A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 30. szám - A birói függetlenség és a bírák memoranduma. 5. [r.] - A békebiróság intézménye Angliában. 9. [r.]

A JOG 119 az alperes részéről az 1906. évi május hó l-ig kimutatott tartozásának 4,903 K. 60 f.-nek és a törlési nyugtára szánt 1 K.-nak megfelelő fizetést teljesített. Ezzel azonban a felperes nem fizette le teljesen az alperessel szemben fennálló s a törültetni kért zálogjoggal biztosított tartozását. Az adóst ugyanis ez a jog, hogy tartozását a lejárat előtt visszafizethesse, csak annyiban illetheti meg, amennyiben a lejárat nem egyszersmind a hitelező érdekében is állapíttatott meg. A jelen esetben hosszabb időre kötött törlesztéses kölcsönszerződésről van szó, amelynek természetéből is következik az, hogy a visszafizetési időpontoknak, tehát a lejáratnak megállapítása a hitelező érdekében is történt. Nyilvánvaló tehát, hogy a felperes adós a lejárati időt minden joghátrány nélkül egyoldalulag nem másíthatta meg és tartozásának a fizetés időpontjára kimutatott egész összegének lefizetése által sem szűnt meg teljesen kötelezettsége. Az alperesnek abbeli védekezése, hogy a kérdésben forgó kölcsön a lejárat előtt egyáltalán nem fizethető vissza, más szavakkal, hogy eme hosszabb időre kötött kölcsönszerződés egyoldalulag az adós felperes részéről egyáltalán nem bontható fel, nem volt ugyan elfogadható, mert viszont sem a B), sem a C) alatti kötelezvények, melyek a törültetni kért zálogjog bekebelezésére alapul szolgáltak, nem vitás tartalmú okiratok, semmi olyan kikötést nem tartalmaznak, amely kikötés az adóst kellő felmondás mellett is elzárná a határidő előtt való visszafizetési jogtól. Ezekhez képest az alperes védekezése következtében azt kellett bírálat tárgyává tenni, hogy a felperest a fentebbiek szerint érő joghátrány miben állapitható meg, illetőleg az alperes hitelező a jelzett idő előtt való visszafizetéssel érintett érdekeit mennyiben óvhatja meg ? Habár a szeződés idő előtti felbontásra irányuló felmondás a jelen kölcsönügyletről kiállított B) és C) alatti kötelezvényekben nem szabályoztatott és így az sem köttetett ki, hogy az adóst az idő előtti visszafizetés esetén terheli-e valamely — esetleg százalékos összegnek fizetése : kétségtelen mégis, hogy éppen a kölcsönnek már fentebb is jelzett természetére tekintettel a hitelezőt a felmondási időnek kedvezménye megilleti, amely idő alatt módjában lehet azt az esetleges hátrányt elhárítani, amely kamatlábak ingadozhatása következtében, az eleve nem tájékozott hitelezőt pénzének további gyümölcsöztetése körül érheti. A felmondási időt pedig, tekintettel a szóban forgó kölcsönügylet körülményeire, különösen pedig a fizetési időpontokra, hat hónapban kellett megállapittani, amely felmondási kötelezettségnek a jelen esetben az a következménye, hogy a felperes a kimutatott hátralékos tőkeösszegnek a törlesztési terv szerint további félévi, tehát az 1906. évi május hó 1. napjától ugyanaz évi november hó 1. napjáig terjedő időre számított 6°/0-ban kikötött kamatával is tartozik az alperesnek. A kamatösszegnek megfelelő kötelezettség kiszámításánál tekintetbe kellett venni, hogy a 4,954 K. 60 f. tőke az alperes javára helyeztetvén letétbe, a részér; az 1892 december 16-án 48,788. I. M. sz. rendelet értelmében 31 2°/o-ot jövedelmez, miért is felperes részéről fizetendő összeg az 1906. évi május 1-tői június l-ig terjedő időre 6%, azontúl pedig, amikor már a letét is kamatozott, csakis a 6°/(-ot kiegészítő 57s%"os kiszámítással állapíttatott meg. Ezekből következik, hogy a felperes tartozása az 1906. évi május 1-én összesen 5,027 K. 42 f.-t tevén ki, a teljesített 4,953 K. 60 f. elsősorban a kamatok kiegyenlítésére volt számítandó, miért is a tőkéből még összesen 73 K. 62 f. marad fizetetlenül. Bűnügyekben. A BTK. 266. §-ában foglalt szabály abban az esetben is alkalmazandó, ha a rágalmazó tényállítása, vagy a gyalázó kifejezés használataaz ügy tényállásának megvilágítására nem szolgálhat és az ügy elbírálását nem befolyásolhatja. A kir. Kúria: A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy a Btk. 266. §-ának az a szabálya, mely szerint rágalmazás vagy becsületsértés miatt bűnvádi eljárásnak nincs helye, ha a tény vagy gyalázó kifejezés, a hatóság előtt folyamatban lévő ügyben ezen ügyre és ügyfelekre vonatkozólag, tárgyalás alkalmával, szóval vagy az ügyiratokban állíttatik, illetőleg