A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 11. szám - A birói pragmatika alapelveiről. VIII. Felügyeleti és fegyelmi eljárás. 5. [r.]

92 A JOG sodszor, mert a megintés nem birói cselekmény, hanem a közigazgatási hatalmat képviselő felügyeleti hatóságok cselekménye, amely a birói függetlenség szempontjából sem alkalmazhatóHa a biró oly cselekményt követ el, amely a fegyelmi törvényekbe ütközik, akkor a törvény rendelkezései szerint kell vele szemben eljárni/Ha pedig kisebb rendetlenséget követ el, amely se a felek érdekeit nem sérti, se az igazságszolgáltatás menetére hátrányos beíolyást nem gyakorol, akkor ennek megtorlását a közérdek sem kivánja, akkor ezt lehet bátran megtorlatlanul hagyni. A vizsgáló elnök azért figyelmeztetéssel intézkedhetik a csekélyebb szabálytalanságok megszüntetése iránt, esetleg ha a figyelmeztetés nem használ, a hibát a felügyeleti vizsgálati jegyzőkönyvben megemliti és közli a minősítő hatósággal. Nem helyeslem az 1891: XVII. t.-c. 13. §-ának azt a rendelkezését sem, hogy a felebbviteli biróság a birót megbirságolhatja. Ez a rendelkezés bántja a megbírságolt bírónak tekintélyét a felek vagy képviselők előtt, pedig a birói tekintélyt különösen nekünk: karbelieknek, meg kell védelmeznünk. Különben a hivatkozott türvényhely ma már elévültnek mondható, mert — ha egyáltalán alkalmazzák, — nagyon ritkán alkalmazhatják. Nincs is rá szükség, mert bíróságunk igen magas színvonalon áll. (Bocsánat, ha magam dicsérem meg a testületet, melyhez tartozom, de ugyhiszem, ez a vélemény általános, ezt többször hallottam hangoztatni. Hogy a jogszolgáltatásra, az ingadozó jogi felfogások miatt nem lehet ezt mondani, annak nem a bíróságok az okai.) Kérdés lehet, hogy a bírságolást a kezelőknél meghagyjuk-e? Erre nézve az a szerény véleményem, hogy erre nincsen szükség, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy akit többször bírságolnak, a fegyelmit is megérdemli. A bírságolásnak és intésnek ugyanis legfőként rendfentartó jellege van; ott, ahol a fegyelmi törvény van megsértve, alkalmazni nem lehetne; ahol pedig fegyelemsértésről nincs szó, - - tekintve, hogy a bírságolás is bekerül a személyi táblázatba — a törvény célján kívül eső sérelmet, elkeseredést idézhet elő. Különben a rendbirságolást is a legritkább esetekben alkalmazzák felügyeleti hatóságaink. A 72. §-hoz. Fegyelmi törvényünk (1871: VIII. t.-c), mely általában igen hiányos, leghiányosabb a fegyelmi okok felsorolásában. A fegyelmi okokat felsoroló 20., 21. §-ok hézagosak, elasztikusak, úgyhogy azokba szűkkeblű magyarázat mellett minden belefér. így történik meg, hogy fegyelmi bíróságaink sokszor fegyelmi vétségnek minősitenek oly cselekményeket, amelyek legfölebb «csekélyebb rendetlenség)) fogalma alá vonhatók. Egy kir. tszék fegyelmi bírósága egyszer elitélt egy írnokot, ki a vétiveket, a levél felbontása után, a borítékból elfeledte kiszedni. (!) A kir. Kúria gyakorlatában is találunk olyan döntéseket, melyek elvi szempontból nem helyeselhetők. Lehet, hogy a konkrét esetben a döntés helyes volt, de az eset tüzetes felsorolása nélkül nem lehetne általános elvként kimondani azt, ami a kir. Kúria 501 878. sz. határozatában van kimondva: «fegyelmi vétséget követ el az a járásbiró, ki hivatali székhelyéről elnöki bejelentés és engedély nélkül távozik; fegyelmi vétség, ha a járásbiró a jegyzőkönyvet aláiratlanul hagyja». (!) (Grecsák: Dtár III. 301. L) Az való, hogy a fegyelmi vétségek kimerítő taxatióját, ugy mint ez a büntetőtörvényekben a bűntettekre és vétségekre vonatkozóan foglaltatik, — a fegyelmi törvényben megadni nem lehet ; de a fegyelmi okokat szorosabban meg lehet jelülni a nélkül, hogy emellett a szakaszoknak elasztikusoknak kellene lenniök. Ugy kell megszerkeszteni a fegyelmi vétségek meghatározásáról rendelkező szakaszokat, hogy azokból a törvényhozó világos szándéka kiderüljön, s hogy azok a törvénymagyarázatra biztos támaszpontul szolgáljanak. A fegyelmi vétségek négy csoportba oszthatók : 1. olyanok, melyek a kari tisztességet vagy a biróság jó hírnevét, vagy a hivatali