A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 4. szám - Az esküre való jelentkezés határidejének számítása az 1907: XVII t.-c 4. §-ában meghatározott perekben. 1. [r.]

A JOG alapfogalom (lékül, félremagyarázná. Nincs más, mint a közbenjáró, aki legtöbbnyire hasonló szaktudással (;) bíró ügyvédi irnok. S a következmény nyilvánvaló. Merőben szabálytalan eljárás. Telj esen indokolt tehát e tekintetben is a magyarországi bírósági végrehajtóknak felirat és emlékirat alakjában annyiszor előterjesztett kérelme, mikor a kezelői kiküldetések korlátozását igazságügyi érdekből - eltekintve siralmas anyagi érdeküktől — nyomatékosan hangoztatják. Viszont megállapítható az is, hogy a felső és legfelsőbb felügyeleti hatóságoknak éppen e sérelmek következtében tett hathatós rendeletei a minimumra és csakis a halasztást nem tűrő esetekre szorították le az ily kiküldetéseket. De éppen e tény megállapítása szolgál érvül abban a tekintetben, hogy hol és mikor szerezzen gyakorlatot a végrehajtói vizsgára jelentkező. Ma ily alkalmaktól — helyesen — el van ütve, hol a tér, hol a mód a végrehajtási eljárást szabályozó rendelkezések gyakorlati alkalmazására? Hasonló az eset az ügyvédi Írnokokkal. írnokokkal, nem ügyvédjelöltekkel, kikről szintén nem mondhatni el, hogy egy néhány csekély jelentőségű végrehajtási eljárásnál közbenjárván, gyakorlatot szerezhetnének. Ekként ultima analysi, vésgő eredményként ugy áll a dolog, hogy a kiválóan gyakorlati irányúnak kontemplált végrehajtói vizsgálat jelöltjei gyakorlattal egyáltalán nem birnak. Vétenék a teljesség ellen, ha hallgatással mellőzném ugyancsak a bírósági végrehajtók egyesülete által egy emlékiratban proponált azt a módot, hogy végrehajtói gyakornokok megengedett alkalmazása által képeztessék egy, a jövendő végrehajtók gyakorlati szakképzettségét pótló status, mely gyakornoki szervezet kétségtelenül alkalmas lenne a felsorolt hiányok eliminálására. De figyelemmel arra, hogy e kérdés a szervezéssel függ össze, míg a szervezés okvetlenül statusrendezést igényel, bárminő elutasítónak is tünt fel a legfelsőbb felügyeleti hatóság kitérő válasza, nem tagadható annak indokoltsága. Ezek alapján és a dolgok jelenlegi állása szerint önként kínálkozik tehát a tárgy behatóan foglalkozni az egységes kezelő1 vizsga kérdésével. Ha mást nem. körvonalaiban, nagy vonásaiban kell — egyelőre — elméleti módon felállítani a fentebb leirt minősítések alapján, az igazságügyi érdekek helyes felismerése mellett az egységes kezelői vizsga kérdésének helytfoghatóságát, indokoltságát, szervezetének, anyagának szükségszerű conjuncturáit. Bevezető sorok ezek csupán s ha a t. szerkesztő ur teret nyit b. lapja hasábjain és a kérdés taglalása még érik egy ideig, talán hozzászólás tárgya is lesz, — készséggel elmondom én is propositiómat és annak indokait.* K

Az esküre való jelentkezés határidejének számítása az 1907: XVII, t.-c 4. §-ában meghatározott perekben. Irta TÓTH GYÖRGY dr., kolozsvári Ítélőtáblai ta- ácsjegyő. Az egyes törvényeknek novelláris uton való kiegészítése a legtöbb esetben egyszerű vargamunka. A novelláris törvények rendszerint a sürgősség jegyében születnek, habár a vajúdás oly hosszú ideig szokott tartani, hogy azalatt az egységes és minden irányban átgondolt uj törvény is előkészíthető és letárgyalható volna. Az 1907 : XVII. t.-c. elég gyorsan született s igy az 1868. évi LIV. t.-cikkben lefektetett alapelvek vonatkozható összes módosulatait nem ölelhette föl. A többek között a váltóeljárás keretében egy igen ritkán előfordulható eset merült föl. A kolozsvári G. felperesnek K. Mihály alperes elleni 110 K. iránti váltóperében a királyi törvényszék alperes perujitási *) Szívesen állunk rendelkezésére. A szerkesztőség. keresetének helyt adva, fe'perest keresetével elutasította, «ha alperes a váltod járás 27. §aban meghatározott idő alatt és módon jelenkezve leteszi a föesküt arra, hogy ...» A királyi ítélőtábla ezt az elsőbirói Ítéletet 1907. nov. 13-án kelt 3,915/907. sz. ítéletével indokainál fogva helybenhagyta. Ez ítélet ellen az 1907: XVII. t.