A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 21. szám - Német birodalmi törvényjavaslat az ipartörvény modositásáról. 6. [r.]

82 A Btk. 266. ij-a a rágalmazás vagy becsületsértés büntethetőségét csak abban az esetben zárja ki, ha a tény vagy a gyalázó kifejezés a hatóság előtt folyamatban levő ügyben, ezen ügyre és az ügyfelekre vonatkozólag, ezek valamelyike részéről állittatott, illetőleg használtatott. Ellenben az ügyfeleken kivül álló harmadik személy által, habár az ügyben és valamelyik ügyfélre vonatkozóan tett rágalmazó állítás, vagy használt gyalázó kifejezés nem részesül a Btk. 266. §-ában biztositott büntetlenség kedvezményében. A kir. Kúria (1908. márc 11. 1,8967908. sz. aj A koronaügyész perorvoslatát alaposnak találván, kimondja, hogy a Btk. 266, ??-a a rágalmazás vagy becsületsértés büntethetőségét csak abban az esetben zárja ki, ha a tény vagy a gyalázó kifejezés a hatóság előtt folyamatban levő ügyben, ezen ügyre és az ügyfelekre vonatkozólag ezek valamelyike részéről állittatott, illetőleg használtatott. Ellenben az ügyfeleken kivül álló harmadik személy által, habár az ügyben és valamelyik ügyfélre vonatkozóan tett rágalmazó állítást, vagy használt gyalázó kifejezés nem részesül a Btk. 266. §-ában biztositott büntetlenség kedvezményében. Megsértette tehát a törvényt a lugosi kir. törvényszék annyiban, amennyiben W. H. vádlottat a Btk. 266. §-a alapján mentette fel a vád alól, dacára annak, hogy vádlott azokat a nyilatkozatokat, melyek miatt T. A. tartalékos hadnagy ellene rágalmazás, illetőleg becsületsértés vétsége miatt vádat emelt, a m. k. szegedi 3. honv. huszárezr. becsületügyi választmánya előtt a nevezett hadnagy ellen, ennek saját kérelmére megindított becsületügyi vizsgálat folyamán a becsületügyi választmány íelhivására mint tanú, nem pedig mint ügyfél tette. Jelen határozat a felekre nézve nem bir hatálylyal. Indokok : T. A. a m. kir. szegedi 3. honvédhuszár ezredbeli szolgálaton kivüli viszonyban levő hadnagy a becsületügyi eljárásnak önmaga ellen leendő megindítását kérte azon az alapon, hogy S. Gy. dr. királykegyei körorvos, nyugalmazott cs. és kir. ezredorvos által megsértetvén, tőle megbízottjai által elégtételt kért ; S. Gy. dr. azonban az elégtételadást megtagadta azzal, hogy T. A. hadnagyot fegyveres elégtétel adására nem találja képesnek. Az ennek következtében megindított becsületügyi eljárás folyamán dr. G. Gy. az elégtételadást megtagadásának egyik indokául azt hozta fel, hogy T. A. több év előtt a királykegyei korcsmában W. H. erdészmérnök által a legmegalázóbb szidalmakkal illettetett, melyekért semmiféle elégtételt nem nyert. A becsületügyi eljárás a T. A. és W. H. között a királykegyei korcsmában 1901. évi május hó 2U-án előfordult eset nyomozására is kiterjesztetvén, W. H. a m. kir. szegedi 3. honvéd huszárezred becsületügyi választmányához ennek felhívása folytán beterjesztett kétrendü nyilatkozatában a kivánt felvilágosítást megadta. T. A. a W. H. két nyilatkozatában tett egyes állításokat és használt egyes kifejezéseket magára nézve sértőnek találva, a becsületügyi eljárásnak az 1906. évi július hó 18-án kelt határozattal lett befejezése után a németbogsáni kir. járásbírósághoz benyújtott kétrendü feljelentésében W. H. ellen a Btk. 258. és 201. §-aiba ütköző rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt emelt vádat. W. H. beismerte, hogy a vád tárgyává tett állításokat és kifejezéseket tartalmazó két rendű nyilatkozat tője ered, azzal védekezett, hogy az állítólag elkövetett rágalmazás, illetőleg becsületsértés miatt nincs helye bűnvádi eljárásnak, mert a kérdéses állitások és kifejezések hatóság előtt folyamatban volt ügyben ezen ügyre és az ügyfélre vonatkozólag az ügyiratokban tétettek, illetőleg használtattak. A németbogsáni kir. járásbíróság 1906. évi november hó 29-én 1906. B. 1,124 7. sz. alatt hozott Ítéletével W. H. vádlottat a vád alól a BP. 326. íí-ának 1. és 3. pontjai alapján felmentette ; a felmentés indokául azt hozván fel, hogy a vád tárgyává tett kitételek sem a rágalmazás, sem a becsületsértés tényálladékának megállapítására nem alkalmasak; s hogy W. H. a kérdéses nyilatkozatokat a becsületügyi választmány által a T. A. ellen megindított becsületügyi eljárás folyamán hozzá intézett felhívásra tette; az azokban esetleg foglalt rágalmazás és becsületsértés miatt tehát bűnvádi eljárásnak a Btk. 266. §-a értelmében nincs helye. A T. A. fó'magánvádló képviselője által vádlott felmentése miatt felebbezett ezt az ítéletet a lugosi kir. törvényszék 1907. évi április hó 8-án 2,059. sz. a. hozott másodfokú jogerős ítéletével a BP. 326. §. 