A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 12. szám - A gyámi törvény 4 §-ának gyakorlati alkalmazása

102 A JOG Belföld. A Magyar Jogászegylet f. hó 14-én tartotta meg első magánjogi vitaestélyét. Az ezentúl minden szombaton rendezendő vitaestély célja, hogy nem nagyobb előadások, hanem fesztelen eszmecsere formájában tárgyalja a jogászegylet a polgári törvénykönyvünk tervezetének egyes fontosabb kérdéseit. Az ily üléseken történt felszólalások formához nincsenek kötve, gyorsirói feljegyzés tárgyát nem képezik és különösen gyakorlati célokat szolgálnak, ugy, hogy mindenki, akinek bármily csekély megjegyzése vagy gyakorlati aggálya van, ennek kifejezést adhat. A Jogászegylet célja, hogy ezáltal az egész művelt magyar jogászközönséget megnyerje magánjogi törvénykönyvünk előkészítésére. Az első estélyen Szladits Károly dr. törvényszéki biró adta elő a Tervezet 1,138. §-a alapján a vétkesség fokozatának kihatását a kártérítés terjedelmére. Röviden vázolta a kérdés elvi jelentőségét és gyakorlati példákon mutatta ki az elfoglalt álláspont nagy horderejét. Utána a tárgyhoz szólottak Schwarz Gusztáv dr. egyet, tanár, Márkus Dezső és Rcichard Zsigmond táblabírák, Wittmann Mór dr., Reitzer Béla. Azonkívül közbeszólásokkal vagy rövidebb megjegyzésekkel számosan vettek részt a vitában. A nagyszámú jogászközönség nagy érdeklődése is mutatja, hogy ez uj tárgyalási rendszer teljesen bevált. A jövő szombaton a joggal való visszaélés kerül napirendre a Tervezet 1,079. §-a alapján. Irodalom. A cMagyar Jogászegylet könyvkiadó-vállalata* ez uton értesiti az érdeklődőket, hogy legelső kötetei még e hó végén fognak megjelenni. Azok, akik még előfizetni kívánnak, legkésőbb e hó 21-ig jelentkezhetnek (V., Nagykorona-u. 18.). Ez időn tul a kiadványok csak az Athenaeum részvénytársulatnál, a jóval magasabb bolti áron rendelhetők meg. A legközelebb megjelenő két kötet a következő: Kunz Jenő <A jog* cimü értekezése és Kenedi Géza <Magyar szerzői jog* cimü műve. Mig az első általános jogi bevezető jellegével bir, addig utóbbi oly anyagot dolgoz fel, amely a gyakorlat céljaira is igen fontos. A legközelebbi kötet azután Tardonak a nagyhírű francia büntető jogásznak Criminalité comparéé cimü munkájának magyar fordítása lesz. Vegyesek. A m. kir. közigazgatási bíróság 1907. évi működése. A bíróságnak 1907. évi ügyforgalmi és tevékenységi kimutatásai adataiból a következőket emeljük ki : A közigazgatási osztálynak 6783 uj ügydarabja között volt községi ügy: 2804, közegészségi 940, állami alkalmazottak illet mény- és nyugdíjügye 627, vallás- és közoktatási ügy 515, törvényhatósági ügy 486, közúti és vámügy 459, vadászati ügy 216 cseléd-, munkás- és napszámosügy 198, vizjogi ügy 179, erdészeti ügy 142. Kisebb számmal előfordultak még: állategészségi ügy 36, mezőgazdasági és mezőrendőrségi ügy 34, házközösségi ügy 26, vasúti ügy 14, halászati ügy 1 ; végül vegyesek összesen 106. Az elintézési eredményeket tekintve, a közigazgatási osztály 6,703, a pénzügyi osztály 24,447 darabot intézett el, az elsőnél 1284, a másodiknál 6,533 darab maradt elintézetlenül. Az előző (1906.) évhez képest mindkét osztályban szaporodott a hátralék, és pedig a pénzügyi osztályban jelentékenyen, 2,623 darabbal. Általában a közigazgatási bíróságnak — ügyforgalmához képestállandóan jelentékeny hátraléka van. Ez a nem kedvező s jövőre előreláthatólag még kedvezőtlenebbé váló állapot az itélőbirák létszámának megfelelő emelését teszi szükségessé. Elintéztetett ülésben, tehát érdemlegesen : 21,929, ülésen kivül 9,221 ügy. Az ülés mindannyiszor nyilvános volt; zárt ülés tartására egyetlen esetben sem volt szükség. ítélettel intéztetett el 18,212, végzéssel (rendelvénynyel) 3,717 ügy. Az ítélettel elintézett ügyek közütt 2,817 esetben volt szükség bizonyítási eljárásra ; aránylag gyakran (az ítélettel elintézett ügyeknek több mint 15°/o-ánál) fordult elő tehát, hogy az ügyek nem kellően előkészítve terjesztettek fel s hogy az ügy állásának további tisztázása mellőzhetetlen volt. Szóbeli tárgyalást mindössze egy esetben tartott a bíróság. A birósághoz beadott és végleg elintézett panaszok túlnyomó száma (20,759) Írásbeli volt ; szóbeli panasz mindössze 23 terjesztetett eiő. Tehát bár a törvény szerint a magánpanasznál teljesen az érdekelt fél tetszésétől függ, hogy panaszát írásban vagy szóval terjessze-e elő, a felek alig élnek a panasz egyszerűbb fajtájával. A panaszok túlnyomó része