kollegialitást, együttműködést sértik (72. §• 0, <t), *)j». l) pontok) 5 2- olyan szándékos cselekmények (mulasztások), melyek a hivatali fegyelmet sértik {g\ h\ m), n) pontokban); 3. olyan vétkes cselekmények vagy mulasztások, amelyek megtorlása a közérdekből szükséges (72. §. b) pont); 4. olyan vétkes cselekmények (mulasztások), melyek legfőként magánér dekeket sértenek (72. §. a) p.). Annak a felfogásnak, hogy minden fegyelmi vétség a közérdeket sérti meg és igy hivatalból üldözendő, semmi elfogadható alapja nincs, mert a hivatalnok egyes vétkes mulasztása vagy cselekménye lehet olyan, mely speciell a magánérdeket sérti meg, a közérdekkel pedig igen távoli vonatkozásban áll (pl. letét hibás kiutalása, okirat gondatlan kézbesítése, téves birói idézések stb.). A jelenlegi fegyelmi törvényen, bár a 39. §. kijelenti, hogy a fegyelmi eljárás vagy a közvádló hivatalos kívánatára vagy magánosok kérésére rendelhető el, nem lehet kiokosodni az iránt, mely cselekmények miatt indítandó meg hivatalból a fegyelmi eljárás és mely cselekmények miatt magánosok kérésére. Sőt ugy látszik, fegyelmi törvényünkön irányadóul az elv húzódik végig, hogy minden fegyelmi vétség hivatalból üldözendő és a magánfeleknek csak beavatkozási szerepe van, olyantéle, mint a sértetté, (magánfélé) a bűnvádi eljárásban. De az ellenkezőre is van támaszpont a Kúria következő határozatában : «Annak fegyelmi eljárás utján való megállapítása, hogy a biró hivatalos eljárásában cselekvése vagy mulasztása által valakinek szándékosan, vagy vétkes gondatlanságból okozott-e kárt, csak a kárositottnak kereshetőségi joga megállapítása végett lévén helyén, a károsultnak panasza visszavonása folytán további eljárásnak a koronaügyész felebbezése folytán nincs helye.» [Grecsák: Dtár III. 315. 1. 151/1902.) E rosz stilizálásu határozatból az olvasható ki, hogy a kir. Kúria a kártérítési iog megállapítása végett folyamatba tett fegyelmi eljárást magáninditványunak tekinti. Ezért kellett javaslatunk 73. §-ában határozott különböztetést tenni, hivatalból üldözendő és magáninditványra megindítandó fegyelmi vétségek között. De egy másik kétely is merül fel a fegyelmi törvényben (mely általában tele van hézagokkal és kétértélmüségekkel) abban a tekintetben, hogy a magántél indítványára a kereshetőségi jog megállapítása végett folyamatba tett fegyelmi ügyben a vétkesség megállapításán felül van-e helye büntetés kiszabásának is ? A fegy. törvt. 49. és 68. §-ainak összevetéséből az tűnik ki, hogy a vétkesség és a kártérítési jog megállapításán felül még az anyagi fegyelmi jog szerinti büntetés kiszabásának is van helye. Ez a felfogás olvasható ki dr. Keleti Ferencnek a Jogi Lexikon III. X. 487. lapján közölt magyarázatából is. Gyakorlatban még nem láttam ilyen esetet, de ha a törvényt igy értelmezik, akkor a vádlott hivatalnok a törvény célján és a fél kérelmén tul menő, előlépésére hátrányos hatású sérelmet szenved, mert a törvényhozó a 68 §. szerinti praejudicialis eljárással nem egyebet céloz, mint a birói függetlenségnek nagyobb garanciáját felállítani azzal, hogy a kártérítés e speciális faját, melynek megállapításához külön szakértelem kell, a fegyelmi biróság, mint külön ügybiróság elé utalja. A félnek pedig nincs egyébre szüksége, mint szenvedett kára megtérítésére és ezt eléri azzal, hogy a fegyelmi biróság az ő kártérítési jogát megállapítja. Ha az ügyv. rendtartás 72. §-a, a közjegyzői törv. 188. §-a, valamint az 1886 : XXI. t.-c. 89-91. §-ai s az 1886: XXII. t.-c. 86—88. §-ai szerint az ügyvéd, a közjegyző, a törvényhatósági vagy községi tisztviselő elleni kártérítési kereset megindításához előzetes fegyelmi eljárás nem szükséges, akkor miért kelljen a birót vagy bírósági hivatalnokot büntetéssel is sújtani csak azért, mert a fél vele szemben kártérítési igényét érvényesíteni akarja? Ezért javasoltuk tervezetünk 78. §-ában, hogy a 72. §. a) p. esetében a biróság — az eset súlyosságához képest, — a büntetés kiszabását fakultative mellőzheti. Egy másik hibája is van fegyelmi törvényünknek; az, hogy hiányzik belőle a bűnvádi eljárások princípiuma, az el-