A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 19. szám - Az osztrák általános polgári törvénykönyv mai érvényében

A J amidőn a felperes beismerése szerint is fennálló követelése biztosításául, a neki kézi zálogul átadott és a szerződés szerint is átvetnek elismert zálogtárgya borokat később elszállította és saját pincéjébe helyezte el, mi által a zálogszerződés teljesedésbe ment miután pedig a kérdéses boroknak, az alperesi követelés fedezetére kézi zálogul való biztosítása már 1903. évi március 15-én megtörtént és a borok későbbi elszállítása csak annak folyományát képezte: az 1903. évi március 15-én létrejött zálogszerződés jogi hatályára, a később csaknem egy év múlva bekövetkezett fizetés megszüntetésnek, befolyása nincs. A kézizálogszerződés hatályában fenn állván, alperes, mint a kézi záloggal biztosított hitelező, azon szerződés alapján és az 1875. évi XXXVII. t.-c. 360. §-a értelmében, tekintettel arra, hogy a kézizálogtárgyat képezett bor itt Kolozsvárt piaci árral bír: jogosítva volt a zálog tárgyát hiteles személy közbenjövetelével eladni és annak árát 4,289 korona 76 fill.-t a 6000 koronát meghaladó követelése résztörlesztésére fordítani. (1907. november 12-én, 3,965. sz.) A kir. Kúria. Mind a két alsóbiróság ítéletét megváltoztatja> a közadósnak azt a jogcselekvényét, melylyel 1904. évi február hó 15-én az alperesnek 186 hektoliter és 56 liter bort kézi zálogul engedett át, a csődhitelezők irányában hatálytalannak mondja ki, és utasítja az eljáró törvényszéket, hogy az alperes által a zálogba vett és eladott borokért a csődhitelezó'knek nyújtandó kártérítés tárgyában hozzon ítéletet. Indokok: Az A) és 1. a hiteles kiadványban csatolt közjegyzői okirat szerint E. II. közadós 1908. évi március hó 15-én a közjegyzői okiratban megjelölt címeken összesen 6,702 K. 97 f.-rel tartozott az alperesnek mely összeg biztosítására az okirat 3. pontjában összeirt borokat kötötte le ennek részére kézi zálogul és ezeket az alperes nevében ennek képviselője : Sz. S. az okirat 7. pontja szerint ugy vette birtokba, hogy kezét a hordókra egyenként rátette. A oorok azonban tovább is lepecsételetlcnül a közadós pincéjében maradtak, aki is azokból a saját és SzS- tanú vallomása szerint eladogatott, a hordókban a bort újonnan beszerzett borokkal helyettesítette és keverte. Minthogy pedig itt nem egész borraktár, hanem egyedileg meghatározott borral telt hordók igértettek kézi zálogul, az alperes az osztrák polg. törv. kv. 451. £-a értelmében csak ugy szerezte volna meg a zálogjogot, ha a borokat tényleges őnzete alá vette volna, ami az előadottak szerint nem történt. A most emiitett tényleges átadást nem pótolja, az ingó kézi zálognak kézzel való érintése; mert ez sem az osztr. polg. törv. kv. 312 £-ának, sem 452: §-ának nem felel meg, oly zálogtárgyakról lévén szó, melyek kézről kézre átadhatók. Alperes beismeri, hogy már emiitett követelését a közadós 1904. február haváig nagyobbrészt kiegyenlítette, sőt 3;. alatt mint a közadóssal teljesített összeszámolás eredményét ennek egy 19(»4. évi január hó 27-én kelt oly nyilatkozatát mutatja be, mely szerint ez 6,328 kor. 47 f.-rel tartozik neki azért, mert az elárusitás végett reá bizott söráruk vételárából ezt az összeget a saját céljaira fordította. Ez alatt az idő alatt azonban a közadós ellen (') szerint 1,781 korona 26 fillér pénzbüntetés behajtása céljából árverést, E) szerint a borok átadásának napján 14,000 kor. s jár. erejéig biztosítási, végrehajtást foganatosítottak. Ebben az időben történt, hogy a közadós a saját és Sz. S. vallomása szerint ismét egy meg nem nevezett ellenfele javára egy nagyobb összeg megfizetésében marasztaltatott és ezt az' alperes megbízottjával Sz. S.