A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 32. szám - A gyilkosság és emberölés. 8. [r.]

126 A JOG csatolt közjegyzői okirat tartalmából kétségkívül megállapítható, hogy peres felek közt még 1907. évben az alperes által vitatott egyezség valóban létrejött, miből íolyóan kétségtelen, hogy alperes részéről a házassági életközösség megszakítása eredetileg a felperes beleegyezésével történt. Tekintettel azonban arra, hogy az állandó birói gyakorlat szerint abban, az esetben is, ha a házassági együttélés a felek hozzájárulásával szakittatott meg, bármelyik káros fél jogosult utóbb a házassági életközösség visszaállítását követelni, nyilvánvaló, hogy alperes pusztán azon az alapon, hogy felperes beleegyezésével történt az együttélésük megszakítása, a házassági életközösség visszaállítását jogszerűen meg nem tagadhatja. Ami alperesnek azt a további védekezését illeti, hogy felperes a házassági életközösség visszaállítását csak színleg azért kérte, hogy ily módon a H. T. 77. §. a) pontjában megjelölt bontókat megteremtse : a kir. törvényszék nem találta alaposnak, mivel felperes a maga részéről az életközösség visszaállítására a bíróság által kiszabolt határidő sikertelen lejárta után a jelen per tárgyalása folyamán késznek nyilatkozott, erre alperest az L906. évi július hó 18-án tártott tárgyaláson fel is hivta, alperes azonban az életközösséget helyre nem állította, sőt a f. évi január hó 23-án megtartott ujabb tárgyaláson ennek kifejezetten meg is tagadta s ezt a biróság előtt be is ismerte. Ily körülmények közt a kir törvényszék alperesnek azt az állítását, hogy felperes részéről a házassági életközösség visszaállítását célzó előzetes birói felhivás nem lett volna komoly, igazoltnak nem találta. Minthogy pedig ezek szerint és a becsatolt helyhatósági bizonyítványokkal igazolván, hogy alperes az életközösséget a felperessel a 12,633/905. sz. birói felhivás kibocsátására irányuló kérelem beadása előtt több mint 6 hónappal megszakította és az életközösséget a 12,633/905. sz. végzésben kiszabot 30 napi határidő alatt nem állította helyre, azt pedig nem mutatta ki, hogy felperns elhagyására vagy a házassági együttélés visszaállítására irányuló birói meghagyás teljesítésének megtagadására jogos oka lett volna: alperessel szemben az 1894: XXXI. t.-c 77. §-ának a) pontjában meghatározott bontóokot meg kellett állapítani és alperest a fentidézett törvény 85. §-a értelmében vétkesnek nyilvánítani stb. A kolozsvári kir. ítélőtábla : Az elsőbiróság ítélete megváltoztatik és felperes A. M. né keresetével elutasittatik. indokok: Felperes a közte és alperes között kötött házasság felbontását az 1894 : XXXI. t.-c. 77. §-a alapján kérte az okból, hogy alperes 1902. évben hűtlenül elhagyta, dacára annak, hogy a házasság visszaállítására többször felszólította, sem azon felszó-litásnak, sem a biróság által a házasági életközösség visszaállítását célzó 12.633/905. polg. sz. felhívásnak eleget nem tett. Alperes tagadta, hogy felperest hűtlenül elhagyta, felhozta, hogy közös megegyezéssel szakították meg a házassági életközösséget, miért is kérte felperest keresetével elutasítani és költségei megfizetésére kötelezni. Miután felek elismerik azt, hogy a házassági életközös, séget közös megegyezéssel szakították meg : miután közös megegyezésen alapuló különélés esetén a házasság leibontását kérni nem lehet, azonban ily esetben bármely házasfélnek joga van ezen jogellenes állapotnak véget vetni az által, hogy magánúton felhívja házastársát az életközösség folytatására és felhívott ezen felhívásnak eleget nem tesz, a felhivás napjától kezdó'dőleg a házassági életközösséget megbontó házasfélnek tekintendő s miután felperes mivel sem bizonyította azt, hogy közös egyetértéssel történt különválásuk után alperest a házasság visszaállítását célzó 12,633 905. polg. sz. kérés beadása előtt 6 hóval, a házassági életközösség visszaállítására felhívta volna és ennélfogva az 1894: XXXIV. t.-c. 77. §. a) pontjában irt azon kötelező jogszabálynak, hogy a házassági életközösség a házasság visszaállítását célzó kérés beadását megelőzőleg 6 hó óta egyoldalulag megszakítva lett volna, bizonyítva nem lévén, felperest keresetével elutasítani kellett. A m. kir. Kúria (19Q8 ápr. 24. 5513. sz. a.): Annak megjegyzésével, hogy felperes neve a házassági anyakönyvben «Özv. H. M.-né sz. D. A.»