A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 29. szám - A birói függetlenség és a bírák memoranduma. 4. [r.]

A JOG 115 lök bármelyike, tehát az anya is, habár nem törvényes képviselő gyermeke nevében még ha az a tizenhatodik életévet be nem tölötte, a magánindi tvány előterjesztésére jogosított, mert a törvénynek jelzett felhatalmazása a nemzés tényénél fogva mindkét szülőre s ekként az anyára is értendő*. Ugy a kir. törvényszék Ítéletének valamint a kir. Ítélőtábla végzésének a fentiekben ismertetett érvelése téves és az arra alapitott rendelkezés törvénysértő. Azokat a bűncselekményeket, melyek miatt a bűnvádi eljárásnak csak a magánfél indítványára van helye, a büntető törvények határozzák meg. Úgyszintén a büntető törvénykönyv határozza meg azt is, hogy csak a magánfél indítványára üldözendő cselekmények esetében ki jogosult a bűnvádi eljárás megindításának indítványozására. Az indítványozásra való ettől a jogosultságtól lényegesen különbözik az a jog, melynél fogva valaki a bünperben a bíróság előtt az indítványozásra jogosultnak képviseletében mint perbeli fél eljárhat. Ennek az utóbbi jogosultságnak feltételeit és gyakorlásának módozatait a bűnvádi perrendtartás vonatkozó rendelkezései állapítják meg s ezek az anyagi jognak a magáninditvány előterjesz tésére való jogot illető szabályait nem érintik, hacsak egyes esetben azok valamelyikét ^kifejezetten hatályon kivül nem helyezik vagy nem módosítják. A magánfél indítványára üldözendő bűncselekmények esetében a bűnvádi eljárás meginditásának indítványozására az életkorának tizenhatodik évét még be nem töltött kiskorú helyett a Btk. 113. §-a értelmében annak törvényes képviselője jogosult. A törvényes és törvényesitett gyermeke felett az atyai hatalmat az e részben irányadó 1877. évi XX. t.-cikk 15. §-ának első bekezdése szerint az atya gyakorolja, aki ezen atyai hatalomnál fogva az idézett 15. §. harmadik bekezdéséhez képest kiskorú gyermekeinek törvényes képviselője. Ezekből következik, hogy az életkorának tizenhatodik évét még be nem töltött kiskorú ellen elkövetett olyan bűncselekmény miatt, mely csak a magánfél indítványára üldözhető, a magán indítvány előterjesztésére a kiskorú helyett ennek atyja mint törvényes képviselője jogosult. Az anyagi jognak ezen megállapításaival teljes összhangban vannak a bűnvádi perrendtartásnak a magánvádnak a bünperben való képviseletére vonatkozó általános rendelkezései, amennyiben a Bp. 47. §-a szerint a 41. és 42. §-ok eseteiben a sértett helyett, aki tizenhatodik életévét be nem töltötte, kizárólag törvényes képviselője képviselheti a magánvádat. Ez a szabály azonban csak a törvényszékek hatásköiéhez rartozó bűnvádi ügyekben irányadó, mert a Bp. 521. §-a megállapítja, hogy a járásbíróság hatáskörébe utalt bűnvádi ügyekben a megelőző fejezetek rendelkezései csak annyiban alkalmazandók, amennyiben a járásbíróság előtti eljárást szabályozó XXIX. fejezet eltérő szabályokat nem tartalmaz, már pedig az 523. §-a szóban forgó kérdésben csakugyan az általános rendelkezéstől eltérően intézkedik ; amennyiben végbekezdésében kimondja, hogy a szülő gyermekének, a férj feleségének, a gyám vagy gondnok gyámoltjának, illetőleg gondnokoltjának képviseletében külön meghatalmazás nélkül is, eljárhat és a magánvádra üldözendő bűncselekmények (41. §.) miatt vádat is emelhet. A törvény ezzel a rendelkezésével, — mint az a javaslat indokolásából (I. a 735. és 736. 1.) nyilvánvaló, — a járásbíróság hatáskörébe utalt bűnvádi ügyekben az eljárás olcsóságát és egyszerűségét akarta biztosítani. Ebből a szempontból a törvény az általános képviselői képességet az ügyvédjelöltekre, valamint a terhelt és a sértett férfi hozzátartozóira is kiterjesztette (523. §. harmadik bekezdése) és ugyanebből a szempontból engedi meg azt (523. §. utolsó bekezdése), hogy a szülő gyermekeinek képviseletében külön meghatalmazás nélkül is eljárhat és a magánvádra üldözendő bűncselekmények (41. §.) miatt vádat is emelhet. Ez az 523. §. azonban csak a feleknek járásbiróság előtti képviseletére nézve tartalmaz