A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 9. szám - A birói pragmatika alapelveiről. 3. [r.]

78 A JOG lőnek főként magánérdeke, mely a hivatali érdekkel sokszor távoli vonatkozásban áll. A hivatalnok szolgálati viszonyaiba is, mint minden jogintézménybe, az igazság és méltányosság elveit kell belevinnünk. A szervezeti és fegyelmi jog olyan legyen, hogy a nagy közönség érdekeinek lehető széles megóvásával a biró és birósági hivatalnok magánegyénisége, cselekvési szabadsága a lehető legkevésbbé legyen érintve. Ahol a hivatal érdekei sérelmet nem szenvednek, mozgási szabadságot kell engedni a hivatalnoknak. A jó hivatalfők érzik is az elmondottak igazságát. Belátják, hogy a felügyeleti jogban is elsősorban az igazság kell hogy uralkodjék a rigorózus szabályok felett; belátják, — ami természetes is, — hogy a szigorú rendelkezések csak olyanok számára vannak alkotva, kik az excesszusokra vagy visszaélésekre hajlandók. De ezekkel szemben is elsősorban a szelídség eszközeit kell alkalmazni — hisz [még az anyagi büntetőjog terén is tért vészit a mindenáron való megtorlás eszméje — csak ha ez nem használ, jöhetnek a «megtorló intézkedések)). A jó tisztviselőnek nem kell korbács ; hivatalnoki lelkiismerete nem engedi meg neki a kötelességszegést. A rossz hivatalfők ezzel szemben (kiket pedig az igazságügyi direkció nem ritkán ((adminisztratív tehetség* epitetbonnal ruház föl) kötelességüknek tartják a summum ius álláspontjára helyezkedni, feledvén, hogy éppen a kényes természetű személyi kérdésekben a sok helyen alkalmazott szigor temérdek szenvedést, igazságtalanságot, méltánytalanságot okoz, aminek következménye lehet az elkedvetlenedés. «Oderint, dum metuant» lehetett jelszava Caligula császárnak, de nem lehet jelszava egy magyar igazságügyi főnöknek. Az ilyen hivatalfőnök a szervezeti jogban nagyon egyoldalú szempontokat juttat érvényre, biró korában szerzett objektivitását elveszti s a felügyeleti szabályok nagyon is gyúrható anyagát könnyen szubjektiv joggá alakitja át. A szubordinált biráknak, tisztviselőknek tőként a hibáit keresi, erényeit vagy megligálja vagy lekicsinyli. Szó sincs róla, lehet ily gondolkodással is «rendet» fenntartani, de e rendből hiányzik a rend nemes tartalma : a harmónia. Az ilyen gondolkodás oka lehet a széthúzásnak, gyűlölködésnek s nagyban neveli a hivatalnoki bűnöket, stréberséget, szervilizmust; kegyhajhászást, hatalmi tultengést stb. Arra kell tehát törekednünk, hogy a szervezeti jogra vonatkozó irott jogszabályainkban is benne legyen a rend lelke, a harmónia, ami speciell itt a jogok és kötelességek paritását elenti. Egy törvénynek sem lehet célja bárkinek is joghátrányt okozni, hanem a jogrendszer keretén belül mindenkinek a maga igazságát megadni. E célra szolgálnak javaslataink, melyek közül a fontosabbakat külön kommentáljuk. A 31. §-hoz célszerű ott, hol a felügyeleti hatóság utasítása az illető bitói jogi meggyőződésével ellenkezik, a döntést az alaki jogszabályok alkalmazása körében a minősítő hatóságra, az ügyvitel miként értelmezése tekintetében a minisztériumra bizni. Ennek a jogorvoslatnak nem lehet halasztó hatálya, mert álláspontunk az, hogy a törvénynyel nem ellenkező felügyeleti utasításokat haladéktalanul követni kell, de igen sokszor kérdés támadhat a jogszabályok értelmezését tekintve, a felügyeleti intézkedések helyessége iránt. E szakasz nincs ellentétben a 47. §-sal, mert itt kizárólag a személyi ügyekben tett intézkedések elleni jogorvoslatokról van szó. A 33 — 37, fokhoz. E szakaszok azt a célt szolgálják, hogy a felsőbb felügyeleti hatóságok (kir. tszéki elnök, kir. táblai elnök) közelebbi érintkezésbe hozassanak az alájuk rendelt bírákkal és birósági hivatalnokokkal. Szolgálják a szakaszok a bírákra vonatkozólag a mellérendeltség gondolatát is, melyre a biró erkölcsi függetlenségének istápolása végett föltétlenül szükség van. Bár a törvény az egyes bírói rendszer mellett a járásbirákat szükségszerűen önálló és egyenlő hatáskörrel ruházta tel, mégis az 1891: XVII. t.