1. pontjának és az erre vonatkozó indoklásnak mellőzésével helybenhagyta azzal az indoklással, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének Btk. 266. §-ára alapitott és megfelelőnek nyilvánított indokát elfogadta s hogy miután az idézett §. értelmében a jelen esetben bűnvádi eljárásnak nincs helye; annak birálatátt, hogy forog-e fenn becsületsértés vagy rágalmazás ? mellőzendőnek találta. A kir. törvényszék azzal, hogy a jelen esetben vádlott felmentését a Btk. 266. §-ára fektette a törvényt megsértette. A Btk. 266. §-a ugyanis a rágalmazás vagy becsületsértés büntethetőségét csak abban az esetben zárja ki, ha a tény vagy a gyalázó kifejezés a hatóság előtt folyamatban levő ügyben, ezen ügyre és az ügyfelekre vonatkozólag állittatott, illetőleg használtatott. A törvénynek ez a rendelkezése, a jog képviselésének és a vádlottak védelmének szabadságát megóvandó ebből a célból biztosit büntetlenséget a rágalmazás vagy becsületsértés elkövetőjének arra az esetre, ha a tényt vagy gyalázó kifejezést a hatóság előtt folyamatban lévő ügyben ezen ügyre és az ügyfelekre vonatkozólag tárgyalás alkalmával vagy az ügyiratokban állította, illetőleg használta. Ennek a rendelkezésnek az alkalmazhatósága tehát ügyfelek* vagyis olyan felek létezését tételezi fel, akik a köztük vitás valamely jogi igény eldöntése végett a birósághoz vagy a hatósághoz fordulnak. Ellenben nem részesülhet a Btk. 266. §-ában biztositott büntetlenség kedvezményében az ügyfeleken kivül álló harmadik személy, habár a rágalmazást, vagy becsületsértést a hatóság előtt folyamatban levő valamely ügyben az ebben érdekelt valamelyik ügyfélre nézve követte el, mert azok az indokok, melyek az ügyfelek büntetlenségének a törvényben feltételezett esetben való megállapítását javasolják, az ügyfeleken kívül álló harmadik személylyel szemben nem hatályosak. Minthogy pedig W. H. vádlott a T, A. ellen ennek saját kérelmére megindított becsületügyi eljárásban azzal nem mint «ügyfél> állott szemben, hanem a vád tárgyát képezett nyilatkozatokat a becsületügyi választmány felhívására tanú minőségében tette, nyilvánvaló, mikép vádlott felmentése a fenforgó esetben a Btk. 266. §-ára nem volt alapitható. Mindezeknél fogva a koronaügyész perorvolatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani kellett. Annak kimondása, hogy a jelen határozat a felekre nézve nem bir hatálylyal, a BP 4-42. §-ának utolsó bekezdésén alapul Sérti a törvényt az a határozat, melylyel a biróság valamely tanú ellen a BP. 195. §-a alapján az eskü letételének megtagadása miatt pénzbüntetést állapit meg, s a tanúnak letartóztatását rendeli el annak dacára, hogy a tanú megesketését mellőzendőnek találta. A m. kir. Kúria (1908. április 8. 2,712/1908. sz. a.) A koronaügyész perorvoslatát alaposnak találván, kimondja, hogy a tanú ellen az eskü letételének törvényes ok nélkül való megtagadása miatt pénzbüntetés, illetőleg letartóztatás a BP. 195. §-a értelmében csak abban az esetben alkalmazandó, ha a tanú megesketése elrendeltetett. Megsértette tehát a törvényt a galgóci kir. járásbíróság tárgyaló birája 1906. évi szeptember hó 6-án 1906. B. 408/4. sz. a. hozott végzésével annyiban, amennyiben Ny.J. tanút az eskü letételének megtagadása miatt a BP. 195. §-a alapján pénzbüntetéssel büntette és letartóztatta, dacára annak, hogy a tanú megesketését mellőzendőnek találta. Egyúttal pedig a most emiitett végzés hatályon kivül helyeztetik és Ny. J. a reá kiszabott 50 K pénzbüntetés alól fel mentetik. Indokok : A H. J. panasza folytán V. J. elleni könnyű testi sértés vétsége miatt folyamatba tett bűnvádi ügyben a galgóci kir. járásbíróság előtt 1906. évi szeptember hó 6-án megtartott tárgyaláson tanuként kihallgatott Ny. J. 14 éves galgóci kömives ismételt figyelmeztetés után kijelentvén, hogy vallomására esküt tenni nem hajlandó, a tárgyaló biró őt a BP. 195. §-a alapjánbehajthatatlanság esetén öt napi elzárásra átváltoztatandó 50 K pénzbüntetéssel büntette.