A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 34. szám - A békebiróság intézménye Angliában. 11. [r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 34. számához Köztörvényi ügyekben. Gazda felelőssége, kocsisának takonykóros lovak által okozott balesetért; gondatlanság kérdése. A m. kir. Kúria: A másodbiróság ítéletét az alperes kár téritési kötelezettségének kérdése tekintetében megváltoztatja s e részben az elsö'biróság ítéletét hagyja helyben. Indokok: A beszerzett közigazgatási iratok szerint az alperes 1902. évi december hó 11-én küldött egy beteg lovat megvizsgálás végett a pusztaecsegi vasúti állomáson tartózkodott állami állatorvoshoz s ezen a napon lett megállapítva az állatorvos részéről, hogy az alperes pusztaecsegi tanyáján levő lóállomány takonykór által fertőzött. .... Kétségen felül áll, hogy Cs. J.-nak megbetegedését megelőző időben az alperes semmiféle intézkedést nem tett arra nézve, hogy takonykórban megbetegedett lovai gyógykezelés alá vétessenek, esetleg kiirtassanak s ezzel a kórnak a lovak gondozását teljesitő egyénekre fertőzés utján való átragadása kizárassék, holott az erről való gondoskodást alperestől az a körülmény, hogy már az 1902. évi október hó folyamán egyik lova mint takonykór miatt gyanús az állami állatorvos által Dévaványán a községházánál vizsgáltatott, fokozottabb mérvben követelte, annál inkább pedig, mivel bizonyítva van, hogy az 1902. év őszén, amidőn a lovak a legelőről istállóba kerültek, a lovak közül háromnak az orra folyt, minthogy továbbá alperesnek az a mulasztása, hogy a birtokában lévő lóállományt az általa ismert ténybeli körülmények fenforgása ellenére állatorvosi vizsgálat alá nem vétette, okozója lett nemcsak annak, hogy lovai közt a kór elterjedt, hanem annak is, hogy a lovak gondozására alkalmazott egyik kocsis Cs. Jánosra a fertőző kór átragadt és annak halálát előidézte s ekként megállapítható az alperes mulasztása és felperesek családfentartójának Cs. János halála között az oki összefüggés : alperest mint szolgálatadót, a felperesek jogelődét szolgálatának teljesítése közben ért balesetért felelősség s a balesetből származott kár megtérítésének kötelezettsége feltétlenül terheli. (1908. június hó 4-én, 3,597 907. sz.) Gazda felelőssége, juhászkutyája által megharapott egyén sérüléseért; gondatlanság kérdése. Fájdalomdíj (optk.). A brassói kir. törvényszék: Kötelezi az alperest, hogy 1,072 K. tőkét stb. a felperesnek fizessen. indokok: ... A törvényszék az . . . adatoknak az 1893: XVIII. t.-c. 04. §-a szerint való egybevetése és mérlegelése után tényképen megállapítja, hogy . . . felperesnőt három juhászkutya megrohanta, földre teperte, megharapdálta és ruháit összetépte és hogy ezek a kutyák az alperes juhnyájához tartoznak . . . . . Megállapítja, hogy a felperesnő ezen baleset folytán előállott nagyfokú idegbántalom és izgatottság, idegrázkódtatás következtében hetekig ágyban fekvő beteg volt. . . . Megállapítja, hogy az orvosi kezelés 40 K.-ba került és hogy felperesnő a ruhák szétszaggatása folytán 32 K. kárt szenvedett. . . A törvényszék az előtte ismert ezen vidékbeli megélhetési viszonyokat s az élet közönséges viszonyait is szem előtt tartva, az 1893: XVIII. t.-c. 65. §-a értelmében 1,000 K.-ban találta megállapitandónak azt az összeget, mely elégséges egyrészt ana, hogy addig, mig a felperesnő megfelelő álláshoz jut, megélhessen, másrészt arra, hogy az eddigihez hasonló jövedelmű foglalkozásra alapot vethessen meg. . . Az 1894: XII. t.