A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 24. szám - A gyilkosság és emberölés. IX. A szláv jogfejlődés. 5. [r.]

A JOG 197 viseli. Ez a törvény speciális intézkedése, mely gyakorlati szem­pontokkal van indokolva. Az előadottakkal — azt hisszük - - sikerült kimutatnunk azt, hogy az ingatlan árverési vevőjének tulajdonjoga feltételes, a vételár teljes lefizetésétől függő hatályú s jogi természetében igen hasonlit ahhoz a jogintézményhez, melyet pactum r. dominii névvel ismer a magánjog. Végrehajtási törvényünkből és a vonatkozó joggyakorlatból legalább ezt vélem kiolvashatni. Az árvaszéki vevő a minden ellenmondás elleni tulajdon­jogot akkor szerzi meg, ha a feltételeknek eleget tesz s külö­nösen a vételárt lefizette ; a bekebelezés itt nem konstitutív kellék, hanem konstatáló erejű, éppúgy mint az öröklésnél. De lege ferenda jobb volna ezt a végr. törv. novellájánál határozot­tabban kidomborítani. X A gyilkosság és emberölés. Irta TIIOT LASZLO dr., budapesti kir. Ítélőtáblai t anácsjegyzö. (Folytatás.)*) IX. A szláv jogfejlődés. A szláv népek jogfejlődésének közös vonása az, hogy a szokásjogot nagyon későn foglalták irásba s igy arról vajmi keveset tudunk. Ami az egyes szláv népek jogfejlődését illeti, ugy azok közül az orosz, lengyel, litván, cseh, bolgár, szerb és horvát jogrend­szerek vonatkozó rendelkezéseit óhajtjuk röviden ismertetni. a) Az orosz büntetőjog legrégibb forrása : Nagy Wladi­mir «Dre\vniaja Wiwliophica» cimü törvénye, amely még a talio nyers alakját vitte be az orosz igazságszolgáltatásba. Leg­jellemzőbb intézkedése az, amelylyel a megölt egyén hozzá­tartozóinak egyenesen kötelességükké tette, hogy a gyilkost, a legelső találkozáskor, megöljék.49) A középkori orosz jog legfontosabb forrása, a aPráwda Ruszkajav szintén a talio alapjára helyezkedett, az ölési delik­tumok megbüntetésénél. A gyilkosságot, illetve az emberölést, halállal büntette a törvény. A verekedés vagy részegség folytán elkövetett emberölés pedig pénzbirsággal büntettetett. Isiaslaiv (1054—1060.) fejedelem is hozott néhány büntetőtörvényt, amely a gyilkosságot 80 griwnével büntette. A rigai törvény (1228) szerint, aki valamely szabad embert megölt, tiz ezüst griwnét és negyven kunit fizetett. // Waszilij büntetőrendelete (1410) pénzbüntetést szab azon falura, amelynek területén valamely ismeretlen egyén gyilkosságot követett el. /// Iván aUlozsenje Zakono\v» (1498) cimü törvénye vitte be az orosz büntetőjogba azon kegyetlen szigort, amelyet a germán jogban — mint láttuk — a C. C. C. honosított meg. Ezen törvény az emberölés minden nemét halállal büntette. IV. [Rettenetes) Iván 1 580-ban kiadott rendeletével szin­tén halálbüntetést szabott az ölési deliktumokra. Nagy Péter a rablógyilkosságot lefejezéssel, a mérgezést, szülő- és gyermekgyilkosságot pedig nyársrahuzással büntette. ti) Lengyelországban a wislicai statútum harminc n ár­kával büntette azt, aki egy lovagot vagy nemest megölt.™) Zsigmond király 1510. évi statútuma szigorúan büntette a nemesség tagjain elkövetett gyilkosságot: a tettest egy évi és hat heti fogságra Ítélték, amely büntetést valamely várnak a földalatti részében kellett eltöltenie s kiszabadulásakor 120 márkát kellett fizetnie, avagy ugyanilyen értékű földet kellett átengednie az áldozat rokonainak. Albert király idejében már csakis fogsággal büntették az ölési bűncselekményeket. A gyilkosság preciz fogalmát a lengyel jogban a XVIII. század elején találjuk meg, amidőn is halállal lakolt azon ne­mes, aki valamely pórt előre megfontolt szándékkal megölt. *) Előző közlemény a 23. számban. 49) Szerző i. m. 127 -136. 