A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 22. szám - Német birodalmi törvényjavaslat az ipartörvény módosításáról. 7. [r.]

A JOG 87 tárgyaló bírája 1906. évi szeptember hó 6-án 1906. B. 408/4. sz. a. hozott végzésével annyiban, amennyiben, Ny. J. tanút az eskü letételének megtagadása miatt a Bp. 195. §-a alapján pénzbüntetéssel büntette és letartóztatta, dacára annak, hogy a nevezett tanú megesketését mellőzendőnek találta. Egyúttal pedig a most emiitett végzés hatályon kivül helyeztetik és Ny. József a reá kiszabott ötven K. pénzbüntetés alól felmentetik. Indokok: A H. János galgóci lakos panasza folytán V. József és társai ellen könnyű testi sértés vétsége miatt folyamatba tett bűnvádi ügyben a galgóci kir. járásbíróság előtt 1906. évi szeptember hó 6-án megtartott tárgyaláson tanuként kihallgatott Ny. József 14 éves galgóci kőműves ismételt figyelmeztetés után kijelentvén, hogy vallomására esküt tenni nem hajlandó, a tárgyaló biró őt 1906. évi szeptember hó 6-án 1906. B. 408/4. sz. a. 195. §-a alapján behajthatatlanság esetén öt napi elzárásra átváltoztatandó ötven (50) korona pénzbüntetéssel büntette. Ezt a végzést Ny. J. tanú tudomásul vette, s miután a büntetés kimondása eredménytelen maradt, a tárgyaló biró őt a Bp. 195. §-ának második bekezdése alapján letartóztatta. Ny. J. azonban az eskü letételére nyomban jelentkezvén, a tárgyaló biró annak megesketését, hivatkozással a Bp. 222. §-ának 2. pontjára, mellőzte és a tanút szabadon bocsátotta. Az 50 K pénzbüntetés Ny. József terhére előiratott és ez annak lefizetésére 1906. B. 408/5 sz. a. felhivatott. Ezen felhívás ellen Ny. József, a kiskorú Ny. József apja és törvényes képviselője, folyamodást adott be, melyet azonban a galgóci kir. járásbíróság 1906 évi október hó 17-én 1906. B. 408 7 sz. a. hozott végzésével azért utasított vissza, mert a Bp. 195. §-a értelmében hozott végzés ellen felfolyamodásnak nincs helye. Ny. Józsefnek ezen visszautasitó végzés ellen közbevetett további felfolyauiodását a nyitrai kir. törvényszék az ügy érdemében 1907. évi június hó 15-én 5655. sz. a. hozott Ítéletével elutasította azzal az indokolással, hogy bár téves a kir. járásbíróság végzésének az az indokolása, mely szerint a Bp. 195. §-a alapján pénzbüntetést megállapító végzés ellen felfolyamodásnak helye nincs, de miután Ny. József tanú az ellene pénzbüntetést megállapító 1906. B. 408 4 számú végzést a tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint tudomásul vette s az ekként jogerőre emelkedett, ennélfogva ezen 1906. évi szeptember hó 6-án hozott végzés ellen a fent nevezett tanú t. és t. képviselője által 1906. évi október hó 17-én 1906. B. 408.7 sz. a. írásban benyújtott feltolyamodást, mint elkésettet, a Bp. 378. §-ának hatodik bekezdése értelmében ez okból helyesen utasította vissza a kir. járásbíróság. Szabálytalanul járt el a kir. járásbíróság tárgyaló bírája akkor, mikor a Bp. 542. §-ának negyedik bekezdésében foglalt rendelkezés figyelmen kivül hagyásával Ny. József tanút nem figyelmeztette arra, mikép az ellene a Bp. 195. §-a alapján alkalmazott rendbüntetés megállapítása tárgyában hozott végzés ellen a most idézett 1905 § és a Bp. 378 §-ának első bekezdése szerint használható perorvoslatot azonnal be kell jelenteni; valamint szabálytalanul, sőt törvényt sértő módon rendelkezett a tárgyaló biró akkor is, mikor a nevezett tanura rendbüntetésképp kiszabott ötven K. pénzbüntetést öt napi elzárásra átváltoztatandónak nyilvánította, holott ez a pénzbüntetés a Bp. 12. §-ának második bekezdése alapján csak három napi elzárásra volt átváltoztatható, mint az a kir Kűria által a jogegység érdekében használt perorvoslat folytán 1903. évi április hó 7-én 3,113 sz. a. hozott határozatban indokoltan már kimondatott. De ezektől is eltekintve, az engedetlen tanúval szemben a Bp. 195. §-a szerint igénybe vehető rendszabályok azt célozzák, hogy az eskü letételét, a következményekre való figyelmeztetés dacára, a törvényes ok nélkül megtagadó tanú első sorban pénzbüntetéssel, s amennyiben ennek kimondása eredménytelen maradt, letartóztatással az eskü letételére