-c. 112. §-ában foglalt rendelkezés joghasonlatosságára alkalmazandó jogszabály az, hogy az állat által okozott kárért annak gazdája, nevezetesen az, ki az állatot a saját érdekében tartósan használja, vétkességére való tekintet nélkül felelős Budapest, 1908. augusztus 23. közömbösök tehát a perben felvetett azok a kérdések, hogy a szóban forgó kutyák az alperes tulajdonai és harapós természetűek voltak-e, hogy a nyáj mellett levő pásztorok gondatlansága fenforog-e s hogy az ebtartási szabályrendeletben irt biztonsági intézkedések betartattak-e. . . . Elutasította a törvényszék a felperest az 1,000 K. fájdalomdíj iránt támasztott keresetével, mert a P. T. 1,325. és az 1878. évi V. t.-c. 311. §-ának joggyakorlatunkban általában elfogadott értelmezése és alkalmazása szerint a később hozott utóbbi törvény most idézett szakasza a testi sértésből folyó kárkövetelési jogtartalmát a fájdalomdij említése nélkül szabályozván, a P. T. 1,325. §-ának a fájdalomdíjra, vonatkozó rendelkezése hatályon kivül helyezettnek tekintendő. (1907. május 7-én, 3,131. sz.) A marosvásárhelyi kir. itélö tábla: Az elsőfokú bíróság ítéletét indokai alapján helybenhagyja. (1907. július 11-én, 2,449. sz.) A m. kir. Kúria: Az alperest arra kötelezi, hogy a felperesnek az elsőbiróság Ítéletének rendelkező részében kitett összegeken felül fájdalomdij cimén 400 K-t is fizessen. Indokok: A mezőrendőrségről szóló 1894: XII. t.-c. 112. §-ának utolsó bekezdésében foglalt az a rendelkezés, mely szerint az állatok által okozott károkért azok gazdája felelős, kétségtelenül csakis az ugyanebben a törvényben felsorolt kárositások, vagyis csakis mezei károk eseteiben nyerhetvén alkalmazástjelen esetben azonban nem ily károsításról, hanem annak a kárnak megtérítéséről lévén szó, melyet a felperes az által szenvedett, hogy az alperes nyáját őrző juhászkutyák a felperest megtámadták, ruháit széttépték és a felperest megharapták, a Kúria az elsőbiróság által a fenhivatkozott törvényhelyre alapított s a másodbiróság által is átvett indoklást mellőzi és az alperes kártérítési kötelezettségének megállapítását az osztr. polg. törvénykönyv 1,320. §-a alapján attól a kérdéstől tette függővé, vájjon a szóban forgó eset körül <erheli-e az alperest a köteles gondosság elmulasztása, vagy nem r Minthogy pedig ... a juhászkutyáknak . . tanuk által bizonyított veszélyes természetéről alperesnek mint juhásznyáj tulajdonosának tudomásul bírnia kellett ... és minthogy a juhászkutyák Brassó vármegye ebtartási szabályrendeletének 9. §-ában előirt cölönkkel ellátva nem voltak, minthogy végül a juhászpásztorok azon tényeért, hogy a felperes segitségére nem siettek, hanem annak megtámadtatását tétlenül nézték, az alperes mint a juhászok gazdája felelős, mindezeknél fogva a másodbiróság ítélete az alperes kártérítési kötelezettsége megállapítása tekintetében ezekből az indokokból, egyebekben pedig a fájdalom dijra vonatkozó rendelkezés kivételével benne felhívott vonatkozó indokokból hagyatott helyben. A fájdalomdij kérdésében mindkét elsőbiróság Ítélete azért volt a fentebbiek szerint megváltoztatandó, mert az 1878 : V. t.-c311. §-ában foglalt az által a rendelkezés által, mely szerint testi sértés esetében a sértett részére megfelelő kártérítés is megítélendő, mely egyszersmindenkorra megállapítandó tőke vagy évi járadék lehet, más törvényekben a kártérítés mérvére vonatkozóan foglalt jogszabályok s ekkép az osztr. polg. törvénykönyv 1,325. tj-a alapján követelhető fájdalomdij iránti igény megszüntetettnek tekinthető nem lévén, ezen a címen a körülményeknek megfelelőnek talált 400 K felperes részére az osztr. polg. törvénykönyv 1325. §-a alapján megállapítandó volt. (1908. június 25-én 7232/907. sz.) Villamos vasút által történt elgázolas; felelősség, bár a sérült pár lépéssel a kocsi előtt akart átmenni. A m. kir. Kúria: Mindkét alsóbiróságnak Ítéletét megváltoztatja, az alperesnek kártérítési kötelezettségét megállapitja. Indokok : A felperesi tanukl ényegileg egybehangzóan azt