A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 34. szám - Összeférhetetlenség

Huszonhetedik évfolyam. 34. szám. Budapest, 1908. augusztus 23 Szerkesztőség: JT y Előfizetési árak: A JOG V., Rudolf-rakpart 3. SZ. XML — I w Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: ?/• i,i . i „ Negved évre ._ 4 korona Kiadóhivatal: (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY; FÉJ- G V., Rudolf-rakpart 3 az 3ETILiP AZ IGAZSjíi;Cc,y ÉRDKKEINEK KÉPVISELETÉRE, A MAGYAR LTGY?ÉDI. BIK01, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÜZLÓNTK. Egész " _ ie € Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak. RÉVAI LAJOS dr. STILLER MÓR dr. Az előfizetési pénzek ügyvédet legcélszerűbben bérmente-.en Megrendelések, felszólalások a postautalvány nyal kiadóhivatalhoz intézendök. Megjelen minden Vasárnap. küldendők. TARTALOM : Összeférhetetlenség. Irta B uc hwald Lázár, szabadkai ügyvéd. — A békebiróság intézménye Angliában.{Irta R e i c h Péter Kornél, Budapest. — Belföld (A kolozsvári ügyvédi kamara véleményesjelentése az igazságügyminiszterhez az ügyvédi díjszabás tárgyában.) — Irodalom (A végrehajtási eljárásról. — Ráth Mór-féle törvény kiadás.) — Vegyes. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. — \ - . Összeférhetetlenség. Irta BUCHYVALI) LÁZÁR szabadkai ügyvéd. A tapasztalás megtépte az ügyvédkedésről táplált illuziómat. Azt látom, hogy manapság az ügyvéd tudással, szorgalommal, becsületességgel és jó szívvel még csak szerényen sem élhet meg. Reklámhajhászás, szélhámosság, hogy ne mondjam : frivolitás most a jelszó. Fényűzés és élvezetekben való duslakodás az életcél. A társadalom pedig a képzett, szerény, jómódom és becsületes ügyvédet meg nem tiszteli. Becsülése annak van, aki bármi úton-módon vagyont vagyonra halmoz. Ebből aztán az következik, hogy az ügyvédjelöltek amint csak szerét tehetik, utánozzák a fényűző és élvhajhászó strébereket. Még a tárgyalásokon is nagyon sokszor sajnosán kell tapasztalnom, hogy sokan vannak, akik a tényállást nem ismerik, a jogi kérdést pedig nem tanulmányozták s nem tudják. Ellenben az öblös hang, az uralkodik. Csupa apró furfangból, csűrés-csavarásból és akadékoskodásból áll a jogvita. Semmi előkelőség. Ideges nyugtalansággá és zűrzavaros ellenmondásokká fajul az úgynevezett jogvédelem. Ennek a csúf állapotnak az okát abban vélem feltalálni) hogy az ügyvédek hajszamunkát végeznek. Nem akarnak immár az igazság bajnokai lenni, hanem a perköltségekért és csakis a perköltségekért viaskodnak. Sőt a társadalmi érintkezésben is minden szavuk, minden mozdulatuk és minden tettük oda irányul, hogy pöröket hajhásszanak. Olyanok is sokan vannak, akik hajcsárokat alkalmaznak és irodáikban csak olyan segédeket alkalmaznak, akiknek kizárólagos kötelességük az iroda részére klienseket szerezni. Ez az ügyvédi kar tekintélyét és méltóságát lealjasitó eljárás immár elannyira kér magának létjogosultságot, hogy ösmerek ügyvédi kamarát, hol hajcsárokkal klienseket fogdosó ügyvédek még az ügyvédi kamara választmányi tagjai közt is vannak és e minőségükben fegyelmi ügyekben bíráskodnak. Az utánzati hajlandóságnál fogva nem egy ügyvédjelölttől hallottam, hogy bizony ő majdan nem vár arra, mig valamelyik ügyfélnek eszébe fog jutni, hogy őt irodájában megkeresse, és nem fogja összetett kezekkel nézni a világ folyását, hanem ugy fog cselekedni, amint azt a többiektől látja, miután azt tapasztalja, hogy csak a klienshajhászó ügyvédeknek van jó sorjuk. Szent igaz, hogy ezekért az állapotokért első sorban nem az ügyvédek a