-val közölte, mire ez az alperes nevében a. közadós állitólagos szóbeli ellenzése, de tényleges hozzájárulása mellett, sőt Sz. S. vallomása szerint beleegyezésével a borokat 1904. évi február' hó 15-én az alperes pincéjében átszivattyuztatta. Ezek szerint bizonyított tény, hogy közadós oly időben' adott kézizálogot az alperesnek, mikor már fizetéseit megszüntette. Az pedig, hogy az alperes a közadós fizetésképtelenségét akkor tudta, kétségtelennek tűnik ki, ha fontolóra vétetik, hogy ez utóbbi az előbbinek sörelárusitó bizományosa volt, kinél gyakran tartott szemlét és hogy a közadósnak ekkor fennállott tartozása aa<öf. a. 1904. évi január hó 27-ém kelt okirat szerint abból származott, hogy a reábízott árukból befolyt pénzt is a saját céljaira fordította. Ezek alapján a közadós és az alperes között 1904. évi febO G 75 ruár hó 15-én létrejött azt a jogcselekményt, melylyel az előbbi az utóbbinak 186 hl. 56 1. bort kézi zálogul adott, a csődtörvény 27. §-ának 2. pontja értelmében a csődhitelezők irányában hatálytalannak kellett kimondani. Minthogy azonban az alperes a borokat az 5. alatti, 1904. évi február hó 16-án 189/904. ü. sz. alatt felvett közjegyzői okiratszerint eladta • az elsöbiróságot felperes kérelméhez képest a kártérítés tárgyában való határozat hozatalára kellett utasitan (1908 március 10-én, 2/V. 1908. sz.) Bűnügyekben. Felmentés magánlak megsértése bűntettének vádja alól a Btk. 75. §-a alapján a jogtalanság tudatának hiánya okából. Azt, hogy a jogtalanság tudata hiányzott, a Kúria következtetés utján állapította meg. A m. kir. Kúria (1908. febr. 12. 1062/908. sz. a. IV. Bt.) A semmisségi panaszt elutasítja. Indokok: A kir. tábla ítélete ellen a pótmagánvádló semmisségi panaszt jelentett be a BP. §-ának 1. a) pontja alapján azért, mert a valóknak elfogadott tények bűncselekmény tényálladékát állapítják meg. Minthogy azonban a kir. tábla azon tényeket fogadta el valóknak, hogy B. H. pótmagánvádló a D. K. házában bérelt lakásáért az 19.5. aug.—okt. évnegyedre járó bérösszeget az esedékesség napján lefizetni nem tudván, S. F. vádlott mint házgondnok a lakást H. A. házfelügyelő utján nov. 1-én felmondotta, kitől a B. H. nevével ellátott felmondási ivet átvette, hogy a felmondás ellen B. H. részéről kifogás nem tétetvén, a házmester a lakást másnak adta ki, hogy az uj lakó nov. 2-án megjelenvén, S. F. házgondnok, hogy a lakást annak rendelkezésére bocsáthassa, a lakást még mindig elfoglalva tartó B. H. pótmagánvádlónak kilakoltatásához az utcán Őrt álló rendőrnek segítségét kérte, hogy a rendőr a segitkezést az alapon tagadta meg, hogy ő helyét nem hagyhatja el. hogy ezután S. házgondnok H. A. és T. I. és D. K.-val és három napszámossal felment a B. H. lakása elé azzal az elhatározással, hogy a lakásba erőszakkal is bemenjenek s B. H.-t onnét kilakoltassák ; hogy midőn a lakás kinyitását BH. megtagadta, S. F., H. A.-t a lakás kinyitására, majd pedig mikor ez nem sikerül, az ajtó egyik üvegtáblájának betörésére felszólította, mit ez meg is tett, azután S. meghagyására T. I. vádlott a törés folytán támadt résen benyúlt s az ajtót belülről kinyitva valamennyien a konyhába behatoltak, hogy ezután S F. a kilakoltatás jogtalanságáról valaki által felvilágosittatván, ez eljárását abbanhagyta anélkül, hogy egyetlen tárgyat is elvitetett volna a lakásból, végre, hogy S. F. vádlott arról, hogy a felmondás nem volt szabályszerű, csupán a 8—10 ker. járásbíróságnak november 8-án hozott Ítélete nyomán szerzett tudomást; ennélfogva tekintve azt, hogy a kir. tábla a tényekből helyesen vonta le azt a következtetést, hogy S. F. vádlott a maga eljárását észszerűen jogosnak tarthatta, és jóhiszeműen cselekedett, a két vádlott társa pedig csupán; az Ő rendelkezéseit hajtotta végre ; minthogy végrfe a vádbeli bűntett a Btk. 75. §-a szerint csupán szándékosan követhető el s a szándéknak tudatosan bűncselekmény elkövetésre kell irányulni, ily szándék pedig a vádlottak tettében fel nem ismerhető ! ennélfogva az alaptalan semmisségi panaszt el kellett utasítani. Jogesetek a kolozsvári királyi Ítélőtábla gyakorlatából. 3. Az ügy érdemi elbírálására nézve nem akadály^ ha1 a fegyházban büntetését álló alperes a sikertelen békéltetés után a tárgyalásra idézve ném volt, de a békéltetésről felvett jegyzőkönyvben kijelentette, hogy védekezni nem kiván. /i kolozsvári kir. tszék itélt: H. és F. között létrejött házasság felperes keresete folytán alperes hibájából felbontatik. Indokok: Felperes a H. T. 79. §-ára alapított keresetében a'házasságot azon okból kérte felbontani, mert alperes lopás, csalás és sikkasztás büntette miatt 7 évi fegyházra ítéltetett s ezt a befektetett jogerős Ítéletekkel bizonyította is. Mintogy a szamosujvári fegyházban peres felek között megkísértett békéltetés sikerre nem vezetett a megtartott tárgyalás