A kartel, 1931 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1931 / 5. szám - A kartelek, mint a világbéke eszközei

/. ÉVFOLYAM. A KERESKEDELMI JOG MELLÉKLETE. S. SZÁM. A KARTEL JOGI ÉS GAZDASÁGPOLITIKAI SZEMLE A melléklet szerkesztéséért: Dr. KELEMEN SÁNDOR ügyvéd felelős. A ,,Kartel"-t a ,,Kereskedelmi Jog" előfizetői díjmentesen kapják A mellékletet illető szerkesztőségi levelek Dr. KELEMEN SÁNDOR címére (Budapest, VI., Andrássy-ut 48.) küldendők. Egy füzet bolti ára 60 fillér A kartelek, mint a világbéke eszközei. A ..Kartel" számára írta: dr. Márkus Ettinger bécsi ügyvéd.* A háború utáni nemzetközi törvényhozás és bírói gyakorlat a kartelekkel szemben való állásfoglalásában nem annyira általános értékű, leszürödött pozitív jogelvek nyomán haladt, mint inkább a mindenkori kormányok gazdaságpolitikai irányzatával számolt. A kartelszervezetek pedig tekintet nélkül a jog'rend által velük szemben elfoglalt állásfoglalásra az egész világon roppantul elterjedtek. Ahol pedig, miként Észak-Amerikában, törvényes kartel-tilalmak állanak fenn, ott ezen jogi helyzet a fúziók és koncernek alakulását siettette. Kartel-tilalmak ugyanis következetesen alig vihetők keresztül, hacsak a nagyvállalatok megalakulását nem akadályozzák meg. A fúzió ugyanis a nagyvállalatok keletkezésének leggyakoribb módja. Viszont a kartel a fúziótól csak abban különbözik, hogy az előbbinél a vállalatok formálisan megőrzik önállóságukat, de gyakorlatilag legtöbb gazdasági funkciójukat közösen fejtik ki. Felmerül a kérdés, hogy észszerü-e, ha a törvényhozó a kisüzemek összeolvadását tilalmazná, mert ezzel a termelés elmaradottságát idézné elő a külföldi versenytárssal szemben. Ha viszont éppen ezen okból az üzemek teljes összeolvadása nem tilalmazható, miért volna tilos a fúziónál lazább szerkezetű alakulatok — kartelek — létesítése? De amily keresztülvihetetlen a kartel-tilalom, ugyanannyira nehéz feladat pozitív normákkal szabályozni a kartelek hatásait, mert hiszen igen gyakran a fogyasztóval és a kartelenkívüli vállalkozóval szemben alkalmazott, látszólag a jóerkölcsökbe ütköző intézkedések mellőzhetetlen előfeltételei a kartel fennmaradásának, amely pedig vállalkozóknak és munkásoknak munkaalkalmakat teremt. így elképzelhető, hogy * A cikkíró a kartelj og egyik legismertebb osztrák művelője, első nagyobb munkája e tárgykörből 1905-ben jelent meg, azóta is számos tanulmányban és cüdcben foglalkozott a kartelkérdéssel. (A szerk.) a kartel még akkor is megfelel a közérdeknek, hogyha a szabad verseny állapotával szemben a fogyasztóknak bizonyos megterhelését jelenti, hisztn minden fogyasztó egyúttal termelő is, és ilyen minőségben élvezi a kartelek állal teremtett munkaalkalmak előnyeit. Ic;y a fogyasztó áldozata megtérül, illetve azt önmagának hozta. A kartelek célja a korlátlan szabad verseny nyomában járó íirrombolást feltartóztatni. Nemcsak a termelőnek és a munkásnak, de általában a fogyasztónak is érdekehogy egy ,,justum pretiumof el lehessen érni és hogy a cikkek ára az önköltségek alá ne szálljon. Már pedig az áralakulásnak a határhaszonelméíelben lefektetett törvénye azt tartalmazza, hogy a javaknak bizonyos féleségében beállott csekély kínálati többlet az abban az időpontban fennállott vásárlóképes szükséglettel szemben, százalékszerüen sokkal nagyobb árzuhanást idéz elő, mint az az árutöbblet arányszámának megfelel. Ismeretes Gregory King-nak a 17-.ik századból származó megfigyelése, amely szerint az átlag terméssel szemben jelentkező tíz százalékos terméscsökkenés nem tíz százalékos, hanem harmincszázalékos áremelkedést idéz elő, míg ha a hiány az átlag termés egyharmadrészét teszi ki, akkor az ár háromszorosra (háromszázszázalékkal) emelkedik. Ugyanez a jelenség észlelhető fordított értelemben nagyvállalatoknál túltermelés esetén. A befektetett tőke és az általános rezsiköltség ezeknél oly magasak, hogy a tőkék amortizálása és kamatozása például a cukornál a termék árának 50 százalékát teszi ki. Ily üzemeknél kellő rentabilitás hiánya esetében nem lehet a tőkét egyszerűen kivonni az üzletből, miként valamely kézműves tehetné. Ha valamely gyár beszünteti termelését, úgy már a kampány elején számolni kell azzal, hogy az előállítható áru értékének felét kitevő veszteség éri az üzemet. Ezekszerint az illető üzem, hogy munkásait és piacát el ne veszítse, kénytelen még akkor is termelni, ha önköltségi árának csak felét is el tudja