hibások. Hiszen a törvényhozás mindenképpen megbénítja az ügyvéd hatáskörét, ellenben tág teret nyit a zugirászatnak. Subtitulo kölcsönszerzés több telekkönyvi dolga van az ügynöknek, mint akár a közjegyzőnek, akár az ügyvédnek. A törvényhozás rosszul fizet. Pedig Deák Ferenc mondta a magyar ügyvédi karról: «Ezen tiszteletreméltó kar ' Lapunk mai száma az, amelynek alkotmányunk fentartását első sorban köszönhetjük, melynek alkotmányunk védelmeért adósai vagyunk.» Az ügyvédi kar zülléséből tehát a túlzsúfoltságon kivül a törvényhozás is kiveszi a maga bő osztályrészét. Pedig könnyű szerrel segíthetne a kar tultömöttségén. Ha például a törvény ügyvédi oklevélhez kötné a községi jegyző megválasztását : már is meg lenne oldva a kérdés. Ez a megoldás hasznos volna még az államra és a közönségre is, mert az immár nagy törvényismeretet és széleskörű műveltséget igénylő jegyzői teendők ellátását illetően az ügyvéd előtanulmányaiban megvan a kellő garancia. Másrészt az országnak minden téren liberális levegőre van szüksége. Le kell mondani a mai korba nem illő gazda, sági céhrendszerről és gentryskedésről. Az ügyvédi rendtartásnak is demokratikus elveken kell nyugodnia. Szinte Prokrusztes ágyba bilincseli az ügyvédség szabad fejlődését az érvényben levő ügyvédi rendtartásunk és az ennek alapján kifejlődött joggyakorlatunk. Sőt a tervezett törvényjavaslataink is azt az irányt követik. A fejlődési tan és az élet nem ad igazat azoknak, akik a mai gazdasági viszonyok közepette azt akarják törvénynek dekretálni, hogy a becsületes ipari és kereskedői foglalkozás az ügyvédi hivatással és az ügyvéd állásával össze nem fér. De ez az ósdi felfogás következetlenségre és igazságtalanságra is vezet és lépten-nyomon megcáfolja a való életet Senki sem ütközik meg azon, ha olyan ügyvéd folytat gyakorlatot, akinek nagy terjedelmű birtoka lévén, azon ipart meg kereskedést űz. Ha teszem fel sertéshizlalással egybeköti belterjes gazdálkodását, vájjon nem vesz és elad? vagyis nem kereskedik-e üzletszerűen ? De hogy terményeit kellőképpen hasznosítsa, még gőzmalmot is épittet a földjén. Eladja a megőrölt lisztet ugy, ahogyan éppen vevője akad. Vájjon ez az üzletág nem ipar és kereskedés ? Sőt a birtokán levő szőlőföldjén termett szőlőt és gyümölcsöt bel és külföldön hirdeti és árusítja. Mi egyéb ez is, mint kereskedés ? És mert módjában áll, földjén tejgazdaságot is létesít. Veszi és eladja a teheneket és kicsinyben árusítja a tejet. Azt tartom, hogy ez a ténykedése is belevág a kereskedésbe. Mindezen nem ütközik meg senki. Azt mondják rá, hogy ez uri mód és a közfelfogással nem ellenkezik, tehát az ügyvédi gyakorlatot is folytathatja. Ellenben, ha valamelyik ügyvédnek eszébe jutna óramesterséggel is foglalkozni, illiberális életfelfogásunk ezt meg nem tűrné, mondván, hogy az ipari és kereskedői foglalkozás az ügyvédi hivatással és állásának tekintélyével össze nem fér. Azt sem tűrné meg illiberális életfelfogásunk, hogy az az ügyvéd, akinek földbirtoka nincsen, gyárat önállóan vezessen. Pedig a gyárigazgató sem tesz egyebet, mint az a gyakorló ügyvéd, aki a saját birtokán folytat a fenti mód szerint belterjes gazdálkodást. Azt mondó vagyok továbbá, hogy a pénzintézeti igazgató is csak kereskedést folytat és mégis a Kúria a pénzintézeti igazgatói állást az ügyvédséggel összeférhetőnek találta. Helyes, de nem azért, mert a pénzintézetnek vezetése jogi szaktudást igényel. Hiszen minden pályán kell a törvényeket ismerni és minden vállalat vezetése jogi tudást igényel. Ebben a felfogásban az 8 oldalra terjed.