-nak van bejegyezve, a kir. Kúria a másodbiróság ítéletét megváltoztatja és az elsőbiróság Ítéletét hagyja helyben, mindazonáltal abból a jogerős Ítéleteknek az állami anyakönyvvezetővel való közlése iránti rendelkezést mellőzi. Indokok: A házastársak kölcsönös megegyezésén alapuló különélést bármely házastárs jogosítva van megszüntetni és a házassági életközösség folytatását szorgalmazni és ebből a célból a házastársat a H. T. 77. § a) pontjában meghatározott eljárás után felhivatni és ennek a jogosultságnak igénybevétele csakis ahhoz az előfeltételhez van kötve, hogy a különélés hat hónapig tartson és ennek elteltével házastársát előzően a különélés megszüntetésére s a házassági életközösség visszállitására magánúton felhívja. Felperes ennek az előfeltételnek eleget is tett, amennyiben az alperes által kétségbe nem vont állítása szerint, mielőtt a H. T. 77. §. a) pontjára alapitott kérelmével a bírósághoz fordult, alperest több ízben eredménytelenül felszólította a házasélet folytatására. A másodbiróságnak az a jogi álláspontja, mely szerint az alperes a házassági életközösség visszaállítására kötelező birói határozat kibocsátása ahhoz a további előfeltételhez is van kötve, hogy a magánúton történt felszólítástól számítandó hat hónapnak kell eltelnie az emiitett határozat kieszközlésére irányuló kérvény beadásáig - téves, mert a házasság céljaival merőben ellenkező és épen azért joghatálylyal nem biró különélés iránti megállapodást bármely házastárs azonnal jogosult az attól való elállással megszüntetni, házastársát a házassági életközösség visszaállítására felszólítani és felszólításának sikerre nem vezetése esetében a HT. 77. §-ában meghatározott eljárás folyamatba tételét nyomban szorgalmazni. Ezért és az elsőbiróság ítéletében felhozott s a jelen indokokkal ellentétben nem álló indokoknál fogva a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítéletét kellett helybenhagyniA jogerős ítéleteknek az állami anyakönyvvezetővel való közlése iránti rendelkezését a kir. Kúria az elsőbiróság Ítéletéből az 1907. XVII. t.-cikk 8. §-ában nyert felhatalmazás alapján 15,500/1907. sz. a. kibocsájtott I. M R. 10. §-ában foglalt rendelkezése értelmében mellőzte. Róm. kath. hitközségeket vagyonjogi ügyekben a bíróságok előtt peres ügyekben az illető megyés püspök képviseli. (Kúria 1908. febr. 18. 3,292. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A perrendtartás 13. §-a értelmében a megelőzésnél nem a perfelvételi határnap, hanem a keresetindítás időpontja az irányadó. Bár az eladó a vevőnek a borból mustrát küldött és az ajánlat annak alapján tétetett, mégis ez a mustra nem tekinthető a kereskedelmi törvény 362. és 363 §-a értelmében az áru minőségi kellékei meghatározásául adottnak, ha csupán arra a célra küldetett, hogy a vevőnek vételi ajánlatok szerzésénél a bor általános jellegét feltüntető mintául szolgáljon. Nem tekinthető a kifogásolás és rendelkezésre bocsátás elkésettnek, ha a Budapesten lakó vevő a Fiumébe dec. 16-án érkezett bort dec. 22-én kifogásolta és dec. 24-én rendelkezésre bocsátotta. Minthogy a vevő a hiányértesitéssel egyidejűleg nem köteles az árut mindjárt rendelkezésére is bocsátani, a rendelkezésre bocsátás a hiány-értesitésre kapott válasz utáni második napon kellő időben történt. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék : (1900. márc. 30. 101,637/905.) Felperest keresetével elutasítja. Indokok: Alperesnek a peredtartás 13. §-a alapján az itteni eljárás megszüntetése iránt előterjesztett perfüggőségi kifogása figyelembe vehető nem volt, mert alperes felperes ellen kerese tét a fiumei kir. törvényszéknél 1898 március 2-án, tehát a jelen 1898 február 8-án beadott kereset után indította meg, az idézett szakasz értelmében pedig a megelőzésnél nem a perfelvételi határnap, hanem a kereset-indítás időpontja az irányadó. A csatolt okiratok tanúsítás szerint, az 1897. évi november hó 18-án létrejött vételi ügyletnek tárgyát 1897. évből való fiatal, alcámói termésű 13 alkohol-fok tartalmú bor képezte. A vételügylet létrejöttét megállapító ezen okiratok tartalmával szemben alperesnek az az érvelése, hogy a vétel mustra szerint jött volna létre, alappal nem bir, mert bár alperes 15. •/. a. levele szerint ezen borból mustrát küldött, s az F) a. ajánlat annak alapján tétetett mégis ez a mustra nem a kereskedelmi törvény 302. és 363. §-aiban szabályzót!, az áru minőségi kellékének meghatározásául adatott, hanem miként ez a 16. •/• a. levélből is kiderül, csupán arra a célra küldetett, hogy felperesnek ajánlatok szerzésénél a