A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 21. szám - Az esküdtszéki intézmény reformjáról

Huszonhetedik évfolyam. Szerkesztőség: V\, Rudolf-rakpart 3. sz. 21. szám. Budapest, 1908. május 24. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) H1LAP AZ JGAZSÍGÜGT ÉRDEKEINEK KÉPZELETÉRE. A MAGYAR ÜGYVÉDI, BiRÚl, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ._ 4 korona Fél « _ 8 « Egész « 16 « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványny küldendők. ,A W %' TARTALOM : Az esküdszéki intézmény reformjáról. Irta Nagy Zoltán, szegedi törvényszéki biró. — A turpis causa és a naturális obligatió a gyakorlatban. Irta Jacobi Béla dr, budapesti ügyvéd. — A gyilkosság és emberölés. Irta T h ó t László dr, budapesti kir. ítélőtáblai tanácsjegyző. — A békebiróság intézménye Angliában. Irta Reich Péter Kornél, Budapest. - Belföld (Magyar Jogászegylet.) — Külföld (Német birodalmi törvényjavaslat az ipartörvény módosításáról) — Sérelem (Pénzügyminiszteri csodabogár. Irta Lőcsei L u s t i g József, Magyaróvár.) — Irodalom (Hantos Elemér dr : A csekjog kodifikációja. — Vi ta Emil dr : A magyar állampolgári községi illetőségre és az idegeneknek Magyarországon való tartózkodására nézve fenálló jogszabályok. — Ö d ö n fi Miksa dr : A harmadosztályú kereset adó.) — Vegyes. MELLEKLET : Jogesetek tára. — Kelsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. Az esküdtszéki intézmény reformjáról. Irta. NAGY ZOLTÁN szegedi kir. törvényszéki biró. A budapesti büntető kir. törvényszék és a pestvidéki kir törvényszék, mint esküdtbiróságok előtt lefolyt két hirhedt bűnügyi tárgyalás adatai nemcsak a nagy közönséget foglalkoztatták, hanem ennek a tárgyalási anyagnak szakszerűen jogászi megítélés és hozzászólás tárgyát képező részletei ismét alkalomszerűvé tették az esküdtbirósági rendszer revíziójának — egyelőre elméleti uton bár — a felvetését. Hogy melyek voltak ezek a részletek és ezek közül különösen melyek azok, amelyek a jogász-közönség részéről méltán hozzászólás tárgyai lehetnek, talán hirtelenében nehéz is volna felsorolni és a közvetlenség ható közelségénél fogva talán lehetetlen is lenne tételenként megállapítani. Az ujságközlemények híradásai - megengedem : sokszor kiszínezve bár — elég tápot adtak vonatkozólag; nagy általánoságban pedig frázisszerüen foglalhatók egybe azokba a meghatározásokba, melyeket gyűjtő néven a védelem mezején cuigyvédi fogások»-nak, a vád ellenében ügyészi «/«/te?igés»-nek szoktak triviálisan megjelölni. Nem is maguk a felmerült és megállapított tünetek és felmerült jelenségek a lényegesek és alkalmul szolgálók, hiszen feltétlenül megszivelendő az axióma, hogy egyes ügyekben jelentkező esetlegességekből csak óvatossággal szabad valamely általános igazságra következtetni. Úgyde éppen a két, emiitettem, hirhedt bűnügyi tárgyalásnak szakszerűen megállapított és megfelelő módon kifogásolt, a semmisségi ok keretébe vont hiányai a tárgyalás mikénti vezetése, a vád szerepe, a védelem érvényesítése tekintetében alkalmazott módok és eszközök okvetetlenül váltanak ki gondolkozó szakember számára oly kérdéseket, melyekre telelnie kell. És ha egyszer a maga tudása, ismerete és gyakorlata alapján alakult jogi szakvéleményével e kérdésekre megfelel, okvetetlenül előáll a feleletadás által a remediumnak egy vagy más eszköze s végső eredményeként a kérdés merituma, lényege: az esküdtszéki intézmény reformja. Nincs tehát semmi csodálni való, ha e közvetlen hatás alatt szórványosan bár, de ismét jelentkezik a revízió gondolata s az ezen eszmemenet során kifejezett egyéni