A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 9. szám - A birói pragmatika alapelveiről. 3. [r.]

34 A JOG tében az illető társtag illetményére vonatkozó számadást követelhet a társaságtól, illetve annak üzletvezető tagjaitol. A hitele" zőnek e joga azon alapul, hogy a társaság oly vagyont kezel, amely a hitelező követelésének kielégítésére forditandó, és igy a hitelező és a társaság közt az 1881: LIX. t.-c. 81. §-ában enili • tett számadási viszony forog fenn. A számadásnak csak arra az időpontra kell vonatkoznia, amikor a végrehajtást szenvedő illetménye meállapitandó. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1906. márc. 9. 14,377/906. sz. a.): A felhívási keresetet elutasítja. Indokok: Számadás tétele iránti kötelezettség abból a jogviszonyból keletkezik, ha valaki más vagyonát kezeli, vagy máséval közös vagyont kezel. * Ez a jogviszony a felhívó által képviselt végrehajtó s a felhívottak közt nem forog fenn ; ugyanis a felhivó a felhívottaktól a számadás előterjesztését nem vagyon kezelésébó'l kifolyólag, hanem a Cs. P. végrehajtást szenvedő hitelezője minőségében azon alapon igényli, hogy az utóbb nevezett magánvagyonára sikertelenül vezetett végrehajtás után adósának, mint a «Cs. és társai szikvizgyára Budapesten> betéti társaság volt beltagjának a társaság feloszlása esetére jutandó illetményét a kereskedelmi törvény 101. §-a értelmében felmondta s a társaság feloszlását követelte; a felhívottaknak Cs. P. végrehajtást szenvedő hozzájárulásával a kereskedelmi törvény 107. §-a szerint eszközölt végkiegyenlitése eredményét pedig helyesnek el nem ismeri. Ámde a kereskedelmi törvény 101. §-a, mely a 144. §. szerint betéti társaságokra is alkalmazandó, a társasági tag magánhitelezőjének csak azt a jogot biztosítja, hogy a társaság feloszlását, vagy az adós társtag illetményének a kereskedelmi törvény 107., 146. §-ai értelmében végkiegyenlités utján kiszolgáltatását előző fölmondás után, esetleg per utján is követelje. Amennyiben tehát a magánhitelező a közbenjötte nélkül megejtendő felszámolási vagy végkiegyenlitési eljárás eredményét helyesnek el nem ismeri, nincsen ugyan elzárva attól, hogy adósa illetményének a felszámolás és végkiegyenlités eredményétől eltérő helyes összegét kimutassa s annak kiszolgáltatását per utján is követelje, de számadási viszony nemlétében számadás tételét nem követelheti. A budapesti kir. ítélőtábla (1906. okt. 3. 1,617/906.): Az elsőbiróság végzését megváltoztatja s a felhívottak számadási kötelezettségét megállapítja, de e kötelezettséget a B) a. számadás előterjesztésével teljesítettnek tekinti. Indokok: A hitelező, aki a társasági tagnak a társaság feloszlása esetére jutó iiletményét a kereskedelmi törvény 101. §-a értelmében végrehajtás alá vette, ugy a társaságnak az idézett §. szerint történő feloszlása, mint a többi tagok által e helyett a kereskedelmi törvény 107. §-a szerint választható végkiegyenlités esetében az illető társtag illetményére vonatkozó számadást követelhet a társaságtól, illetve annak üzletvezető tagjaitól. A hitelezőnek e joga azon alapul, hogy a társaság oly vagyont kezel, amely a hitelező követelésének kielégítésére forditandó, és igy a hitelező és a társaság közt az 1871 : LIX. t.-c. 81. §-ában emiitett számadási viszony forog fenn. Ennélfogva alapos a kereseti kérelem annyiban, hogy felhívott betéti társaság, illetve annak üzletvezetéssel megbízott beltagja, a végrehajtást szenvedő illetményeire nézve számadással tartozik. De alaptalan a kérelem a tekintetben, hogy a számadásnak a betéti társaság bejegyzése napjától kell kezdődnie, mert a számadásnak csak arra az időpontra kell vonatkoznia, amikor a végrehajtást szenvedő illetménye megállapítandó. Alaptalan a kérelem annyiban is, amennyiben D. P. és M. kültagok ellen is irányul, mert a kültagok nem kezelik a betéti társaság vagyanát és igy arról nem kötelesek a saját személyükben számadást adni. A felhívottak a B) a. összeállítást csatolták, amely a társaság vagyonértékét és terheit tételenkint s ezek alapján a végrehajtást szenvedő cégtag vagyonilletményének kiszámítását magában foglalja. E kimutatással pedig a felhívottak a számadás előterjesztése iránti kötelezettségüknek eleget tettek. A felhivónak az a kifogása, hogy a B) a.