A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 23. szám - A nagy per tanulságai

Huszonhetedik évfolyam. 23. szám. Budapest, 1908. június 7. Szerkesztőség: V\, Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: VM Rudolf-rakpart 3. sz. Kézíratok vissza nem adatnak Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 4 korona (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) g f HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐ! KAR KÖZLÖNYE. Egész " ~ 16 ... Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják áSsv'Q^-**' RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek ( legcélszerűbben bérmenteseti *r TARTALOM. A nagy per tanulságai. Irta Halmi Bódog mármarosszigeti járásb. jegyző. — Az aranybulla Irta Ágoston Péter, nagyváradi jogtanár. — A gyilkosság és emberölés. Irta T h ó t László dr, budapesti kir. Ítélőtáblai tanács jegyző — A békebiróság Angliában. Irta Reich Péter Kornél, Budapest. — Belföld. (A büntető novella a képviselőházban.) — Külföld (Német birdalmi törvényjavaslat az ipartörvény módosításáról.) — Vegyes. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. A nagy per tanulságai. Irta HALMI BÓDOG, máramarosszigeti jb. jegyző. Ugy látszik, hogy Bali Mihály magyar királyi állami hóhér nyugalomba vonul. Üdvözöljük ezt, humanista lelkünk teljes lelkesedésével. Üdvözöljük a fejlődés és a jóság nevében, sőt dacára a btk. 278-ik §-ának az igazság nevében is. Mert a törvénybe foglalt igazságnál nagyobb és igazibb erkölcsi tétel az, hogy embert ölni, még az erkölcs nevében sem szabad. Az északkeleti Kárpátokon, Máramarosszigeten emeltek utoljára akasztófát és talán Husz Ábrahám kivégzésének borzadályos romantikája döntötte el végkép azt a nagy problémát, hogy az embernyujtotta megtorlásnak hol van a határa. Az öreg Fayer László lelke derülten szállonghat, mert az ő nagy jóság-propagandái diadalmaskodtak e rideg világon és a legakasztófára termettebb négy gonosztevőt, a dánosi haramiákat szabadította meg ez az érzelmi reform a bitótól. Ez a valóságos indoka a dánosi Ítéletnek és nem az a naivitás, amit a bíróság kihirdetett. Mert ha a bíróság meggyőződése nem érett meg arra nézve, hogy a haramiák között milyen mértékben oszlott meg a tett végrehajtása, hogy kinek a lelkében fogamzott meg a gyilkosság gondolata, kinek cselekményében volt az a megfontoltság a legerősebb, amely a 278-ik paragrafusba ütköző gyilkosság bűncselekményének elkövetéséhez szükséges, akkor az Ítélet nem jó, nem alapos és kimerítő. Ez azonban csak stiláris ügy. Az Ítélet indoka az, hogy ez esküdtek a gyilkosságra vonatkozó főkérdésre igenlőleg feleltek, a halálbüntetés meg nem állapításának pedig az, hogy igazságszolgáltatásunk mai nemesebb, humánusabb irányzata ki akarja küszöbölni azt a középkori durvaságot, hogy egyik ember fára húzza fel a másikat. * i A halálbüntetés tehát eltörlendő, mert a legperrendszerübb bizonyítékok sem olyan erősek, hogy egy ujrafelvétel1 kérelem uj bizonyítékai azt meg ne dönthetnék. A tettenkapás esetét kivéve minden bírói ítélet felett Damoklesz kardként függ a Juszticmord árnya és ennek esetleges felmerültére mindig készen kell lenni. Az újrafelvételi kérelem jogától a legrettenetesebb bűncselekmény esetén sem szabad elzárni a vádlottat. Minden embernek élve kell maradni, vezekelni, szenvedni, javulni, gondolkodni, elmélyedni addig, mig a mors imperátor nem jelentkezik. A dánosi ügyben az esküdtek hajlandók lettek volna napidijat nyújtani a hóhérnak. A négy főbünösre nézve megállapították minden tényálladékát a btkv. 278. §-ának, amelyet a törvény halálbüntetéssel sújt. A tömeghatás alól azonban a Lapunk mai száma szakbiróság, amelynek lelkét átjárják az uj, humánus korszellem törekvései, nem hallgatott a bitóra éhes közvéleményre és a vad fajta bűnöseit élni hagyta. íme tehát Günther Antal igazságügyminiszter beillesztheti a nagy reformot a novellajavaslatba, mert nagyobb, vérszopóbb gaztett felett nem igen lesz alkalma többet ítélkezni a bíróságnak. * A halálbüntetés eltörlésével megszűnt az esküdtszéki Ítélkezés egyik sokszor érzett fonáksága és megbízhatatlansága, amelyet a btkv. 278. és 279. §-ainak alkalmazása körül olyan gyakran követnek el. Gyakran tapasztaljuk ugyanis, hogy a főtárgyaiások egész anyaga, a vád tárgyává tett bűncselekmény egész tényálladéka a gyilkosság, az előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölés fenforgását mutatja, a tettes egyéniségében azonban bizonyos szánalmat keltő, rokonszenves vonásokat észlel a laikus bíróság és ha a védői ékesszólás megrázó drámai erővel ecseteli a btkv. 278. §-ának rettenetes büntetés-tételét, a bitófa borzalmait, ugy humanizmusában inkább a btkv. 279. §-át állapítja meg, csakhogy a vádlottat fel ne akaszthassák. A törvénynyel való ezen frivol játékot megszünteti a halálbüntetés eltörlése. * A dánosi esetnél szomorúan tapasztaltuk, hogy a védelem nem volt olyan erős kezekben, mint amilyet az ügy fontossága megkíván. Az ügyvédi kamarák a bűnvádi perrendtartás értelmében hivatalból rendelnek ki, minden személyi válogatást mellőzve, védőket a vagyontalan vádlottak számára, akiket természetesen nem illet meg semmi díjazás, mert bár a bírói ítélet megállapítja a védők ügyvédi diját, de ez csak egy deklaráció, praktikus haszna az ügyvédre nézve nincs. Az ügyvéd tehát napokon és heteken keresztül teljesít munkát, amelyért nem nyer semminemű ellenértéket és az ilyen tevékenység a mai gazdasági és társadalmi viszonyok között — a nélkül, hogy bárkit is gyanúsítanánk — nem lehet olyan eredményes, mint a díjazott munka. Az állam, amely költséggel látja el a vádat, tartozik költséget adni a védelemnek is, amint ezt a királyi tábla előtti eljárásban a közvédői intézmény meghonosításával meg is teszi. Ha pedig hivatalból kirendelt védő díjazásban részesül, akkor kötelezhetők az ügyvédi kamarák, mint az ügyvédi szervezet ellenőrző és értékelő faktorai arra is, hogy tekintettel a bűnügy természetére és jelentőségére, bűnügyi praxissal különösebb előszeretettel foglalkozó specialistákat jelöljenek ki, akik a nagy apparátussal dolgozó, folytonos bűnök között élő közvádlóval szemben legalább is némileg egyenlő erővel és energiával szolgálhatják a védelem érdekeit. * Szociális tanulságáról ennek a szörnyű esetnek eleget irtak már. A bolyongó vérű fajt, amely nem akar beilleszkedni a polgárerkölcs kereteibe, pogrommal lehet csak őket ártalmatlanná tenni. Ki kell űzni őket a rengetegbe, a pusztaságba, ahol csak az anyatermészet ad oltalmat és kenyeret, mert az emberrel kapcsolatban, a társadalmi renden belül, csak bűnre, gazságra képesek. 12 oldalra terjed.