A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 28. szám - Becsület és becsületsértés. 1. [r.]

H uszonhetedik évfolyam. 28. szám. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz, Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG (ezelőtt MAGYAH ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IBAZSÍiJÜCJ ÉRP'OTK Ü|PF1SELETÉRE A Kl&flR ÜGYVÉDI, BIROI, ÜGYÉSZI ÉS ÍÖZOTÓI KAR IÓZLÖNYR. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik ás kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. Budapest, 1908. július 12. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bér mentve küldve: 4 koron* 8 Negyed évre Fél Egész 16 Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentes postautalványnya küldendők. TARTALOM . Becsület és becsületsértés. Irta A u e r Pál dr , Budapest. — Gyilkosság és emberölés. Irta Thót László dr.. budapesti Ítélőtáblai tanácsjegyző. — A birói függetlenség és a birák memoranduma. — Belföld ÍA végrehajtási novella a főrendiházban.) — Irodalom (T a r d e Gábor: Összehasonlító tanulmányok a kriminológia köréből. — Mitteilungen der Internar. Krim. Vereinigung. — Zeitschrift für Ung. öffent. und Privatrecht.) — Vegyes. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények — Kivonat a Budapesti Közlöny ből. Becsület és becsületsértés. Irta dr. AUER PÁL Ha alkalom kell hozzá, hogy az ember állandóan napirenden lévő tárgyról értekezzék, ugy e cikk Írására megadta azt a legutóbbi nemzetközi párbajellenes kongresszus. Kimondotta ez a nagygyűlés, hogy fokozni kell a becsület jogi védelmét. És ennek szükségességével annyira tisztában van minden művelt ember, hogy olyanok ajkán és olyan irók könyveiben is, akik a párbaj intézményének fenntartása mellett kardoskodnak, egyre halljuk, hogy azért kell a becsületében sértettnek karddal elégtételt szereznie, mert a bíróságtól, törvénytől azt hiába várná. A becsület jogi védelmét, és a mainál hatékonyabb védelmét tehát mindenki kívánja. Egyre hangoztatják, hogy a törvényhozásoknak a materiális javak mellett az ideális javakat is körül kell bástyázniok s ezen ideális javak közé sorolják a becsületet, mint e javak legszentebbikét, mint az ember legdrágább kincsét, melyet nem pótolhat semmi sem. Ez az általános óhaj, meg az az óriási jelentőség, melyet az emberek tekintélyes része tulajdonit a becsületnek, mely létjogosultsá got ád és elveszvén erkölcsi halált okoz, továbbá már az is hogy talán egy szóval sem élünk és élünk vissza oly gyakran, mint a «becsület»-szóval, arra késztet, hogy 1. a becsületnek és 2. a becsületsértésnek fogalmával és 3. a becsületsértés büntetésének kérdésével foglalkozzunk. i \ Tökéletes definíció a legritkább dolog a világon, mert az élet sokoldalúsága, gyors lüktetése át- meg áttöri szük korlátait. Nem is akarjuk a becsületet definiálni, a becsületsértéshez fűzött szankció azonban mégis szükségessé teszi, hogy rámutassunk arra, mi is lényegében az a szent és sérthetetlen, eszményi valami, aminek becsület a neve. Ha a becsületszó jelentését a becsülni ige értelméből vezetjük le, egy a nagy közönség által gyakran használt és számos római és modern jogtudós által is elfogadott megállapításhoz jutunk. Eszerint a becsület: érték, becs. Azonban nem abszolút becs, hanem azon érték, mely valakinek tulajdoníttatik. Kérdés azonban, hogy ki által ? Talán még legelfogadhatóbbnak látszik a válasz, mely azt mondja, hogy polgártársaink által. Eszerint tehát az én becsületem az az érték, melyet mások, egy embertömeg, egy