A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 15. szám - Milyen demokraták vagyunk mi?

A JOG 123 gét (?), melyek e kinevezések kapcsán fővárosi és egyes vidéki lapok vezető helyén megjelentek, valóban turcsa fogalmat szer zett volna a magyar bírói karról. Valóban elmondhatni, hogy az ez alkalommal megjelent magyarázgatások, hozzászólások avatottak előtt mosolyt keltő, teljes járatlanságra valló hirlapirói telületességek voltak. Csak egy párat, szemelvényként közülök. Egyik budapesti hirlap vezető helyén azt a kijelentést tette, hogy a fizetésrendezés által. 1,400 koronával emelkedik minden birónak a fizetése; a másik pesti hirlap már csábképet varázsolt a laikus magy közönség elé, azt irván, hogy 28—30 éves korában minden biró a VIII. fizetési osztályba jut, 3ő éves korában a VII. fizetési osztályt éri el s j pár év múlva a VI. fizetési osztályból mint táblabíró mehet a dúsan dotált díjazású nyugalomba. Mosolyra keltő járatlanságok, melyeknek reális értékét hozzá értő, a viszonyokat ismerő ember csakhamar leszállítja, hiszen a nagy közönség számára irt hírlapokban jelentek meg. Ez a mentségük is. De mikor egy jogi hetilap hasábján M. J. dr. áll elő a miniszter úrhoz intézett szózatában azzal, hogy minden VII. rangosztályba kinevezett biró számára, «mivel pénzbe nem kerül», nagyságos cimet reklamál: mindenesetre komolyság híjján való. Nem is hiszem, hogy ilyes vágyakozás közhangulat lenne, noha azt sem állítom, mintha hasonló cimkórságok szórványosan — sajnos — ne bukkannának fel a magyar birói testület egyes tagjaiban. Sőt! Tudok példákat reá. De nem is azt célozza e rövid hozzászólás, mintha én t tekintetben a téves felfogást meggyőzöttnek tudnám, avagy ezt meg akarnám javítani. Annyira naiv még sem vagyok. Hanem visszatetszőnek tartom a nyílt felhívást tartalmánál fogva, mert nem egyeztethető össze a magyar birói kar puritán gondolkozásával. Csak ez, kizárólag ez az oka. Fogják reám bár, hogyha én is a kasban (VII. rangosztály) lennék, mint ama bizonyos vasfazék, — tapasztalás szerint — én sem zörögnék. Am próbálják meg! Egy szó a miniszter úrhozí Irta K. M. dr., kir. járásbiró. E cím alatt a Jog mult vasárnapi számában M. J. dr. egy cikket közölt, melynek foglalatja oda tendál, hogy a miniszter az újonnan kinevezett VII. fizetési osztályú bíráknak adja meg a «nagyságos» cimet. Mivel a cikkíró ur naiv kívánságát tárgyilagosan adta elő, megkísérlem én is, hogy boszankodásom dacára tárgyilagos legyek. A cikkíró ur gondolkodása sajátos tünete annak a tapasztalati ténynek, hogy a magyar társadalom fejlődési iránya napról-napra jobban távolodik a demokratizmustól, hogy intézményeinkben visszaóhajtják a reakcionárius irányt; hogy gondolkodásunk az evolúció törvényei ellenére nem előre, hanem hátrafelé halad, aminek megfelelően szépen kezd virágozni a cimkórság, szaporodnak a mindenféle rangok, cimek és jellegek. Ennek az iránynak egyik tünete a fent tisztelt cikk, amit szándékosan azért nevezek tünetnek, nehogy a m. t cikkíró ur azt higyje, hogy egyéni óhajának a nyilvánosság utján való közzétételével általános óhajnak adott kifejezést s hogy kartársai nevében is jogosítva volt beszélni. A cim- és rangkórság a bürokratizmus egyik átka, amit bizonyára minden józan eszű ember megszüntetne, ha rajta állana. De a hatalom érdekében áll, hogy gyengéinél fogva kihasználja az embert. De ez sem ment ám valamikor küzdelem nélkül. Mikor az 1893: IV. t.-cikket megalkották, a rangosztályok felállítása ellen az akkori demokratikus törvényhozás felzúdult; maga az akkori igazságügyminiszter — ugy hiszem Szilágyi Dezső azzal nyugtatta meg a Házat, hogy a rangosztályokba való sorozás tulajdonkép nem rangkülönbségek felállítását célozza, hanem azt jelenti, hogy a biró vagy tisztviselő a változott funkciókhoz képest nagyobb fizetést is kap. Hogy a tanárok és birák érzékenységét megnyugtassák s hogy elkerüljék még annak a látszatát is, hogy bürokratikus ranglétrákat akarnának felállítani: az 1893: IV. t.