1. »n) Szerző i. -m. 136— 42 1. III. Zsigmond törvénykönyve (1611) már gyilkosságot, szándékos szükségbeli és véletlen emberölést különböztet meg. A gyilkosság főkritériuma az előre megfontolt szándék; a szándékos emberölés fogalmát nem állapítja meg a törvény. ((Véletlen emberölés» esete akkor forgott fönn, aha valaki a szándék nélkül megölt egyénnel megelőzőleg sem ellenséges viszonyban, sem haragban nem volt s ellene gyűlöletet nem táplált s vele nem civakodott.)) — Szükségbeli emberölés alatt értette a törvény az önvédelem folytán történt emberölést. y) A litván büntetőjog a nemes ember által elkövetett emberölést pénzbüntetéssel, a jobbágy által elkövetett ember­ölést pedig fej vesztéssel (glowcycne) büntette.51) A véletlen emberölés büntetése 50 márka volt. Ha pedig valamely nemes ember egy másik nemest, alattomos módon vagy orvul megtámadva ölt meg, négyfelé vágatott. A szülő- és a hitvesgyilkos becstelenné lett, javait elvesz­tette s halállal lakolt, amely büntetést ugy hajtották végre ra^a, hogy a hóhér keresztülvonszolta a piacon, miközben tes­tét fogókkal szaggatta s azután kutyával, kakassal és kígyók­kal bőrzsákba varrva a folyóba dobta. T) A cseh büntetőjog legrégibb emléke, a Jus Conradi megengedte gyilkosság esetén az önbíráskodást.52) A gyilkos­ság (glava) következményeitől megszabadult a tettes, ha a vér­dijat (odklad hlavy) az áldozat legközelebbi családtagjának megfizette s ha — ennek következtében — attól nyilvánosan bocsánatot nyert. Különben a gyilkosság és az emberölés két­száz dénárral büntettetett. z) A régi bolgár büntetőjog is halállal büntette az ölési deliktumokat.53) Később (XII. század) a kompozíció rendszere talált utat a bolgár jogba is. í) A szerb büntetőjog legrégibb emléke: a Dusá?i-íé\e törvénykönyv.54) E törvény máglyahalállal büntette azt, aki atyját, anyját testvérét vagy gyermekét megölte. Aki pedig egyházi személyt, püspököt, áldozárt vagy szerzetest ölt meg, agyonüttetett, vagy fölakasztatott. Minden más esetben a gyilkosnak mindkét kezét levágták. A gondatlan emberölést pénzbüntetéssel bün­tették. r) A horvát büntetőjog legnevezetesebb forrása : a vi?w­doli statútum,55) amely a kompozáció rendszerén épült föl. IX. A mohammedán büntetőjog rendelkezéseinek nagy része az emberi élet elleni bűncselekményekre vonatkozik, ami — tekintve a mohammedán jog kompozíció-rendszerét — termé­szetes is. Ezúttal a mohammedán jognak két legtekintélyesebb iskolájára, a hanafita és a malekita iskolára terjeszkedünk ki. A Törökországban recipiált hanafita jogr>,;) a gyilkosság, szándékos és véletlen emberölés fogalmát ismeri. A gyilkosság alapkritériuma az előre megfontolt szándék, a szándékos ember­ölésé az előre meg nem fontolt szándék. A véletlen emberölés figyelmetlenségből, véletlenségből, tapasztalatlanságból, hanyag­ságból, vagy mulasztásból követhető el. A gyilkosság megtorlása a talio alapján történik, hacsak az áldozat rokonai a tettessel a vérdijban ki nem egyeznek­Ha azonban a tettes a megölt egyénnek atyja, nagyatyja, vagy gazdája volt, akkor fogházzal büntettetik. A szándékos és a véletlen emberölésre nézve, kompozicionális elvek irányadók. Ha a tettes a megölt egyénnek nagyatyja, vagy atyja volt, akkor a vérdíj: 1,000 arany, vagy 10,000 ezüstdrachma; ha azonban az áldozat nő volt, akkor csak a fél összeget kellett fizetnie a tettesnek. A malekita iskola tanai szerint,57) az ölési deliktumok bl) Szerző i. m. 142—141. 1. M) S z e r z ő i. m 144-145. 1. ts) Szerző i. m. 145 — 146. 1. fj> Szerző i m. 1Í6-148. 1 ") Szerző i. m. 148-150. 1. 6ti) E. A. Meursingé: «Het mohammedansche regt.» Lejden 1843. 6;) Szerző: «A keleti népek büntetőjoga.» Budapest, 1905. 20. V

Next

/
Thumbnails
Contents