A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 24. szám - Német birodalmi törvényjavaslat az ipartörvény módosításáról. 9. [r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a Jog 24. számához. Budapest, 1908. június 14. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A szavatosság bár kétségtelenül feltételez valamely megkötött vagy megkötendő ügyletet, azonban szerződésileg az ügyleten kivül álló részéről is elvállalható. Aki pedig ily szavatosságot vállal, az ügyletből származó kockázatot a szavatosság értelmében viselni tartozik. A m. kir. Kúria (1908. máj. 19. 8,093/1907. P. sz.) K. János ügyvéd által képviselt H. Simon felperesnek, dr. Sz. Márk ügyvéd által képviselt R. Mór Adolf alperes ellen 4,0(32 K. 20 f. kár iránt a lőcsei kir. törvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott az 1907. évi május hó 4. napján 2,587/907. sz. a. kelt Ítélettel elintézett, és felperesnek felebbezésére a kassai kir. Ítélőtábla által 1907. évi október hó 30. napján 2;621/907. sz. a. kelt ítélettel megvizsgált rendes perét felperesnek felebbezése folytán 1908. évi május hó 19. napján tartott nyilvános ülésében vizsgálat alá vévén, következő ítéletet hozott: A per főtárgyára nézve mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatja és alperesnek kártérítési kötelezettségét felperessel szemben megállapítja ; egyebekben mindkét alsóbiróság ítéletét hatályon kivül helyezi és az elsőbiróságot utasítja, hogy a kár összege és a költségek felett hozzon Ítéletet. Felperesi ügyvéd felebbezési munkadiját és kiadását, saját felével szemben 99 K. 30 f.-ben megállapítja. Indokok: Téves az eisőbiróság által felhozott és a másodbiróság által különben is mellőzött az az indokolás, hogy felperesnek az érvényesíteni kívánt kárhoz való joga az 1894. évi XII. t.-c. 113. §. rendelkezéséhez képest elévült; téves pedig azért, mert a felperes által érvényesíteni kivánt kár nem esik az idézett törvényszakaszban meghatározott mezei kár fogalma alá; de különben is valamely cselekményből vagy mulasztásból jogszerűen származható vagyoni igények érvényesítése és ennek elévülése független az illető cselekmény vagy mulasztás büntethetőségétől és ennek a büntethetőségnek elévülésétől. Alperes beismerte azt, hogy ő az 1905. év tavaszán felperesnek lóheremagot megvételre ajánlott és hogy erre az ajánlatra felperes az illető lóherernagból 2 métermázsát az 1905. év tavaszán megvett. Z. Samu és L. György tanuk vallomásával bizonyítva van, hogy felperes a 2 métermázsa lóheremagot az 1905- év tavaszán alperestől hozatta ei és ugyanakkor saját gazdaságában elvetette. A perrendszerüen alkalmazott előleges szakértői szemlével, illetőleg a meghallgatott szakértőknek egyhangú véleményével bizonyítva van, hogy az illető egész lóheretermését tönkre tette az aranka ; hogy az illető területen az aranka azáltal keletkezett, hogy a bevetett lóheremag nem volt arankamagtól mentes; hogy felperes már az 1906. év június hó közepén megállapíthatta azt, hogy a bevetett lóhere nagy részben arankás; hogy szabad szemmel a lóheremagot és az arankamagot egymástól megkülönböztetni nem lehet. A perben B. Lipót tanú vallomásának hitelt érdemlőségére nézve mi sem merült fel és ez a tanú azt vallotta, hogy alperes felperessel szemben kifejezetten szavatosságot vállalt az iránt, hogy a felperesnek általa ajánlott és a felperes által megvett lóheremag arankamentes, ehhez járul, hogy a pernek adatai szerint alperes szükségképen felismerhette azt, hogy felperes az illető lóheremagot elvettetés céljából szándékozik megvenni, a dolog természeténél fogva pedig elvettetésre arankamentes lóheremag az alkalmas; ilyen körülmények között tehát bizonyítottnak kell elfogadni azt is, hogy alperes felperessel szemben kifejezetten szavatosságot vállalt az iránt, hogy az illető 2 métermázsa lóheremag arankamentes. Az