-ból az értékelés alapja nem tűnik ki, s hogy a tételek valódisága nincs igazolva nem döntő a jelen perben, mert a jelen számadás előterjesztése iránti per tárgya kizárólag az. hogy a felhívott a számadás előerjesztésére köteles-e, az a kérdés pedig, hogy az előterjesztett számadás érdemileg helyes-e, a külön megindítandó számadás kifogásolása iránti per tárgya. Önként értetik, hogy felhívottaknak joga van az 1881 : LIX. t.-c. 83. §-a értelmében keresettel követelni, hogy a felhivó az ő számadásukat helyeselje vagy kifogásait előterjessze. De nem volt helye a jelen esetben annak, hogy az idézett t.-c. 82. §-a értelmében a felhivó részére már most határidő tűzessék ki a B) a. számadás kifogásolására, mert a felhívottak a számadást nem az utóbb idézett §. értelmében számadási kötelezettségük elismerése mellett adták be, s igy a jelen esetben az idézett 82. §-ban foglalt eljárásnak helye nincs. Nem kellett ezúttal azt a kérdést eldönteni, hogy joga van-e a felhivónak a számadás kapcsán a társaság könyveibe, levelezésébe és irataiba való betekintést követelni, egyrészről, mert a felhívó ez iránt nem támasztott követelést és másrészről, mert a felhívottak kijelentették hogy a B) a. összeállítás tételeit üzleti könyveikkel bizonyitani készek. A m.kir. Kúria (1907 dec. 6. 1,330/906. v. sz. a.): A másodbíróság végzését indokainál fogva helybenhagyja. Bűnügyekben, Sikkasztást képez, ha a munkás kijavítás végett reábízott dolgokat munkabérének kielégítése céljából elidegeníti. A dolog értéke a minősítésnél akkor is irányadó, ha a vádlott azt nem ismerte. A m. kir. Kúria (1907. évi október hó 9-én, 7,927. sz.) A semmisségi panasz elutasittatik. Indokok: A tábla Ítélete ellen a védő a B. P. 385. §-ának l.a) és b) pontja alapján a bűnösség megállapítása és cselekmény minősítése miatt jelentett be semmiségi panaszt. írásbeli indokolást is adott be, s abban a védelemnek megfelelően a semmisségi panaszt azon az alapon kívánja érvényesíteni, hogy mivel a sértett a vádlottnak javítás végett átadott képeket többszöri sürgetésre se vitte el a vádlottól, ennek joga volt a teljesített munka fejében a képeket eladni; illetőleg, hogy mivel vádlott nem tudta azt, hogy a képek értéke a 200 kor.-t meghaladja, az az érték a cselekmény minősítésénél tévesen vétetett figyelembe. A semmisségi panasz alaptalan s ennélfogva azt a B. P. 437. §-ának 4. bekezdése értelmében el kellett utasítani, mert az a körülmény, hogy a sértett a vádlottnak javítás végett átadott képeket többszöri sürgetésre sem vitette el a vádlottól valósága esetén sem jogosította fel vádlottat arra, hogy a képeket munkadija fejében önhatalmúlag eladja ; midőn tehát azokat a vádlott eladta, birlalatában volt idegen ingó dolgokat jogtalanul idegenitett el; ez pedig a B. T. K. 355. §-a szerint bűncselekmény, illetőleg mert az eltulajdonított dolog értéke a minősítésnek kizárólag tárgyi feltétele; midőn tehát a törvény a súlyosabb minősítést az eltulajdonított dolog értékétői teszi függővé, azt fejezi ki, hogy a tettes felelőssége már pusztán az elvett dolog értékének nagyobb voltánál fogva súlyosabb, ennélfogva a tábla nem tévedett, midőn a cselekményt az eltulajdonított dolog értékére való tekintettel bűntettnek minősitette. (1907. évi október hó 9-én. 7927. sz.) Mint helyettes védő, csak igazolt és helyettesitett ügyvédjelölt szerepelhet. Ilyen nem igazolt védő, de a közvédő jelenlétében megtartott felebbviteli főtárgyalás a B. P. 384. íj ának 6. pontja alapján nem semmisittetett meg. Az alább közölt esetben a felebbviteli főtárgyaláson az elsőfokú bíróságnál a K.János védőjeként eljárt W. Miksa dr. budapesti ügyvédnek helytteséül I. Pál dr., mint ügyvédjelölt jelenkezett. Habár I. Pál dr. a W. Miksa dr. ügyvéd részéről kapott megbízást Írásbeli meghatalmazással nem igazolta: mégis arra való tekintettel, hogy vádlottnak neje K. Jánosné is a kérdéses megbízást bizonyította, a táblai. Pál dr. helyettesítését elfogadta, aki mint védő a felebbviteli főtárgyaláson a védelmet előterjesztette és a táblának ítélete ellen semmisségi panaszt is jelentett be. A Kúria azonban az I. Pál dr. megbízatását a fentebbi alapon nem találván igazoltnak, az elsőfokú bíróságot rendeletileg arra utasította, hogy állapítsa meg : vájjon I. Pál dr. a felebbviteli főtárgyalás megtartásának időpontjában, mint az ügyvédjelöltek lajstromába bejegyzett ügyvéjelölt volt-e alkalmazva a W. Miksa dr. budapesti ügy véd irodájában, továbbá, hogy szerezze be W. Miksa dr.-nak a meghatalmazását, melylyel 1. Pál dr.-t ebben az ügyben a helyettesítéssel megbízta.