A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 39. szám - A Nemzetközi Jogi Egyesület kongresszusa - A halálbüntetés eltörlése Franciaországban

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 39. számához. Budapest, 1908. szeptember 27. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A kereskedelmi törvény 486. § ának azon rendelkezése, hogy amennyiben a szerződés érvénytelenségét vagy megszűntét a biztositott okozta, a befizetett dijat vissza nem követelheti, illetve a lejárt dijat megfizetni köteles, ellenben, ha a most érintett körülményeket a biztosító idézte elő, a dijat vissza nem tarthatja, illetve a lejárt dijat nem követelheti: a kereskedelmi törvény 505. § ának 3. pontjában megjelölt esetek fenforgása esetében akkor is alkalmazandó, ha a peres dijrészlet oly időre vonatkozik, melyre a biztositó a veszélyt viselte. A budapesti kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja indokaiból azzal a részváltoztatással, hogy alperes a 838 K résztöke után az 5%-os kamatot nem 1902 december 10-től, hanem csak 1903 július 1-től számítva tartozik felperesnek fizetni, felperest pedig a 838 K tőke után ezt meghaladó kamatkövetelésével elutasítja. Mert a felperes által alpereshez irt 12 . a. levélnek nem adható az az értelmezés, mintha felperes azon esetre, ha a szerződés reaktiválása elmaradna, a már 1903 március 27-én letelt második évre járó díjról lemondott volna, a biztosítási szerződés hatálya pedig csak a harmadik és következő évekre szűnt meg, a második évben azonban felperes a kockázatot még viselte, a második évi díjra tehát a kereskedelmi törvény 488. §-a alkalmazást nem nyerhet. A 838 K tőke utáni kamatra nézve a rendelkező rész értelmében kellett határozni, mert felperes ezen követelésének lejáratát 7 •/. alatti levelében 1903 július l-ig minden fentartás nélkül meghosszabbította, alperes tehát eme követelés tekintetében fizetési késedelembe csak eme napon esett, fizetési késedelem nélkül is járó törvényes vagy szerződésileg külön kikötött kamasot pedig, amely fizetési haladék engedélyezése mellett is az eredeti lejárattól kezdve járna, ez a kamat nem képez. (1907 jan. 9. 2,169/906. sz.) A m. kir. Kúria : A kir. tábla ítéletét amennyiben alperes 838 K tőkének s ezután 1903 július 1-tŐl járó 5%-os kamatnak fizetésére feltétlenül köteleztetett, helybenhagyja; egyebekben mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatja akként, hogy ha a felperes volt igazgatója F. K. által leteszi a következő főesküt, hogy a 050,840. sz. biztosítási kötvény kiállítása után 1901 április hóban az alperessel nem állapodott meg abban, hogy alperes a 050,840. sz. biztosítási kötvény szerint mindenik év március 27-én esedékes díjrészletek közül a harmadik és következő évek dijrészleteit midenik évre március hó helyett jogosítva lesz kamatmentesen decemberben kifizetni, ezen esetre alperest arra kötelezi, hogy a fentiek szerint felperes részére feltétlenül megítélt 838 K tőkén és ennek megítélt kamatán felül még további 1,170 K tőkét s jár. fizessen stb. Érdekében áll stb. Indokok: A másodbiróság Ítélete, amennyiben alperes 838 Ktőke s ennek 1903 július 1-től járó 5<> 0-os kamatnak megfizetésére köteleztetett, helybenhagyandó volt, mert amint azt az alsóbiróságok helyesen megállapították, alperesnek a követelés elévülésére alapitott kifogása nyilván alaptalan; mert továbbá a kötelezőjegy összeszámolással megállapított lejárt biztosítási dij tartozásról adatott alperes által, s alperes a kötelezőjegy érvényét sem az elszámolás helytelensége okából, sem pedig azon alapon, hogy a díjfizetés alapjául szolgált s a felek által közös megállapodással stornírozott régi biztosítási szerződés eredetileg érvénytelen lett volna, vagy abban az időben, melyre a 838 K biztosítási dij vonatkozik, hatályát vesztette, s felperes a kockázatot már nem viselte s ezek következményéül alperes díjfizetésre kötelezhető nem lett volna, a kereskedelmi törvény 505. §-a alapján megnem támadta; mert végül megállapítható az, hogy az A) alatti kötelező-jegyen alapuló 5,015 há<ralékát képező 838 K követelés a felek közös