rendelkezést, de az anyagi jognak a magáninditvány előterjesztésére való jogosultságra vonatkozó szabályát nem érinti. Kitűnik ez abból is, hogy a bűnvádi perrendtartás ott, ahol a büntető törvényt módosítani akarja, ezt kifejezetten teszi — mint az 525. §. második bekezdésében, mely szerint a sértett nő férje részéről tett feljelentés vádinditványnak tekintendő és a büntető törvények értelmében az eljárás megindításához szükséges magáninditványt (90. §.) is pótolja. Ezekből kétségtelen, hogy a Btk. 113. §-ának az a szabálya, mely szerint a magánfél indítványára üldözendő bűncselekmények miatt a bűnvádi eljárás meginditásának indítványozására az életkorának tizenhatodik évét be nem töltött kiskorú helyett, ennek törvényes képviselője jogosult, a Bp. 523. §-a által nem szenvedett vátozást. Minthogy pedig a jelen esetben megállapitatott, ho^v a sértett 14 éves Gy. Gézának az atyja él s nincs adat, melynél fogva az eljárás tárgyát képező könnyű testi sértés üldözhetésére megkívánt magáninditvány előterjesztésének a sértett fél törvényes képviselője részéről történt elmulasztása menthető volna, nyilvánvaló, mikép a kir. törvényszék és a kir. ítélőtábla törvénybe ütközően rendelkeztek akkor, midőn a sértett fél anyja részéről előterjesztett magáninditványt hatályosnak elfogadva, annak alapján vádlottat büntették. Mindezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani, egyúttal pedig a törvény megsértésével elitélt vádlottat a Bp. 442. §-ának utolsó bekezdéséhez képest a vád alól felmenteni kellett. Jogesetek a kolozsvári királyi Ítélőtábla gyakorlatából. 8. Az a kereseti kérelem, hogy felperes az utcarendezési költséghez a városi tanács F. alatti határozatában megállapított 2,163 K 63 f helyett csak 873 K 08 frel legyen köteles járulni és alperes város közönsége az ezen felül felvett 1,290 K 57 f visszatérítésére köteleztessék, azt célozza, hogy a telekfelosztási önvédelemnek az F. alatti határozatban megállapított feltételek birói uton megváltoztattassék, az pedig az 1896. évi IV. t.-c. 1. §-ának rendelkezésébe ütközik. A kolozsvári tvszék: 7015/905. polg. sz. a. felperest keresetével elutasította. Tábla. 3,421/905. sz. a. a törvényszék Ítéletét helybenhagyja . . .; mert jelen esetben nem szabályrendelet, vagy miniszteri rendelet törvényessége döntendő el, mivel a kérdés tárgyává tett határozat e része nem városi szabályrendeleten alapul s mivel a m. kir. miniszter nem általánosan kötelező rendeletet adott ki, hanem csak egy felmerült különös esetben határozott, hanem csak arról, hogy felperes köteles-e az engedélyezéshez adott feltételt elfogadni, vagy nem. E tekintetben való, hogy azt elfogadni nem köteles, de ebben az esetben az engedély megadatottnak nem tekinthető, azonban felperes az engedélyt elfogadván, a feltételt is köteles teljesíteni. Kúria (10;516/905. sz. a.): Mindkét alsóbiróság ítéletét a megelőző egész eljárással együtt megsemmisíti és a keresetet felperesnek visszaadni rendeli, mert Kolozsvár sz. kir. város belügyminiszterileg jóváhagyott H.) alatti építési szabályrendeletének 15. §-a értelmében valamely egészet képező telek felosztásának megengedése, vagy a felosztási engedelem megtagadása felett a városi tanács határoz, következően ugyanannak hatásköréhez tartozik azon feltételek megállapítása is, melyeknek teljesítésétől a felosztási engedelem megadása fűtővé tétethetik. Minthogy pedig az a kiigazított kereseti kérelem, hogy felperes az utcarendezési költséghez a városi tanács F. alatti határozatában megállapított 2,163 K 63 f helyett csak 873 K 9 f-rel legyen köteles járulni s alperes város közönsége az ezen felül felvett 1,290 K 55 f visszatérítésére köteleztessék, azt célozza, hogy a telekfelosztási engedelemnek az F.) alatti határozatban megállapított feltételek birói uton megváltoztattassék, az pedig az 1896. évi IV. t.-c. 1. §-ának {tiltó rendelkezésébe ütközik ; minthogy e szerint az 1868. évi LIV. t.-c. 8. §-a értelmében már az elsőbiróság tartozott volna ezen a polgári bíróságok hatáskörébe nem tartozó ügyben benyújtott keresetet