A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 38. szám - Oberschall Adolf - Enyhitö és súlyosító körülmények alkalmazása a büntető gyakorlatban

150 A JOG Minthogy ezek szerint a C) alatti okirat az abban megjelölt életbiztosítási kötvények feltételein nem változtatott : a feleknek a köztük létrejött két rendbeli életbiztosítási ügyletből felmerülő' kölcsönös jogaira és kötelezettségeire nézve, amennyiben azok a kereskedelmi törvény VII. cimének harmadik fejezetében megállapítva nincsenek, nem af) alatti okiratban 15 évre előre hozzávetőleg számított becslés, hanem a kereskedelmi törvény 507. §-a értelmében csupán a biztosítási szerződésnek a felek által változatlanul fenntartott határozatai szolgálnak irányadóul. Felperes nem csatolta ugyan be a kötvényeket, de vitán kivül áll, hogy a szerződés ide vonatkozólag akkép rendelkezik hogy a felperes által 15 év elteltével igényelhető nyereményrész az alperes biztosító társulat által a nála szokásos elvek és módszer alapján, jog és méltányosság szerint fog kiszámíttatni és hogy az ekkép elért eredményben felperes előre is megnyugszik. Ezeknél fogva nem alperest terheli a bizonyítás arra nézve, hogy a C) alatti okiratban foglalt előzetes és hozzávetőleges becslésnél tévedett az által, hogy a nyereség kiszámitására befolyással bíró és változásoknak alávetett tényezőket, ugy mint a halálozási arányt, kamatlábat és a biztosításoknak nem fizetés következtében való megszűnését stb. 15 évvel előre pontosan nem mérlegelte és hogy amikor 15 év immár letelőben volt, a felperesnek önként felajánlott összegeket a nála szokásos elvek és módszer alapján jog és méltányosság szerint számította ki, hanem a felperesen állott volna bebizonyítani, hogy a keresetbe vett magasabb össszegeket jogszerűen igényelheti. Minthogy pedig felperes ezt nem bizonyította, meg kellett állapítani, hogy az alperes részéről önként megajánlott összegek a szerződés határozatainak megfelelőieg vannak kiszámítva. Ezekből folyólag az elsőbiióság ítéletét annyiban, a menynyiben felperest keresetének magasabb összegekre irányuló ré szével elutasította, az itt kifejtettek és az elsőbiróság ítéletének ezekkel nem ellenkező vonatkozó indokai alapján kellett helyben hagyni. Ellenben meg kellett változtatni az elsőbiróság ítéletének azt a rendelkezését, mely szerint alperest a kötvényeknek felperes részéről való visszaadása ellenében a D) alatti levél M) pontjában kitett összegek megfizetésében marasztalta. Ugyanis alperes másfél hónappal a 15 évi nyereményhalmazati idő letelte előtt már felajánlotta felperesnek azon tőkeösszegek kifizetését, amelyek megfizetésében az elsőbiróság alperest elmarasztalta. Kifejezetten beismerte felperes, hogy a 15 éves nyereményhalmazati idő leteltekor a kereset megindítása előtt is megkinálta alperes a szóban forgó összegekkel. Emellett felperes nem vonta kétségbe, hogy az a feltétel, amely alatt alperes őt a D) alatti levél M) pontjában megjelölt összegek kifizetésével megkinálta, t. i., hogy felperes a kötvényeket, dijnyugtákat és kielégítésről szóló nyugtát 2 fizetés ellenében szolgáltassa be, a szerződés vonatkozó határozatain alapszik. Végül pedig felperes a jelen perben is kijelentette, hogy a szükséges okmányokat csak abban az esetben hajlandó alperesnek kiszolgáltatni, ha alperes a C) alatti becslésben kitett magasabb összegeket neki megfizet Kétségtelen ezekből, hogy alperes részéről a szerződésszerű tel jesités tekintetében késedelem fenn nem forog és hogy a felperes mulasztotta el alperest oly helyzetbe hozni, hogy a szerző- I désszerü fizetést szerződésszerüleg teljesíthesse. Minthogy tehát alperest teljesítési késedelem nem terheli, | annálfogva alperesnek nem állott kötelességében, hogy az általa szerződésszerüleg megajánlott összegeket a szükséges okmányok átszolgáltatását megtagadó felperes részére birói letétbe helyezze és így egymagában az a körülmény, hogy alperes nem helyezte birói letétbe azokat az összegeket, melyeket a szükséges okmányoknak felperes részétől való átszolgáltatása nélkül kifizetni nem tartozott : az alperes marasztalhatóságára törvényes alapot nem nyújt. (1906. november 20-án, 1,863. sz. a.) A m kir. Kúria : A másodbiróság ítéletét annyiban, amenynviben