ekként megállapított tényállás mellett mi jogi jelentőséggel sem bir az, hogy az illető 2 métermázsa lóheremagra létrejött adásvételnél alperes eladó gyanánt, vagy bizományos gyanánt vagy megbízott gyanánt avagy csak szívességből járt el, hogy az illető lóheremagra létrejött adásvétel kereskedelmi ügylet-e, hogy az illető lóheremag volt-e ólomzárolva és hogy felperes az illető lóheremagot elvettetés előtt szakértőileg meg nem vizsgáltatta. A szavatosság ugyanis kétségtelenül feltételez valamely megkötött vagy megkötendő ügyletet, azonban szerződésileg az ügyleten kivül álló részéről is elvállalható ; az által tehát, hogy alperes az illető lóheremag arankamentes voltáért kifejezetten szavatosságot vállalt, alperesnek ez a szavatossága az ügylet körülményeitől függetlenül önálló szerződés által létrejött; e mellett pedig a kockázatot az iránt, hogy az illető lóheremag ólomzárolva nem volt és szakértőileg meg nem vizsgáltatott, alperes tartozott viselni, mert felperes az önálló szerződés által létrejött szavatosságnál fogva alperessel szemben érvényesíthető igényeinek fenntartására az ólomzárolás megtörténtéről gondoskodni vagy az illető' lóheremagot az elvettetés előtt szakértőileg megvizsgáltatni nem volt köteles. A kereskedelmi törvény 350. §-ban meghatározott csalás nemcsak büntetőjogi értelemben vett csalás esetében forog fenn, hanem kiterjed olyan tényekre is, amelyek magánjogi értelemben vett csalás ismérveivel birnak. Már pedig a fenn kifejtettek szerint felperes rendes kezelés mellett, aminél többre kötelezve nem volt, nem ismerhette fel azt, hogy az illető lóheremag arankamaggal van keverve, hanem ezt csak az elvettetés után és csakis az 1900. év június havában tudhatta meg; ellenben alperes annak arankamentes voltáért kifejezetten szavatosságot vállalt és így annak a lényegére nézve olyan minőséget tulajdonított, minővel az nem birt és ez által felperest nyilván tévedésbe ejtette és tévedésben tartotta; ilyen körülmények között tehát, ha az ügylet kereskedelminek tekintetik is, fennforog a kereskedelmi törvény 350. §-nak esete és így annak a törvénynek 346. és 349. §§. alkalmazást nem nyerhetnek. Ezeknél fogva tekintettel arra, hogy a kifejezetten elvállalt szavatosságnak az a jogi hatálya, hogy a szavatosságot elvállaló ennek keretén belül a beállott vagyoni hátrányokért vagyonilag felelős, ilyen hátrány pedig a fenn kifejtettekhez képest a jelen per tárgyává tett esetben beállott, hogy továbbá az alsőbiróságok felperest keresetével egyedül alperes kártérítési kötelezettségének meg nem állapithatása okából utasították el, és hogy végül a költségek felett a rendelkezés a véghatározatra tartozik, a per főtárgyára nézve mindkét alsóbiróság Ítéletét meg kellett változtatni és alparesnek kártérítési kötelezettségét felperessel szemben megállapítani, egyebekben pedig mindkét alsóbiróság ítéletét hatályon kivül helyezni és az elsőbiróságot a kár összege felett a költségekre is kiterjedő Ítélet hozatalára utasítani. Bűnügyekben. Az a nő, aki más családi és utónevet visel, mint amelyek szüietési anyakönyvébe be vannak jegyezve, csak abban az esetben nem büntethető az 1894 : XXXIII. t.-c. 44. §-aban körülirt anyakönyvi kihágás miatt, ha az emiitett család- és utónév használata a házassági viszonyból kifolyólag jogosult, jogaiban pedig ilyen névbitorlás által sértettnek tekintendő, aki a bitorlott nevet jogosan viseli. A m. kir. Kúria (1908 máj. 6. 3,264/B. 1908. sz. a.) következő végzést hozott: A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy az a nő, aki más családi és utónevet visel, mint amelyek születési anyakönyvébe be vannak jegyezve, csak abban az esetben nem büntethető az 1894. évi XXXIII. t.-c. 44. §-ában körülirt anyakönyvi kihágás miatt, ha az említett családi és utónév használata a házassági viszonyból kifolyóan jogosult.