-c. 4. §-a értelmében ufelebbvitelnek helye nines.» A királyi Ítélőtábla Ítélete mindkét felnek 1907. n w. 22 én lett szabályszerű módon kézbesítve. Újító alperes az esküre való jelentkezés iránti kérést 1907. november 26-á?i adta be. A kolozsvári királyi törvényszék 15,436 907. p. szám alatt a következő végzést hozta. Ezen kérés visszautasittatik, mert: a V E. 27. §-ában foglalt s a kir. ítélőtáblának nem felebbezhető ítéletére is alkalmazást nyerő rendelkezése éltelmében az eskü letételére az utolsó fokban hozott ítélet kézbesítése után 3 nap alatt kell a félnek jelentkeznie. Minthogy pedig a királyi Ítélőtáblának nem felebbezhető 3,915/907. I. sz. ítélete alperesi képviselőnek a vétiv szerint 1907. évi november 22-én kézbesittetett — a november hó 26 án, tehát negyednapon beadott esküre jelentkezési kérés nyilván elkésett. (1907. dec. 27.) Szám 4,809/1907. I. A kolozsvári kir. ítélőtábla. Kolozsvári gazdák hitelszövetkezete perujitott felperesnek K. Mihály perujitó alperes ellen 110 K. váltótőke és jár. iránt a kolozsvári kir. törvényszék mint váltóbiróság előtt folyamatba tett váltóperében a perujitó alperes által beadott esküre jelentkezési kérés tárgyában az 1907. évi november hó 27-ik napján 15,436 907. p szám alatt hozott végzését perujitó alperesnek az 1907. évi december hó 2-ik napján 15,789/907. p. sz. a. közbetett felfolyamodása folytán az 1907. évi december hó 28-ik napján tartott zárt ülésében vizsgálat alá vévén, következő végzést hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzését az abban fölhozott indokokból helybenhagyja. N. S. ügyvéd felfolyamodási diját a lerovott 5 K. 30 f. bélyegkiadáson felül 14 K.-ban állapítja meg saját felével szemben. (1907. évi december hó 28-án.) E jogeset kapcsán ellentétes elvi alapon álló nézetek merülvén íöl, nem tartom érdektelennek - anélkül, hogy ezzel a bírósági végzéseket támadni szándékoznám — a vitás kérdést részletesebben megvilágítani. A már érintett végzések helyeslői álláspontjukat azza támogatják, hogy a váltó- és köztörvényi eljárás között volt és lesz is divergentia s ez a V. E. 27. ij-ában foglalt rendelkezésből nyivánvaló, ha összehasonlítjuk az 1868 : LIV. t.-c. 239. §-ában foglalt rendelkezéssel. A felebbezés korlátozását célzó 1907 : XVII. t.-c. nem akarhatta a V. E. 27. §-ában foglalt s a köztörvényi eljárás intézkedéseinél szigorúbb eljárást enyhíteni, tehát kétségtelennek látszik, hogy az esküre jelentkezés szempontjából a királyi ítélőtáblának jelebbezéssel meg nem támadható ítéletei egyenlő hatályunk a harmadfokban hozott véghatározatokkal. Ez elv azl907 : XVII. t.-c. 4. §-ában meghatározott összes perekre áll, tehát ebben a perben az ítélet kézbesítése után polgári perekben 15 nap alatt, váltó- és kereskedelmi perekben pedig 3 nap alatt kell az eskü tételére határnapot kérni. Felhozzák még azt is, hogy az 1868 : LIV t. rendszere szerint a kir. törvényszékek hatáskörébe utalt polgári ügyekben keletkezett ítéletek mind felebbezhetők voltak a m. kir. Kúriáig, tehát a ptrts. 239. §-ában foglalt rendelkezés e rendszerből foly A közpolgári ügyekben az 1881: LIX. t.-c. már korlátokat állított föl, mig a most jelzett törvény alapján kibocsátott váltóeljárás 27. §-a a váltóperekben keletkezett ítéletekre korlátozást nem tartalmaz. Az 1881. LIX. t.-c. 23. §-ában foglalt meghatározások tehát a váltóügyekben alkalmazást nem találhattak és igy felebbezéssel meg nem támadható Ítéletek nem keletkezhettek.