A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 30. szám - A birói függetlenség és a bírák memoranduma. 5. [r.] - A békebiróság intézménye Angliában. 9. [r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 30. számához Budapest, 1908. július 26. Köztörvényi ügyekben. A pénzintézet tisztviselője azonnal elbocsátható, ha oly tényeket követett el másnak a kárára, melyek alkalmasak arra, hogy a megkívánt bizalom irányában megingattassék. A nagyváradi kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja. Indokok: Az nem vitás, hogy a felperes az alperes pénzintézetnél 1888. évi május hó 21-től kezdve előbb mint gyakornok, később pedig 1800 kor. évi fizetéssel mint segédkönyvelő állandóan alkalmazva volt, az igazgatóságnak 1903. évi február hó 24-én hozott határozatával azonban állásától elmozdittatott akként, hogy fizetését az 1903. évi június hó 1. napjáig megkapta, a rendszeresített nyugdij azonban tőle elvonatott. Kétségtelen az is, hogy az alperesi pénzintézetnél alkalmazott minden tisztviselő — a szerződést pótló nyugdijszabályzat 4. és 8. § a szerint, — szolgálati idejének és fizetésének arányában emelkedő nyugdíjban részesül és ehhez való igényét csak abban az esetben vesziti el, ha hivataláról lemond, vagy saját hibája miatt az intézettől elbocsáttatik. A nyugdijszabályzat ugyan nem részletezi azokat a tényeket, amelyek a tisztviselőt terhelő hiba fogalmának megalkotására alkalmasak volnának, azonban abból indulva ki, hogy a nyugdij az állandó alkalmazással egybekötött fizetésnek jogi természetével bir, a kir. Ítélőtábla azt a jogi álláspontot foglalja el, hogy a tisztviselő csak olyan okból vesziti el a nyugdíjhoz való igényét, amely a keresk. törv. 59. §-ában, illetve az ipartörvény 94. §-ában felsorolt esetek valamelyike alá vonható, vagyis amely miatt a kereskedő a segédjét felmondás nélkül azonnal elbocsáthatja. Alperes e tekintetben arra hivatkozik, ho^-y felperes, mint a gyulai kaszinó pénztárnoka, ebbeli minőségében sikkasztást követett el, a kereskedelmi törv. 59. §. 10. p. alapján tehát felmondás nélkül elbocsátható volt. A kir. Ítélőtábla tehát az elmozdítás előzményeire ^nézve a tényállást a következőkben állapítja meg : Felperes mint a gyulai kaszinó egyik tagja az 1902. évre a kaszinó pénztárnokává lett megválasztva és ebbeli minőségében a kaszinó jövedelmeit beszedte, a kiadásokat teljesítette, a készpénzből álló vagyont pedig részint magánál tartotta, részint pedig a takarékbetétekről kiállított könyveket őrizte. A kaszinó alapszabálya szerint minden év elején közgyűlés tartandó, amely többek között a pénztárnok működését is megvizsgálja és a pénztárnokot a felelősség alól feloldja oly módon, hogy a közgyűlést megelőzőleg a számvizsgáló-bizottság a pénztárnok előző évi számadását és annak okmányait megvizsgálja és annak eredményéről a közgyűlésnek jelentést tesz. Az alapszabályok 30. §-a szerint a pénztárnok kellően okmányolt számadását már a közgyűlést megelőző választmányi ülésre is elkészíteni és bemutatni köteles. Az 1903. évi január hó 25-én megtartott rendes évi közgyűlésen a kaszinó elnöke jelentette, hogy a pénztárnok 1902. évi számadása nincsen rendben és a pénztárban semmi készlet nincs. Jelentette azt is, hogy a pénztári könyvek rendületlenül vannak vezetve, a pénztárnok sem a számvizsgálóbizottság, sem a közgyűlés előtt meg nem jelent, sőt a felvilágosítást is megtagadta. A közgyűlés ekkor a számadás összeállítására egy külön bizottságot küldött ki, amely másnap összeülvén megállapította, hogy a mult évi felesleg, mint pénztári maradvány 1,073 kor. 99 fillért tesz ki, ezenkívül a takarékpénztárban gyümölcsözőleg elhelyezett házépítési alapból felperes választmányi határozat nélkül kivett 925 kor.-át, az 1903. évi tagsági dijakból, amelyek azonban az 1902. évi számadásban még nem szerepelhettek, beszedett 240 koronát, vagyis a felperes által a kaszinónak megtérítendő összeget a számvizsgáló bizottság 2,2-'>M kor. 99 fill.-ben állapította meg. Felperes még ugyanazon nap megtérítette a hiányt oly módon, hogy édes anyja özv. H. A.-né 2400 kor. váltókölcsönt vett fel ezen a napon, abból 2300 kor.-át letétbe helyezeit és a takarékbetéti könyvet a kaszinó igazgatóságának, ez pedig a számvizsgáló-bizottságnak adta át. Még azután is merültek fel hiányok, amelyeket felperes megtérített, minek folytán neki a szokásos felmentést az elnök ápr. 8-án megadta. A most felsorolt tényeket felperes tulajdonképpen nem is 'tagadta, de ezek a becsatolt okmányokkal, valamint a kihallgatott tanuk vallomásával bizonyítva is vannak. Felperes ezekkel szemben azzal védekezik, hogy ő legfeljebb csak rendetlenséggel volna terhelhető, mert a pénzzel azonnal elszámolt, mihelyt erre felszólittatott. A sikkasztás tényét tagadja, annak bizonyítása ellen tiltakozik bűnvádi eljárás nem lett indíttatva és utal arra a körülményre, hogy a , tagsági dijak beszedésével megbízott K. B., aki egyszersmind az alperesi intézet hivatalszolgája is, beismerte, hogy a beszedett pénzből 1,004 kor.-át elsikkasztott és kötelezte magát a pénz megtérítésére. Felperes védekezése nem fogadható el. Rendetlenségnek csak akkor lehetne tekinteni az ő eljárását, hogy ha a számadás összeállításával elkésett volna ugyan, de a pénzkészletet felmutatni tudta volna. Ez kötelessége is lett volna felperesnek saját szempontjából is, mert neki tudnia kellett, hogy a számadás elmulasztás esetén csak azzal védheti magát a sikkasztás gyanúja ellen, hogyha a kezén maradt pénzt rendelkezésre bociáthatja. Felperes azonban a pénztári készletet felmutatni nem tudta, a számvizsgáló-bizottság előtt minden felvilágosítást megtagadott, sőt a közgyűlésre sem jelent meg. Maga az a Körülmény, hogy felperes helyett édesanyja — a történtek hatása alatt — kölcsön vett pénzből fedezte a hiányt, továbbá az a körülmény, hogy ő minden felhatalmazás nélkül a takarékpénztárban elhelyezett és a kiadások teljesítésére fel nem használható házépítési alap túlnyomó részét is elköltötte, világosan bizonyítja az, hogy felperes a reá bízott pénzzel mint sajátjával rendelkezett, vagyis a büntető törvénykönyv meghatározása szerint a birlalatában levő idegen ingó dolgot jogtalanul eltulajdonította. Nem menti őt az sem, hogy a hiány megtérül és a felmentvény neki megadatott, mert a sikkasztás be van végezve, «mihelyt a birlaló a dolgot elidegeníti, elhasználja vagy azzal bármi más, módon mint sajátjával rendelkezik*. Nem szolgálhat javára felperesnek az sem, hogy ellene bűnvádi eljárás nem indíttatott. A kaszinónak ez nem állott érdekében, mert a hiány megtérítése folytán kárt nem szenvedett, alperes pedig nem tehetett bűnvádi feljelentést, mert nem ő volt a sértett fél. igaz ugyan, hogy K. B. hivatalszolga, ki időközben elhalt, 1004 kor. hiány megtérítését elválalta, de az nincsen bizonyítva, hog) a sikkasztást is beismerte volna, de a hiány ennél az összegnél jóval többet tett ki. Alperesi pénzintézet tehát saját érdeke szempontjából jogosan járt el, amidőn felperest elmozdítás terhe alatt utasította, hogy magát a köztudomásúvá lett sikkasztás gyanúja alól tisztázza, amidőn pedig felperes K. B. ellen a feljelentést a kitűzött záros határidő alatt meg nem tette a felperest állásából elmozdította. Miután a kereskedelmi törv 59. §-ának 10 p., illetve az ipartörv 94. $-ának ay pontjában meghatározott bűncselekmény alatt a sikkasztás is értendő, miután továbbá a kereskedő a segédjét felmondás nélkül elbocsáthatja akkor is, ha a nyereségvágyból eredő bűncselekményt másnak kárára követi el, ezekből következtetni lehet, hogy ennek az elbocsátási oknak alapjául szolgáló tények a polgári perben akkor is bizonyítás tárgyát képezhetik, ha a bűnvádi eljárás előzően megindítva nem is lett, mindezek alapján felpe-