A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 4. szám - A kir. közjegyzők dijainak behajtásánál felmerülő visszásságok. 3. [r.]

A JOÖ 29 ugy nagyon találóan eszközölhetjük ezt az 1881. évi LIX. t.-c. 12. §-a nyomán. E szakasz ugyanis megengedi a bíráknak, hogy a saját, vagy atyai hatalom alatt álló kiskorú gyermekeik ügyeiben magukat ügyvéd által képviseltetni rendes perekben sem kötelesek, nejeiket pedig, mit megbizottak, a rendes eljárásban is képviselhetik. Ily megbizások elvállalása azonban a biróra nem kötelező ; ha bármely oknál fogva nem akarja e megbízást elfogadni, erre őt a törvény szerint kényszeríteni nem lehet s az ilyen «magánmegbizás»-t indokolás nélkül ő is visszautasíthatja, holott az ugyancsak magánszemély részéről jövő, hivatalos ténykedésre irányuló törvényes íölkérésnek megfelelni köteles. Ezen hivatalos ténykedésért a birót cikkünk második folytatásában kimutatott törvényes díjazás (fizetés, nyugdíj stb.) illeti meg, míg a törvény által megengedett magánmegbizás elvállalásánál a netaláni díjazás iránti megállapodás a bíró mint magánszemély szabad tetszésére van bizva, épp ugy, mint a közjegyzőnél. Ezen második csoportba osztott magánmegbizások teljesítéséért járó s a közjegyzőt illető dijak behajtását olykép szabályozza a törvény (1880: LI. t.-c. 27. §-a), hogy «ha megegyezés létre nem jő, díjkövetelését a közjegyző személyes bírósága előtt perrel érvényesítheti». A szorosan vett magánmegbizási dijakra nézve, a törvény" bői merített meggyőződésünk szerint, nincs helye a 202. §• szerinti közvetlen végrehajtásnak, még akkor sem, ha a dijakra nézve megegyezés jött létre. E tekintetben nem osztjuk azon egyébként igen tekintélyes oldalról jövő, véleményt, mely szerint megegyezés esetén, ezen dijakra nézve is vhajtás lenne elrendelhető, bár a törvény szószerinti szövege ezt látszik kifejezni. E nézetünket vagy e cikk befejező soraiban, esetleg külön cikk keretében fogjuk megokolni. A rendszeres tárgyalás szempontjából, vázoljuk még röviden a közjegyzői működés és dijak harmadik csoportját, mielőtt még a behajtásoknál felmerülő visszásságokat vennők tüzetes taglalás alá. Az 1880. évi LI. t.-c. 1. §-ának d) és e) pontjai értelmében ezen 3-ik külön csoportba lesznek sorozandók azon dijak s illetve díjátalányok, melyek a hagyatékoknak bitói vagy árvaszéki megbízásból teljesített leltározásáért és tárgyalásáért, továbbá birói vagy árvaszéki másnemű megbízásból teljesített eljárásokért illetik meg a kir. közjegyzőt. Az itt fölsorolt közjegyzői működési körről már első pillanatra látható, hogy részben a közjegyző hivatalos hatásköre, részben annak törvényes volta miatt fölötte hasonló az I. csoportbeli működéssel. (Folytatása következik.) Belföld A birói és ügyészi szervezet módosítása. — A pénzügyi bizottság ülése. — A képviselőház pénzügyi bizottsága f. hó 22-én Széli Kálmán elnöklete alatt tartott ülést. A bizottság tagjain kivül jelen voltak Günther Antal igazságügyminiszter, Popovics Sándor, Szterényi József, Mcskó László államtitkárok, Teleszky János miniszteri tanácsos, Sólyom Andor miniszteri osztálytanácsos. Napirenden van a birói és ügyészi szervezet módosításáról szóló törvényjavaslat. Bizony Ákos, ki a javaslatnak az igazságügyi bizottságban is előadója volt, behatóan ismertette a javaslatot és elfogadásra ajánlotta azt. Sághy Gyula bizonyos aránytalanságot lát a javaslatban. Sok bíró jelentős előnyben részesül, sok nem kap semmit. Az ügyészek és jegyzők egy része is hátrányos helyzetbejut. A javaslato* általánosságban elfogadja, a részleteknél azonban oly módosításokat óhajtana, amelyek által azok a panaszok, amelyek a birói, ügyészi és jegyzői kar részéről emeltetnek, méltányos orvoslást nyernén-k. Issekutz Győző a javaslatot elfogadja. Elismeri, hogy nem elégiti ki e javaslat a birák és bírósági tisztviselők minden jogos igényét. Ámde figyelemmel kell lenni, hogy az államélet több más intézményének vannak jelentékeny tényezői. Ezen többi állami alkalmazottaknak is megvannak a maguk jogos igényei. Az ügyészi és vizsgálóbírói pótlékot elavult igazságügyi politika maradványainak tekinti. El