szorittassék. Ezeknek a rendszabályoknak az alkalmazása a dolog természete szerint a tanú megesketésének előzetes elrendelését tételezi fel, minthogy ellenkező esetben, vagyis a tanú megesketésének mellőzése esetében az eskü letételére kényszerítő eszközök igénybevételének sem alapja, sem jogosultsága nincs. Nyilvánvaló ezekből, hogy a tárgyaló biró azzal az intézkedésével, mely szerint Ny. József tanura a Bp. 195. §-a alapján az eskü letételének megtagadása miatt pénzbüntetést szabott s mert ennek kimondása eredménytelen maradt, a tanút letartóztatta, habár annak megesketését mellőzendőnek találta, a törvényt megsértette. Mindezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani, egyúttal pedig a pénzbüntetés kiszabása tárgyában hozott végzést hatályon kivül helyezni, Ny. József tanút a Bp. 442. §-ának utolsó bekezdése értelmében a törvény megsértésével kiszabott pénzbüntetés alól felmenteni kellett. A koronaügyész perorvoslata szerint a pénzbüntetés behajtása iránt tett intézkedés abból az okból is törvénytelen volt, mert a tanú a letartóztatás folytán az eskü letételére jelentkezvén, az ellenkezései felhagyott; ezzel pedig a nem büntetés, hanem az engedetlenség megtörésére szolgáló kényszereszköz minőségével biró pénzbüntetés végrehajtásának szüksége elesett és jogosultsága meg szűnt. Ehhez képest az a tény, hogy a tanú az alkalmazott kényszereszközök folytán az eskü letételére késznek nyilatkozott, a pénzbüntetés kiszabása tárgyában hozott határozatot minden esetben hatáiytalanná tenné. Ámde a kir. Kűria az ekként fevetett kérdés eldöntésébe ezúttal nem bocsátkozott, mert a jelen eset keretén kivül esvén, annak vittatása a törvénysértés megállapítása szempontjából feleslegesnek mutatkozott. Jogesetek a kolozsvári királyi Ítélőtábla gyakorlatából. Szám: 1,825/901 2. A H. T. 78. és 80. § a) pontjára alapított s 1897. augusztus hó 24-én benyújtott válókereset, a H. T. 80. §. a) pontját illetően a H. T. 83. §-ában kitűzött 6 havi határidőn belül beadottnak tekintetett, mert habár felperes részére 1897. január hó 22-én kézbesittetett is az a végzés, melylyel a bélyegelőjegyzés kedvezménye engedélyeztetett, mégis tekintettel arra, hogy ezzel a végzéssel az ügyvédi kamara pártfogó ügyvéd kirendelése iránt is megkerestetett, noha felperes azt nem is kérte, s felperes az ügyvédi kamara intézkedéséről csak 1897. febr. 27-én értesíttetett, a kereset ettől a naptól számítva az emiitett napon, kellő határidőn belül adatott be. (Kúria : 1,123/901.) 85. §. 1. A viszontkereset hiányában felperes még fennforgó bontó ok esetében sem nyilvánítható vétkesnek. 2. A H. T. 80. §. c) pontjában foglalt bontó ok ?negállapitásához a folytonosság múlhatatlanul megkivantatik. 3. Házasságtörés nemcsak az együttélés, hanem a különélés ideje alatt is elkövethető, csak minősítése változik. Szám: 1,294/900. I. 1. Ha alperes viszontkeresettél nem élt, a házasság felbontását nem kérte, de sőt, ha a házasság felbontása esetére felperes vétkesnek nyilvánítását sem kérelmezte, habár felperes ellenében a per során bizonyítva lett is, hogy a különválás ideje alatt idegen személylyel házasságon kivül együttélést folytatott, szóval bár felperes ellenében valamely bontó ok beigazolást is nyert, a házasság az ő hibájából nem bontható fel és vétkesnek nem nyilvánítható. 2. Bár alperesnő ama ténye, hogy a különválás után mással adva össze magát, evvel ágyassági viszonyban élt egy ideig, igazoltatott, de e viszonyt megszüntette s az, hogy azt akár előbbi ágyasával, akár mással folytatta volna, nem bizonyittatott: alperesnek ezen vétkes cselekménye nem vonható a H. T. 80. §. e) pontjában foglalt bontó ok tekintete alá, melynek alkotó eleme az erkölcstelen életnek megátalkodott folytatása, hanem csak ugyanazon §. a) alá sorozható. 3. Házasságtörés nemcsak az együttélés, hanem a különválás ideje alatt követhető el, de az utóbbi időben elkövetett házasságtörés a házasság felbontására nézve a H. T. nem 76, hanem 80. §. c) és illetően, ha annak megátalkodottan folytatása meg nem állapitható, ugyanezen törvényszakasz a) ponjában foglalt bontó ok tekintete alá esik. (Kúria: 6,657/899.)