a tábla a felperest keresetének a 14,239 franc 20 centimé és 14,239 K. 20 f. tőkét és kamatát meghaladó részével elutasította, helybenhagyja, egyéb részében megváltoztatja s e tekintetben az elsőbiróság ítéletének az alperest 14,239 franc 20 centimé, továbbá 14,239 K. 20 f tökében stb. elmarasztaló rendelkezését hagyja helyben. Indokok : Az alperes elleniratában maga hozta fel, hogy nyereményhalmazattal egybekötött életbiztosításoknál a jövőbeli nyereség összege sok olyan körülménytől függ, amelyeket előrelátni, tudni és ellenőrizni nem lehet, nevezetesen a halálozási arány, a kamatláb, a biztosításoknak nem fizetés folytán való megszűnése, mindmegannyi olyan ismeretlen tényező, amelyek az elérhető nyereség nagyságát befolyásolják. Vitatta továbbá az alperes, sőt ellenvégiratában tanubizonyitást is ajánlott arra nézve, hogy 1888-ban, vagyis a kereseti ügyletek megkötésekor 15 éves ügyletcsoportok még nem voltak befejezve, vagyis hogy az alperesnek a jövőbeli nyereség nagyságára nézve, a múltból merilelt tapasztalatok sem állottak a rendelkezésére. Ezeknek a perbeli adatoknak a figyelembe vételével, a Kúria ugy találta, hogy az alperes vétett a kereskedői gondonsság ellen, amidőn saját tapasztalatából merített adatok hiányában és annak tudatában, hogy a 15 év utáni nyereség a közreható tényezők bizonytalansága folytán, megközelítőleg sem határozható még, mégis a kereseti ügyletek megkötése után kelt és a felpereshez intézett C) alatti levelében a kötvényeknek a halmazati idő letelte utáni értékél 23,420 francra és 11,710 o. é. forintra, tehát határozott összegre becsülte. A felperesnek az a ténye, hogy a halmazati idő lel eltekor a C) alattiban jelzett összegek helyett azoknak mintegy 8/« részével megelégedni és a felajánlott összegeket minden igényének teljes kielégítéseként nyugtatni hajlandó nem volt, hanem a C) alatti levél jogi jelentőségének a birói megállapítását célzó keresetet indított, az alperes részéről a c) alatti kiállításánál tanúsított gondatlanságra lévén elsősorban visszavezetendő, ilyen körülmények között az alperes nem hivatkozhatik sikerrel arra, hogy a felperes a neki beismerten járó követelés tekintetében az egyébként a felperest, mint hitelezőt terhelő cselekményeket (okiratok bemutatása, az alperes irodájában való megjelenés) véghez nem vitte és hogy ennélfogva a fizetési késedelme az általa is elismert és lejárt tartozás tekintetében be nem állott. Ehhez képest a Kúria a másodbiróság Ítéletének részleges megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletének az alperest a kötvények beismert értékében, stb. elmarasztaló rendelkezését hagyta helyben. Egyéb részében, nevezetesen a kötvényeknek az alperes részéről elismert értékét meghaladó kereseti követelés elutasitása tekintetében a Kúria a másodbiróság Ítéletét abban felhozott és felhívott megfelelő indokok alapján helybenhagyandónak találta (1908. május 1,264/1907. v. sz. a IV. p. t.) Jogesetek a kolozsvári királyi Ítélőtábla gyakorlatából. Szám 1,924/1899 I. Ma szerződés alapján kebelezést nyert vevő ellen szerződés érvénytelenítése iránt indított perben a szerződés az egyik fél beleegyezése hiánya miatt (szerződésre való képtelenség) feltétlenül érvénytelennek nyilvánittatik, az ítéletben az mondandó ki, hogy eladó 15 nap végrehajtás terhével köteles a kapott vételárt visszafizetni s vevő viszont a fenti határidő és jogkövetkezmények terhe alatt köteles a tulajdonjog-visszakebelezésre alkalmas okirat kiállítására, esetleg annak tűrésére hogy az ítélet alapján a tulajdonjog eladó javára visszakebeleztessék, illetve vevő tulajdonjoga törültessék. (Kúria 509/99.) 1868: XIV. t.-c. 249. §. 3,491/1897. I. Azon esetben, ha az elsőbiróság az egyik felperest kereseti jog hiánya miatt elutasítja s a másik felperesre nézve pedig az ügyet érdemileg intézi el, a fellebbviteli biróság azonban az elutasított felperesnek is megállapítja kereshetőségi jogát, ha a felsőbíróság további kiegészítést, ujabb tárgyalást és bizonyítást nem rendel, akkor az ítélet többi részét nem feloldani, hanem hatályon kivül helyezni s az 1868:LIV. t.-c 249. §-ra tekintettel az összes felperesekre vonatkozóan uj ítélet hozatalát elrendelni köteles. (Kúria: 2,130/1897-)