megegyezésével stornírozott régi biztositásnak diját képezte s alperesnek ez a tartozása közös megegyezéssel létesített elszámolás és az alperes által elismert kötelezettségvállalás eredménye, annak érvényesíthetőségét tehát az a kérdés, hogy a régi biztositási szerződés stornirozása mellett a 650,840. sz. kötvénnyel kötött uj biztositási szerződés utóbb, a 3-ik évi díjfizetés elmulasztása okából felperes által jogosan vagy jogtalanul szüntettetett-e meg? nem érinti. Egyebekben azonban mindkét alsóbiróság ítélete a rendelkező rész értelmében megváltoztatandó volt, mert a kereseti követelésnek a 838 K-át és kamatát meghaladó 4,170 K része tekintetében is helyes ugyan az alsóbiróságok az az álláspontja, hogy alperesnek a követelés elévülésére vonatkozó kifogása alaptalan s alperes a 4,170 K-ról szóló kötelező jegy érvényesíthetőségét sem támadta meg azon alapon, hogy -a díjfizetés alapjául szolgált biztositási szerződés eredetileg érvénytelen lett volna, vagy hogy a 2-ik biztositási évben, melyre a 4,176 K biztositási dij vonatkozik, a szerződés a kereskedelmi törvény 505. §-ában megjelölt esetek bármelyikének fenforgása okából is már hatályát vesztette volna s felperes a kockázatot nem viselte, s ezek következményéül díjfizetésre kötelezhető nem volt s így a kereseti igény érvényesíthetőségét a most megjelölt kérdések, melyekkel szemben alperes éppen azt vitatta, hogy felperes a 3-ik évi díjfizetésnek cimén is jogellenesen szüntette meg a biztosítást, szintén nem érintik, minthogy azonban a kereseti követelésnek ez a 4,176 K része a 650,840. számú kötvénynyel létesített biztositásnak képezi a 2-ik évi diját, s ezt a biztositási szerződést felperes azon az alapén, hogy felperes a 3-dik évi díjrészletet a kötvényszerinti fizetési határidőben 1900. március 27-én, illetve az ezt követő 30 nap alatt ki nem fizette, a 12. "/• alatti levél tartalma szerinti egyol" daluan szüntette meg, alperes pedig azon alapon, hogy ő a fel" peres volt igazgatójával F K.-val a 2. •/. alatti szerződés létrejötte után 1901. áprilisban létrejött megállapodás szerint a 3-ik évi dijat nem márciusban, de csak az ezt követő decemberben tartozott kifizetni, a biztositási szerződésnek a felperes részéről való egyoldalú megszüntetésének jogosságát kifogásolta, s minthogy a kereskedelmi törvény 506. §-a szerint az életbiztosításoknál is megfelelően alkalmazandó 486. §. értelmében azon esetben, ha a biztositási szerződés kezdettől fogva érvénytelen volt (465. §.) vagy ha később érvénytelennek nyilváníttatott (475. §.) vagy ha az később hatályát vesztette ^485. §), amennyiben a szerződés érvénytelenségét vagy megszűntét a biztositott okozta a befizetett dijat vissza nem követelheti, illetve a lejárt dijat megfizetni köteles, ellenben ha a most érintett körülményeket a biztositó idézte elő, a dijat vissza nem tarthatja, illetve a lejárt dijat nem követelheti és minthogy a törvénynek ez a rendelkezése a kereskedelmi törvény 505. i?-a 3. pontjában megjelölt esetek fenforgása esetében akkor is alkalmazandó, ha a peres dijrészlet oly időre vonatkozik, melyre a biztositó a veszélyt viselte, mert a törvény erre az esetre sem tesz kivételt; ezek figyelembevételével ügydöntő az a kérdés, jött-e létre egyrészt a felperes volt igazgatója F. K. és alperes közt oly megállapodás, melynek értelmében az alperes a harmadik évi biztositási dijat a kötvényben kitett lejárati idő 1903. március 27. helyett jogosítva volt ugyanazon év decemberében fizetni ? s hogy ehhez képest felperes a harmadik évi biztositási dijnak 1903. március 27., illetve az ezt követő 30 nap alatt nem fizetése folytan jogosítva volt-e a biztositási szerződést 1903. december hó előtt már június hóban egyoldalúan megszüntetni? mert ha a megállapodás létrejött s ehhez képest felperes a biztosítást jogellenesen szüntette meg, ez esetben felperes a keresetbe vett második évi biztositási dijat nem követelheti, ellenesetben pedig alperes annak megfizetését meg nem tagadhatja. Ezen az alapon bírálva el a kérdést, minthogy az alperes által csatolt levelek csak az első és második évi dijak s illetve