vélemények generalizálva adatként szolgálhatnak azok számára, kik e revíziót megokoltan, egybefoglalva, egész rendszerében feltárva a szakemberek számára nyilvános megbeszélés és hozzászólás Lapunk mai száma tárgyává teszik. Ily adat jellegével lép fel igénytelensége tudak^ tában e pár sor is, általánosítva, elméleti körben rekapitulálva \ az impresszionista lélek és gondolkodó agy megfigyeléseit. Taxativ felsorolás helyett nagy vonásokban csak azokat az h ányelveket jelzi, melyek a revízió kérdésénél ügyeimbe jöhetnek cs tüzetes — talán e lap keretén is túlterjedő — indokolás helyett, hogy ugy fejezzük ki magunkat, «megüti» csak az alaphangot, mely feltoluló gondolataink nyomán érveinkre reszonált. Az a politikai és közgazdasági rendszer, mely az esküdtszék intézményét létrehozta, ezt a bíróságot mindenkor a személyes szabadság és a politikai jogok őrének tekintette. Ebből a princípiumként elfogadott alaptételből folyik azután, hogy az esküdtbíróság határozatának benső tartalmát éppen ugy kell ellenőriztetni, mint a rendes bíróságok Ítéleteit. Következménye a logikus gondolkozásnak pedig az, hogy önálló felebbezést kell minden irányban alkotni a felsőbb bírósághoz: kiterjeszteni a jogorvoslatot. Ez az a pont, amelyet a revízió gondolata mindjárt kisajátíts ez az, melyet ugy ismer a szakirodalom, hogy statuálni kell a felebbezést a ténykérdésben is. Vonatkozólag az annyiszor megbeszélt felsőbb bírói gyakorlat, mely a jogkérdés keretében megengedett jogorvoslatot annyira minuciózus szigorúsággal alkalmazta; a sikeres ujrafelvételek száma s bizonyos kialakult megbizonyosodás talán felment attól, hogy az előrebocsátottak alapján mást vonatkozólag érvül, indokul felsoroljak. De egymagában a perorvoslati jog kiterjesztése csak alaki reviziószámba menne, ha ehhez hozzá is járulna a tárgyalás mikénti vezetésének belterjesebb, a gyakorlat megkívánta követelményeket jobban, megfelelőbben kielégítő téteks avagy rendeleti megállapítása, mely bizonyára megóvná az elnöki széket, az elnök személyét s végső eredményként magát az intézmény praestigét attól, hogy a vezetés körül, e helynél hadakozzék a vád és védelem s a közelmúlt egyáltalán nem épületes látványai ismétlődjenek színpadi hatásra szánt ünnepélyes eltávozás, kölcsönös kimagyarázgatás, incidentaliter előráncigált békítési jelenetek által. Ebben az irányban a revízió alkalmas tiszt ultabb erkölcsi felfogást is inaugurálni és minden nagyképüsködéstől ment, de súlyában nyomatékkal biró elnöki vezetési jogkör elejét vágná a mesterkedéseknek éppen ugy, mint a már előre verdiktet abszorbeáló tekintélyeskedésnek. Végső eredményében pedig az intézmény, az esküdtbirói rendszer gravaminalis tartalma, tekintélye nyerne ezáltal. Szerény véleményem szerint azonban a revízió leglényegesebb része az csküdtképcsség újjászervezést- lenne. Eltekintve minden praemeditált törekvéstől, melynek jelenségeit talán mi is láttuk, mikor a visszavetés joga mindkét fél részéről a resutné taktikai céljából gyakoroltatik és e jog gyakorlása által már a megalakult esküdtszék koloritjából következtetni egyik vagy másik fél az eredményre : az esküdtképesség intellektuális erejét, az esküdtek minősítését véljük fólemelendönek a revízió vonatkozó alaptételénél. Nem csupán tényleges és tárgyi meggyőződés vezet erre a gondolatra, hanem az a magasabb követelmény is, mely éppen az esküdtszéki intézmény gerinceként politikai, közszabadsági és ethikai okokból szükségesnek mutatkozik. Megengedjük, hogy a népbiróság alapgondolatain sarkaló esküdtbirósági szervezet éppen a jellegénél 12 oldalra terjed.