A kartel, 1931 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1931 / 5. szám - A nemzetközi kartelek Briand ellenjavaslatában

5. sz. A KARTEL 35 meghatározás helyett esetleg a kalkulációnak bizonyos irányelveiben történhetik megálla­podás. Oly esetekben, amidőn a kartel feladata iparcikkeknek mezőgazdasági termékekkel való kicserélése, megoldandó még az a kérdés is, hogy ily elszámolásoknál milyen többletet lehet a világpiac áraihoz hozzáütni és, hogy ebből mennyi illesse az államot vám címén. E kérdés legjobban úgy volna szabályozandó, hogy amilyen arányban az importország fo­gyasztójának a világpiac árai felett kell meg­fizetni a behozott gabonát, megfordítva ugyanily arányban kell az iparcikkeket drá­gítani az agrárállam részére. Utóbbi ilyen­formán érdekelve lesz abban, hogy saját me­zőgazdasága szövetkezeti alapon bizonyos szervezést nyerjen és ekként a modern tech­nikát a termelés olcsóbbodásának szolgála­tába állíthassa. Minél csekélyebb ártöbbletet kell a világpiac áraival szemben ennek a megolcsóbbodott mezőgazdasági termelésnek, rentabilitásának elérése végett számítani, an­nál jobban csökken az a többlet, amellyel az agrárország fogyasztóinak túl kell fizetni az importált iparcikkeket. Valamely termelési ágnak elmaradottságát a külföld nem fizet­heti meg, ez természetszerűleg a belföldi fo­gyasztókra hárul, akiknek soraiból egyébként az elmaradott termelők is kikerülnek, Ennek a módszernek az az előnye, hogy maradisá­gában drágán termelő ország mezőgazdasága sem veszíti el egészen a külföldi piacot, sőt éppen a fenti kölcsönösségi megállapodás hi­telében megszilárdítja a mezőgazdaságot és így ez utóbbi olcsóbb hitelhez jut és ezáltal fokozatosan modernizálhatja termelését. Ez is azonban csak úgy lehetséges, ha a mező­gazdaság kartelszerű termelési szövetkeze­tekbe tömörül. Még a gabonaimportra szo­ruló ipari állam mezőgazdaságának is szer­vezkednie és modernizálódnia kell az átme­neti állapot ideje alatt. Ilyen módon a kar­tel-alakulatok ejtőernyőnek tekintendők a hirtelen végbemenő racionalizálás okozta krí­zissel szemben, aminőt az Egyesült Államok­ban és Oroszországban észlelünk. Egy lélek­zetvételnyi időt jelent a kartel, amelyet ki kell használni. Ha aztán a gabonának ára a jelenleginek egy harmadára zuhan, miként azt állítólag a modern termelés lehetővé te­szi, akkor ugyanilyen arányban fog leszállni az ipari munkás bére és az iparcikkek ára. Csak a kartel képes megakadályozni, hogy a racionalizálódás áldása.— átokká ne változ­zék. Miként Dr. 0. Bauer mondotta óvakod­nunk kell attól, hogy a racionalizáctó tév­utakra tévedjen. A ,,győzőállamoknak" is be kell látniok, hogy mindegyik népnek helye van a nap alatt, mert egy ország tönkrejutá­sát a szomszéd állam gazdasága is szükség­szerűleg megsínyli. Annak a belátásnak kell tehát felülkerekedni, hogy „hadikárpótlást" nem lehet másként fizetni, mint áruk szállí­tásával és evégből az üzemek kapacitásának fokozott kihasználásával. A Hgyőzőknek" | hozzá kell tehát a maguk részéről is járulni \ ahhoz, hogy minden államnak biztosíttassák j a kvótája a világfogyasztás ellátásában. Ebből pedig a kommunizmus helyett a kapitalista rendszer tervgazdasága fog kifejlődni. A pia­cok felosztásával a civilizált államok közötti minden háború legfőbb índítóoka fog eltűnni, ki fog alakulni a civilizált világban olyan ter­melési rend, melyben minden nemzet igénye a jólétre és boldogulásra érvényesülni fog, mert szabályozást nyert az anyagi javak szét­| osztásának nehéz problémája. Fejtegetéseimet ugyanazokkal a szavakkal fejezem be, mint a ,,Die Regelung des Wettbe­webebes" (Wien Manz 1905.) c munkámat: ,,Nem kommunizmus és nem anarchizmus, i hanem az észszerűen megszervezett indivi­dualizmus fogja a megváltást hozni!" A nemzetközi kartelek Briand eüenjavaslatában. Irta; Dr. Kelemen Sándor ügyvéd. A német-osztrák vámuniós terv tudvale­vőleg a legsúlyosabb politikai bonyodalmakra vezetett és a francia-német animozitásnak hamu alatt izzó parazsát ismét lángra lobban­totta. Azonban a franciák nem akartak a vámunióval szemben a tiltakozás negatív ál­láspontjára helyezkedni, mert érezték, hogy az érdekelt államok gazdaságának akut ve­szélye kényszerítette őket a terv felvetésére. A puszta vétón felül tehát a franciák a helyes megoldás irányára is reá akartak mutatni. Ebből a törekvésből származott Briandnak Genfben előterjesztett, ú. n. ellenjavaslata. A terjedelmes alaborátum tartalmából ben­nünket közelebbről a nemzetközi kartelekre vonatkozó elgondolás érdekel. Hivatkozik ugyanis az eddigi gyakorlatban bevált acél, sín, vegyészeti és egyéb nemzetközi karte­lekre és ezeknek továbbépítését indítványozza más szakmák területén. Az ilyen nemzetközi kartelek alapelve: a belföldi piacnak a bel­földi termelés részére való biztosítása, míg j az exportpiacoknak egymásközött meghatáro­zott kvóta szerinti felosztása. Az ellenjavaslat nem talált túlságos vissz­hangra, ez a körülmény azonban egymagá­ban még nem szólhatna ellene, mert Genf­nek önző és egyoldalú politikai szempontok­| tói megfertőzött légkörben egészséges gon­dolatok is elbukhatnak. A francia javaslatot í ért tartózkodó fogadtatás azonban vélemé­nyünk szerint tárgyilag is alátámasztható. Elképzelhető ugyanis, és ennek a felfogásnak 1 igen tekintélyes képviselői vannak, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents