A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 30. szám - A birói függetlenség és a bírák memoranduma. 5. [r.] - A békebiróság intézménye Angliában. 9. [r.]

230 A JOG annak megállapítása, hogy hol kezdődik és hol végződik a jogos magánérdek. Mégis egy döntő érv szólt amellett, hogy a jogos magánérdek is felvétessék a közérdek mellé a törvényszakaszba, s ez érv a köztudat volt. A törvényhozók érezték, hogy a törvénynek a közönség körében mily nehéz volna érvényt szerezni, ha az igazság kimondását — legyen az bár sértő — nem engedik meg, noha azt a sértő jogos érdeke kivánja. A magyar törvény javaslatának miniszteri indokolása azt mondja, hogy ha valakit barátja megkérdez, hogy N. N., akit pénztárnokul akar felfogadni, tisztességes ember-e és az illető azt feleli, hogy N. N nem az, - lehetetlen őt becsületsértés miatt elitélni. Ez ellen nyilván fellázadna a közérzület, a jó törvény pedig nem lehet ellentétes a közfelfogással. Nem mondható tehát helytelennek, hogy törvéuyünk szerint akkor is helye van a valódiság bizonyításának, ha a sértő állítás jogos magánérdekből mondatott. Azonban el lehetett volna kerülni az olyan meghatározást, hogy szabad igazat mondani, de nem szabad azt bizonyítani. Kivételesen azonban szabad bizonyítani. És most következik egy óriási komplexum. Ezen komplexum alól újra kivétetik egy óriási komplexum. Mennyivel egyszerűbb és észszerűbb volna, ha azt mondanók, hogy a sértő állítás valóságát oizonyitani általában szabad. Kivétel : ha a sértő egyedüli célja, minden érdekektől menten csakis az, hogy.akár a sértő szó, vagy tett, akár a bizonyítási eljárás által fájdalmat okozzon sértettnek. Ilyenkor, még ha nincs is becsületsértés, mert nincs fájdalomokozás, akkor sincs helye a valódiság bizonyításának, mert feltétlenül fennforog a oecsületsértés kísérlete, mely ebben az esetben büntetendő. Hogy ilyen nyilvánvalóan bántalmazó szándék fennforog-e, azt a biró megítélésére kell bíznunk. Kétségtelen, hogy ez is kompromissz megoldás, de ugy érezzük, hogy érthetőbb, egyszerűbb és logikusabb. A birói függetlenség és a bírák memoranduma. (Vége.) Nagyon természetes azonban, hogy a kinevezés rendszerének ilyen gyökeres megváltoztatása a kijelölés mai módjának gyökeres megváltoztatását tételezi föl. Nézetünk szerint a kijelölésnek a jövőben a bíróságok teljes üléséből kellene történnie vagy olyképpen, hogy a mindenkire hozzáférhető minősítés alapján erre a célra a teljes ülésből minden év elején újból választott bizottság javaslata tenné alapját, a teljes ülés minden egyes tagjának szabadságában állván attól eltérő indítványának is szavazás alá bocsátását kérni vagy pedig oly módon, hogy a teljes tanácsülés kijelölését előzze meg a szaktanácsosok kijelölése, ezek a szakképzettségre való tekintettel kettőt-kettőt jelöljenek ; ennek megtörténtével pedig gyakorolja a teljes tanácsülés a végleges kijelölést a szaktanácsok által javaslatba hozottak közül. A kijelölés csakis a jelenlevők kétharmadának hozzájárulásával történhessék, eredményét pedig a teljes ülésben ki kell hirdetni. A kir. járásbíróságokhoz és a kir. törvényszékekhez kinevezésre a kir. törvényszék és a kir. Ítélőtábla jelöljön és ez utóbbié legyen a miniszterre irányadó ; a kir. Ítélőtáblához kinevezésre a kir. ítélőtábla és a kir. Kúria jelöljön és ez utóbbié legyen a miniszterre irányadó; a kir. Kúriához kinevezésre a kir. Kúria teljes ülése jelöljön. Ily módon mindennemű titkos befolyás megszűnnék közvetlenül a kijelölés, közvetve pedig a kinevezés körül. A bíráknak természetes és az évek hosszú során át oly nagy mértékben fejlesztett és kipróbált jogérzete és tárgyiassága, amely minden mellékes, sőt subjectiv szemponton is annyira felülemelkedik, egyedül az igazságosságot és méltányosságot tartva szem előtt, kizárja annak a föltevését is, hogy őket szavazatuknál egyéb szempont is fogja vezetni, mint az illetőnek képessége, tudása, szorgalma, eddigi tevékenysége, sajátos tehetsége és jellembeli kiválósága. Végre is : ha az állam és a társadalom minden egyes tagja teljes megnyugvással bizza a bírák döntésére becsületét, életét és vagyonát, akkor ugyanolyan megnyugvással bizhatik meg, hogy a birák testülete is csak a valóban érdemes és alkalmas egyént fogja mindenkor jelölni. A miniszteri felelősség szempontjából sem tehető kifogás javaslatunk ellen. El sem képzelhető, hogy a bíróságok olyan egyént jelöljenek, akinek kinevezéseért a miniszter a felelősséget el nem vállalhatná, vagy akinek kinevezéseért a miniszter vád alá volna helyezhető, arról nem is szólva, hogy ez ajánlottuk rendszer sokkal jobban zárja ki a tévedést, és a jogosulatlan kedvezést, mint a mai. Javaslatunk önmagában rejtvén inditó okait, annak támogatására még csak egy érvet legyen szabad fölhoznunk — legvégül bár — de nem legkisebbnek. Mikor a birói hatalom gyakorlásáról szóló 1869: IV. t.-c. javaslatát tárgyalta a képviselőház, ennek 1869 július 6-án tartott ülésében Deák Ferenc egyebek közt ezeket is mondotta: «A törvényjavaslat 3. §-át, mely igy szól: «Az itélőbirákat az igazságügyminiszter ellenjegyzése mellett a király j nevezi ki», én egész terjedelmében az utolsó szóig minden változtatás nélkül elfogadom ... De ezen 3. §. után egy uj pontot szeretnék iktattatni, mely igy szólna: «A kinevezés előtt a birói állomásra pályázók vagy jelöltek fölött az állambiróság lesz hivatva az igazságügyminiszternek véleményt adni.» Oly egyszerű és világos dolog ez, hogy ezt indokolni nem tartom szükségesnek.)) Mégis, 1869 július 8-án, az indítvány tárgyalásakor Deák Ferenc rövid beszéddel újból ajánlotta indítványát elfogadásra, kifejtvén, hogy olyan állambiróságot óhajt, amelynek felerészét az országgyűlés választja, felerészét O Felsége nevezi ki. Az állambiróság ajánlását a birói kinevezésekre nem akarta kifejezetten kötelezőnek kimondani, de hozzátette, hogy «ha valamely ilyen birói tag ajánlásánál a miniszter még ezen állambiróság véleménye ellenére is kinevezi az alkalmatlan tagot, akkor csakugyan sokkal súlyosabb reá nézve a morális felelősség, mint anélkül volna.» A képviselőház 120 szavazattal 110 ellenében mellőzte az indítványt, amelyet föl kellett említenünk, mint nagyérdekü történeti adatot, álláspontunk erősítésére — bár a mi javaslatunk még jobban óvja meg a minisztert tévedésektől és még függetlenebb birák kezébe adja a kijelölést, mint azt a tervbe vett állambiróság tette volna. És ha az állambiróság eszméje nem is valósult meg, azt az eszmét, amelyet Deák Ferenc bölcsessége vetett föl először, az utódoknak nem szabad elejteniök, sőt azt magukévá téve és az évtizedek tapasztalatai alapján tovább fejlesztve, a megvalósítás felé kell vinniök. Ismételve kérjük Nagyméltóságodat, hogy javaslatainkat figyelmére méltatni kegyeskedjék. Mély tisztelettel Grecsák Károly, az orsz. birói és ügyészi egyesület elnöke. A békebiróság intézménye Angliában. Irta REICH PÉTER KORNÉL, budapesti törvényszéki alapítványi joggyakornok. (Folytatás.) A békebiráknak az Ítélet foganatosítására irányuló parancsa háromféle, u. m. Warrants of apprehension, Warrants of commitment és Warrants of distress. Az első, a béke fenntartásának biztosítására szolgáló eljárás különösen az elővizsgálat körébe tartozik, melyről bővebben emlékeztem meg. Commitment a fogházba való utalásnak általános kifejezése. Ez mindenekelőtt kényszereszköz, amivel a békebiró a feleket és tanukat cautio letevésére kényszeritheti: «Továbbá mindenütt, ahol a békebirót a törvény feljogosítja valami határozott ténykedésre, s ha ez ellen az illető személy tiltakozik