-cikkben, a Ház óhajára, nem a rangosztály, hanem a «fizetési osztály» kifejezést vették fel. mint terminus technikust (1. bővebben Keleti Ferenc : dr. Törvényjavaslat az állami tisztviselők jogviszonyairól cimü mű indokolása Bpest 1897;. Téves nézetet vall a cikkíró ur azzal, mikor azt mondja, hogy a demokratikus államban az érdem megjutalmazása abban áll, hogy a szellemi arisztokrácia is elnyerje érdemei révén azt a rangot, cimet, ami csak a születési osztálynak j jutott. A tiszta demokratikus állam a születési arisztokráciát, mint kiváltságos osztályt elvileg kiküszöböli; a címeket eltörli és az érdem megjutalmazását egyrészt a nagyobb anyagi javadalmazásban, másrészt nagyobb hatalmi kör adományozásában találja. Ennek pedig az a tapasztalati tény képezi alapját, hogy az emberi cselekvések két rugóra vihetők vissza : az anyagi javak minél nagyobb számban való élvezésére és a hatalmi vágyra. Ez utóbbinak csak sallangja a cim, a rang és rendjel, de nem lényege és az ember cifrálkodási vágyában, hiúságában leli szülőokát, amelyet különösen a középkorban a feudalizmus virágzásában nagyban kihasználtak a hatalmon levők. A magyar birói kar érezte ezek igazságát, mert az országgyűléshez intézett emlékiratában, a cikkíró ur nézetével ellentétesen az első folyamodásu birák rangegyenlőségét és a cim és jelleges állások megszüntetését kéri. Ez az emlékirat pedig hívebben fejezi ki a birák ebbeli nézeteit, mint a cikkíró ur. De megfeledkezik a cikkíró ur a birói függetlenség egyik lényeges: ismérvéről : a mellérendeltség eszméjéről*is. Nem arra kell törekednünk, hogy az első folyamodásu birák között rangkülönbségek legyenek, hanem arra, hogy a létező külömbségek is minél jobban nivelláltassanak. Ezt célozza a fizetésrendezési törvény, mikor az alávetettséget jelző albirói intézményt jórészt eltörli. Mennél több rangfokozat állíttatik fel ugyanazon hatáskörben : annál jobban van sértve a birói mellérendeltség elve. A járásbiróságok[vezetői közül a gyengébb gondolkodásúak most is abban a téves hitben leiedzenek, hogy ők magasabb birák, mint a velük egy hatáskörrel biró, melléjük rendelt járásbiró; mennyivel jobban istápoltatnék ez a téves hit, menynyivel több lenne a birák hatáskörét és hivatali állását illetőleg a közönség körében most is elég sűrűn tapasztalható konfúzió, ha a cikkíró ur óhaja teljesülne, ha a járásbíróságok VII. osztályú vezető birái mindnyájan a nekik exoffo kidukálandó nagyságos címnek örvendhetnének ! Nagyban téved a cikkíró ur abban is, hogy a művelt közönségbe átment annak a tudata, hogy a VII. fiz. osztályú biró ipso facto nagyságos is. A laikus közönség, tanú ebben a tudatban él, — aminek többnyire nem a közönség, hanem az illető biró az oka ; de a művelt s a viszonyokkal ismerős közönség eddig is tudta, hogy a VII. tiz osztályú birót ex offo csak a tekintetes cim illeti s meg a nagyságos cimet legfölebb hiúsága legyezgetéseként adta meg annak az egy pár birónak, aki a VII. fizetési osztályba ősz hajjal, fehér hollóként bejutott s aki a megnagyságoltatást nagy szerénységgel, keresztényi alázatossággal eltűrte. Ne találjon a cikkíró ur abban capitis deminutiót, hogy a VII. fizetési osztályú birák létszáma nagy hirtelen megszaporodott, hisz aki eddig nagyságoltatta magát, megteheti azt ezentúl is. Az ((erkölcsi emelkedés»-re való hivatkozására pedig azt jegyzem meg, hogy szerény véleményem szerint már a legfiatalabb birónak is erkölcsileg olyan emelkedettnek kell lenni, mint az V. fiz. osztályú kir. kúriai birónak s nagyon szomorú volna, ha a biró ranglétránként szerezné meg az erkölcsi emelkedés pluszát. Eddig azt hittük, hogy a magyar állam intézményei közt a bíróság a legdemokratikusabb. Nemcsak azért, mert a testület tagjai tulnyomólag a középosztály köréből, sőt sokszor a