használtatik, abban az esetben is alkalmazandó, ha a rágalmazó tény állítása vagy a gyalázó kifejezés használata az ügy tényállásának megvilágítására nem szolgáihat és az ügy elbírálását nem befolyásolhatja. Megsértette a törvényt a salgótarjáni járásbíróság 19<>7. évi július hó 6-án 1907. B. 269/2. szám alatt hozott ítéletével annyiban, a mennyiben F. D. vádlottal szemben, a ki a P. P. ellen folytatolt végrehajtási -ügyben beadott felfolyamodásában ezen ügyfélre vonatkozóan meggyalázó kifejezést használt, a B. T. K. 266. §-át abból az okból nem találta alkalmazhatónak, mert állítása a tényállás megvilágítására nem vonatkozik. Megsértette tehát a törvényt a balassagyarmati törvényszék is 1907. évi október hó 9-én 4818. szám alatt hozott másodfokú Ítéletével annyiban, a mennyiben az elsőfokú bíróságnak vádlott által felebbezett Ítéletét akként kiegészített indokainál fogva hagyta helyben, hogy a kérdéses meggyalázó kifejezésnek vádlott részéről történt használata az ügy elbírálásával kapcsolatban nincs. Egyúttal pedig mindkét alsófoku bíróság ítélete hatályon kívül helyeztetik és F. D. vádlott a vád alól felmentetik. Indokok: A salgótarjáni takarékpénztár részéről P. P. sziráki lakos ellen folytatott végrehajtási ügyben a sziráki járásbíróság a végrehajtást P. P. előterjesztése folytán megsemmisítvén, F. D. ügyvéd, mint a nevezett takarékpénztár képviselője, a megsemmisítő végzés ellen beadott felfolyamodásban P. P.-ra vonatkozóan azt a kijelentést tette, hogy <sokkal helyesebben és adósi mivoltához tisztességesebben járt volna el előterjesztéssel élő, ha ezen jogos és a törvény szakaszainak megfelelő foglalásba belenyugodott volna és egy takarékpénztárnak követelése behajtása körüli eljárását ilyen huza-vonával meg nem akasztaná*. Ennek következtében P. P. feljelentést tett F. D. ügyvéd ellen becsületsértés miatt a salgótarjáni járásbíróságnál, mely 1907. évi július hó 6-án 1907. B. 269/2. szám alatt hozott Ítéletével F. D. vádlottat a saját beismerése szerint tett fentjelzet1 kijelentés miatt a B. T. K. 261. §-ában körülirt becsületsértés vétségében bűnösnek nyilvánította és ezért behajthatatlanság esetén egy napi fogházra átváltoztatandó tiz (10) korona pénzbüntetésre ítélte el. A vádlottnak azt a védekezését, mely szerint a jelen esetben a B. T. K. 266. §-a értelmében nincs helye bűnvádi eljárásnak, a járásbíróság nem találta alaposnak és a B. T. K. 266. §-át jelen esetre nem találta alkalmazhatónak, mert «F. D. fenti állítása a végrehajtási ügyben eldöntendő jogi kérdés és tényállás megvilágítására és megindokolására s egyáltalában a peres ügyre nem vonatkozik, hanem az a P. P. személyére nézve sértő s mint ilyen meggyalázó és büntetendő cselekmény*. Vádlottnak ezen ítélet ellen felmentése végett közbevetett felebbezésére a balassagyarmati törvényszék 1907. október hó 9-én 4,818. szám alatt hozott jogerős másodfokú Ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta az abban felhozott indokoknál fogva és azért, mert valamely ügyben az egyik fél által használt jogorvoslatnak a másik fél által oly irányban való birálása, hogy a jogorvoslattal élés a tisztesség követelményeinek megfelel-e vagy nem, az ügy elbírálásával és az ügy tárgyainak megvitatásával kapcsolatban nincs, tehát a B. T. K. 266. §-ában foglalt körön tul esik. Mindkét alsófoku biróság Ítéletében kifejezésre jutott az a nézet, mely szerint a B. T. K. 266. §-ának alkalmazhatósága szempontjából nem elegendő, ha a tény vagy a gyalázó kifejezés a hatóság előtt folyamatban lévő ügyben, ezen ügyre és az ügyfelekre vonatkozólag állíttatott, illetőleg használtatott, hanem az is szükséges, hogy a rágalmazó tényállítása vagy a gyalázó kifejezés használata egyúttal a tényállás megvilágítására szolgálhasson és az ügy elbírálását, az ezzel való kapcsolatánál fogva, befolyásolhassa, téves és törvénysértő. A B. T. K. 266. §-a ugyanis akkor, midőn büntetlenséget biztosit a rágalmazás vagy becsületsértés elkövetőjének arra az esetre, ha a tény, vagy a gyalázó kifejezés, a hatóság előtt folyamatban lévő ügyben, ezen ügyre és az ügyfelekre vonatkozólag, tárgyalás alkalmával, szóval vagy az ügyiratokban állíttatik, illetőleg használtatik, ezzel a rendelkezéssel, mint az a jogegység tárgyában 1906. évi március hó 3-án 2,419. szám alatt hozott kúriai határozatban (Bj. H. Tára 41. szám) is kifejtetett, a jog képviseletének és a védelem szabadságának megóvását célozta.