kellene törölni és más szervezés utján helyettesiteni. Részletekre nézve nem tesz megjegyzéseket, mert közölték vele az igazságügyminiszter tervezett módosítását. Alügyészek lesznek olyanok, akik első évben kevesebb javadalmazásban fognak részesülni, midőn másodügyészek lesznek. Kéri, hogy ezek adminisztratív uton kárpótoltassanak. Buzáth Ferenc elfogadja a javaslatot, mert nincs a hivatalnoki karnak egy része sem, ahol a megfelelő fizetést annyira szükségesnek tartaná, mint a birói karnál, ahol az anyagi gondoktól mentesség egyik legfőbb bázisa a függetlenségnek. Felvilágosítást kér a minisztertől, hogy e javaslat véglegesen rendezi-e a birói és ügyészi szervezetet ? Hoitsy Pál elfogadja a javaslatot, azonban konstatálni kívánja, hogy a tekintetben nincs semmi tájékoztató, hogy a javaslat mennyibe kerül ? Bizony Ákos kijelenti, hogy a javaslat 2 millió 800,000 K. költséggel jár. Felvilágosítja Sághy Gyulát, hogy az általa felhozott aránytalanság a birói karnál nem áll fenn. A jegyzői karról pedig az igazsácrügyminiszter gondoskodni fog. Günther Antal igazságügy miniszter kijelenti, hogy amikor a pénzügyi bizottság az igazságügyminisztérium költségvetését tárgyalta, akkor a legnagyobb részletességgel előterjesztette a szükséges számbeli adatokat, azonban a jövőben, ha hasonló javaslatok kerülnek a pénzügyi bizottság elé, akkor külön is kidomborítja a javaslat pénzügyi részeit. A fizetési szabályozást ugy kontemplálta, hogy oda több jusson, ahol nagyobb szükség van rá, mert a magasabb fokozatú bíráknak nem oly nagy a javítási szüksége, mig az alsóbbaknál végtelen nyomorúságos volt a fizetés. Elsősorban a kis exisztenciákon kiván segíteni. A magasabb fokozatokba csak a legkiválóbb erők jutnak és az a szabályozás, amely ott van, már megközelíti az európai nivót. Ami az alügyészek pótlékát és a javaslat folytán előálló károsodást illeti, az e tekintetben felhozottak túlzottak Összesen 41 alügyész van, aki a tervezet életbeléptetése után megrövidülne 30—60—80 koronával. Hogy azonban a fizetésrendezést ugy kívánja megoldani, hogy sub titulo fizetésjavitás miatt senki sem károsodjék, adminisztratív uton fog gondoskodni a károsodás mellőzéséről olyformán, hogy eziránt a minisztertanács elé javaslatot fog terjeszteni. A budapesti biráknál — mint Sághy mondotta — károsodás egyáltalán nem fordul elő. A VI. osztályú birák számának szaporitását ő is óhajtja és ez idővel be is fog következni. Azok a pótlékok, amelyeket az ügyészek és vizsgálóbirák kapnak és bár azok a tényleg külön teljesített külön munkáért járnak, egy helyes birói szervezet elveivel nem egyeznek meg. Ezen az általános szervezeti rendezés alkalmával fog segíteni. Ha minálunk is ugy volna, mint Angliában, hogy a pörök és ennek folytán a birák száma rendkívül kevés, akkor a rendezést sokkal hamarább keresztülvihetné. Angliában elsőfokú hivatásos biró van körülbelül hatvan, felsőbbfoku körülbelül harminc. Ez a csekély létszám és Anglia pénzügyi ereje teszi lehetővé az ott megállapított óriási fizetéseket. Ez azonban csak Angliában van így, a kontinens más államaiban sehol. A miniszter kijelenti, hogy már foglalkozik a birói szervezetről szóló törvény revideálásával és az uj szervezet egyik lényeges ujitása lesz, hogy ne az legyen az egyes biró, ki a fizetési rang legalján van, hanem az egyes birák előbb a törvényszékek kebelében szerezzenek gyakorlatot, annál is inkább, mert a polgári perrendtartás rendkívül nagy funkciót hárit az egyes bírókra. Széli Kálmán javasolja, említtessék meg a pénzgyüi bizottság jelentésében, hogy a javaslat milyen pénzügyi áldozattal jár ; ezt annál szükségesebbnek tartja, mert valószínűleg ez a javaslat előbb kerül tárgyalásra, mint a költségvetés. Günther Antal igazságügyminiszter kijelenti, hogy a javaslat 1.576,310 korona pénzügyi teherrel jár. A pénzügyi bizottság a javaslatot általánosságban elfogadta. A részletes tárgyalásnál az l. §-nál Hoitsy Pál indítványozza, hogy a fizetési osztályokba beosztás «költségvetési törvény nyel* ne legyen megváltoztatható. Günther Antal igazságügyminiszter a szöveget változatlanul kéri elfogadni.