kör, amely foglalkozik velem, tulajdonit nékem. Ha valóban ez volna a becsület, akkor nem az egyéntől függne, hogy becsületes-e vagy sem, hanem a kenyérharcban elvadult gyűlölködő, irigy, pártos tömegtőlLapunk mai száma Eszerint tehát, ha bármily tisztákezü ember vagyok is, nem vagyok becsületes, mihelyt ellenségeim rossz híremet költik, és — ami mindig megesik - - akadnak emberek, akik a pletykának hitelt adnak. És viszont, bármelyik gazember, aki leplezni tudja gaztetteit, amíg a híre jó, becsületes volna. Eszerint tehát becsületsértést az követne el, aki a nagy közönség rólam táplált véleményét megváltoztatja. Világos dolog, hogy az, hogy valaki egy más egyén eljárását szemtelenségnek mondja, becsületsértést követ el, noha ezzel még nem változtatja meg az összes emberek nézetét az illetőről. Sőt aki az invektivát elkövette, nem is gondolt az emberekre, nem is akarta azokat állásfoglalásra, nézetváltoztatásra birni, egyedüli célja : az illetőnek megsértése volt. Ha pedig az emberek tényleg lebecsülnék a becsületében sértettet a becsületsértő fellépése következtében, akkor a bíróság hiába állapítaná meg, hogy a sértett becsületes ember és a sértés nem volt jogosult; mihelyt a mindig elfogult emberek a becsületsértő magacsinálta bírónak inkább hisznek, mint az állami birói közegnek, akkor a sértett becsületének vége. És mihelyt embertársainak kegyét elvesztette, nem is tarthat többé számot a «becsületes» jelzőre. Sőt, ha valaki becstelennek mondja s ő beperelné, elég volna ha a vádlott beigazolná, hogy az emberek a vádlóról tényleg nem sokat tartanak. Az, hogy rászolgált-e a rossz hírnevére, mellékes. Ha nem is tapad a kezéhez szenny, nem tartják tiszta kezűnek. Hogy a becsületnek ilyen felfogása általánossá vált, az csak annak tulajdonitható, hogy az emberi hiúság a valódi értéket elhomályosította, csak azt tekinti, hogy a többieknek mi tetszik, és mindent a közvélemény csalóka tükrében lát. A becsület azonban csak abszolút érték lehet és nem az az érték, melyet a nagyközönség nekünk tulajdonit. Vannak, akik azon helytelen tételből indulva ki, hogy bármely más becsületes egyén megsértheti a becsületemet, azt mondják, hogy a becsület nem jelenti ugyan a nagyközönség rólunk táplált jó véleményét, de jelenti azt, hogy senki rossz embernek nem tart. Mert mihelyt akad egy ember, aki megsértette becsületemet, máris csorbát szenvedett az. Ez volna azonban a legnagyobb abszurdum, mert eszerint egy ember jóvoltától függne az egyén becsülete. Lehetetlen, bár tetszetős meghatározás volna, ha azt mondanók, hogy a becsület az az érték, melyet mi saját magunk tulajdonítunk önmagunknak. Tény ugyanis, hogy a becsületsértésnél rendszerint nem is a sértő szót vagy cselekményt tekintjük, hanem azt, hogy a sértett önérzetében sértve érzi-e magát. Hogy ez igy van, arra jellemző példa, hogy Németországban elitéltek becsülecsértés miatt egy embert, mert BismarcK egy beszéde után azt merte mondani, hogy ilyen be>zéd egy susztertól is kitellenék. A suszterek igen derék emberek és kétségtelen, hogy aki e szavakat mondta, nem sértette becsületében a vaskancellárt, csupán önérzetében sértette őt. Arra azonban a törvény és alkalmazója nem vállalkozhatik, hogy az emberek hiúságát legyezgesse és kényszeritsen mindenkit, hogy ugyanazt tartsa az egyénről, amit az saját magáról tart. A törvény nem biztosithat annyi becsülést az egyénnek, amennyire az nagyzoló önkénnyel igényt tart. Ez a meghatározás csak annyiban jár a többinél közelebb 8 oldalra terjed.