természetesen most is magánpanasz volt (19,873), hatósági panasz csak 909 nyújtatott be, és pedig 908 adó- és illetékügyben, 1 közegészségi ügyben. A magánpanaszok közül elfogadtatott egészben 4,283, részben 2,526; elutasittatott összesen 13,057 magánpanasz, és pedig alaptalanság okából 11,235, a többi hiányosság, hatáskör hiánya, vagy elkésve benyújtás miatt. Tehát az elutasitott panaszok száma majdnem kétannyit tett ki, mint az egészben vagy részben elfogadottaké. Minthogy pedig az elutasítás túlnyomó részben alaptalanság okából történt: e számadat ezúttal is meggyőzően bizonyítja, hogy a közigazgatási hatóságoknak annyit ócsárolt eljárása nem érdemli meg a kedvezőtlen bírálatot, mert íme a teljesen független közigazgatási bíróság a hozzá vitt esetek nagy részében azt állapítja meg, hogy a panaszolt közigazgatási eljárás a törvényeknek megfelelő volt. Érdekes adat, hogy a hatósági panaszok között aránylag szintén sok volt az alaptalannak talált panasz, amennyiben a 909 hatósági panasz közül a bíróság alaptalanság címén 626-ot utasított el. Minthogy pedig e 626 visszautasított hatósági panasz között 625 adó- és illetékügyi volt, e körülmény a pénzügyi hatóságoknak a fiskális érdekek iránt való túlbuzgóságát mutatja. Hatásköri összeütközés esete mindössze 10 fordult elő« ami azt bizonyítja, hogy a kormány nem igyekezett korlátozni a bíróság hatáskörét. Ügyvédi képviselet mindössze 1637 esetben volt, vagyis a közigazgatási bírósági jogvédelem igénybevétele az esetek túlnyomó részében nem jár a felekre nézve költséggel. Az a körülmény, hogy a fél a határozatban annak kihirdetésekor megnyugodott, a felet attól a jogától, hogy a határozat ellen törvényes időben jogorvoslattal élhessen, nem fosztja meg. Az 1890. évi I. t.-c. életbelépte előtt felállirott kerítésekre az idézett törvény 132. §-a alkalmazást nem nyerhet. Ha az ily kerítések eltávolítására utcaszabályozás céljából van szükség, ez községi határozat alapján megegyezés avagy kisajátítás utján foganatosítható. A m. kir. belügyminiszter 1907. évi 3,344. kih. számú határozata. S. A. k—i lakos ellen az építkezési engedélytől eltérő építkezés miatt folyamatba tett kihágási ügyben alispán ur másodfokú határozatának azt a részét, mely szerint a járás főszolgabirája által hozott elsőfokú Ítélet vonatkozó részének helybenhagyásával S. A. k—i lakost a k—i községi ut baloldalán 57 méter hosszúságban az uttöltés szélén elvonuló deszkakerítésének fennálló háza alsó sarkától a telek egész hosszában egyenes vonalban egy méter távolságra való beljebb helyezésére és 31 K. 29 fillér kiszállási költség megtérítésére kötelezte, a nevezett által beadott s az 1901. évi XX. t.-c. 3. §-a értelmében felülvizsgálati kérvénynek tekintett felebbezései folytán az ezen felebbezést visszautasító másodfokú és elsőfokú határozat megsemmisitése mellett, felülvizsgálat alá vévén: azt a 683/904. kih. számú elsőfokú ítélet vonatkozó részével együtt törvényes alap hiányában megsemmisítem. A felebbezést visszautasító határozatok megsemmisítendők voltak, mert az a körülmény, hogy S. A. a 8,314/905. sz. a. hozott másodfokú ítéletben annak kihirdetésekor az erről felvett jegyzőkönyv szerint megnyugodott, nevezettet a jogorvoslat igénybevehetésétől nem fosztotta meg, miután nincsen olyan jogszabály, mely kimondaná, hogy a fél abban az esetben, ha valamely határozatban annak kihirdetésekor megnyugodott, az ellen a törvényes határidőn beiül-'jogorvoslattal többé nem élhetne, elkésés esete pedig ezúttal fenn nem forog, mert a határozatok sérelmesnek tartott részeire nézve, az 1901. évi XX. t.-c. 6. §-ában megállapított 15 napi határidő alkalmazandó. Az érdemben hozott másodfokú Ítéletnek jogorvoslattal megtámadott részeit pedig az elsőfokú Ítélet vonatkozó részeivel együtt azért kellett megsemmisíteni, mert felmentő Ítélet esetén panaszlott az eljárási költségekben nem marasztalható el és igy a határozatoknak ez a része törvényes alappal nem bir, de nincs törvényes alapja a kerítés beljebbhelyezésére vonatkozó rendelkezéseknek sem, mert a kérdéses kerítésre az 1890. évi I. t.-c. 132. §-a nem vonatkozik, mivel a kerítés az idézett törvény életbeléptetése előtt már fennállott. Amennyiben pedig a kerítés beljebbhelyezése az utca kiszélesítése céljából mutatkozik szükségesnek, ez a körülmény nem jogosíthatta fel az eljárt hatóságokat arra, hogy a panaszlottat a lefolytatott eljárás keretében kényszerítsék kerítésének beljebb