-c. 2. §-ában az a visszásság van törvénynyé emelve, hogy az egyenlő hatáskörrel biró járásbiró a másik járásbirónak valóságos felügyelő hatósága. A járásbirák felett a járásbíróság vezetőjének, mínt felügyeleti hatóságnak külön statuálása nem is szükséges, mert a J. Ü. Sz. szerint minden bírónak külön irodája van, melynek rendbentartásáért maga felelős. Amennyire a kezelők feletti felügyelet kívánja, a J. Ü. Sz. 14. §-ávaI egyezőleg jogot kell adni a járásbíróság vezetőjének arra, hogy a kezelés tekintetében utasításokat adhassan, de az együttes felelősség elvénél fogva, csak az illető bíróval egyetértve. A fölügyeleti vizsgálat a 810/892. sz. ig. min. rendelettel egyezően légióként az ügyvitel megvizsgálására, a törvényes szabályok betartására szorítkozzék. Mint az állam képviselőjének, jogot kell adni a vizsgálónak arra is, hogy a megvizsgáltak képességei felől nyilatkozzék; de ez ne legyen titkos, ugy hogy arra, valamint a felügyeleti vizsgálati jegyzőkönyvre, a jogsérelem kikerülése szempontjából, mindenik biró megtehesse az észrevételeit. Ez egyik adata lehet a minősítésnek. A 37—40. §-ok intézkedése a birói autonómiát van hivatva szolgálni. Szabályul kell felvenni, hogy a direkcionárius szervek csak akkor avatkozzanak az igazságszolgáltatás menetébe, ha arra szükség van. E rendszer mellett, hiszem, a gyengébb erő is megtalálja a maga helyét, a kiválóbb erő pedig nem mellőztetik. (Folytatása következik.) Belföld. A budapesti ügyvédi kamara jelentése : az uzsoratörvény javaslatáról. Nagyméltóságod benyújtotta az uzsoráról és káros hitelügyletekről szóló törvényjavaslatot. A régi törvény csak a hiteluzsorára, illetőleg azokra a visszaélésekre terjed ki, amelyek a hitelezésnél és a fizetési halasztás engedélyezésénél fordulnak elő. A gyakorlat még ezt is szűkebb térre szorította. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az uzsoravisszaélések az ország különböző vidékein igen széles körökben el vannak terjedve. Egész falvak, néposztályok gazdasági létét fenyegetik s tették tönkre és igen sok gazdasági bajnak előidézői. Igen nagy hiánya a jelen törvénynek az is, hogy az uzsora üldözését rendszerint csak magáninditványra engedi meg s így hatályosan meggátolni nem lehetett. Az uj javaslat az összes uzsorás jellegű ügyletek ismérveit tüzetesen és szabatosan meghatározza. E bűncselekmények alanyi ismérvei a másik fél szorult helyzetének, értelmi gyengeségének vagy tapasztalatlanságának kihasználása, tárgyi ismerve pedig oly vagyoni előny kikötése vagy szerzése, mely a szolgáltatás értékét az eset körülményeihez képest aránytalan mértékben meghaladjaAz uzsora kétségtelenül leggyakrabban és legveszélyesebben a hitelezési ügyleteknél fordul elő. A javaslat itt a hitelezés helyes jogi és gazdasági fogalmának megfelelőleg nemcsak a kölcsön, hanem a vétel, bérleti, munkabéri stb. ügyletek körében és mezében jelentkező uzsorát is üldözi ; és pedig nemcsak akkor, midőn ez utóbbi ügyletek lényegileg kölcsönügyleteket foglalnak magukban, hanem akkor is, ha valóban vételt, bérletet stb. létesítenek, amennyiben az uzsora ismérveit tüntetik fel. A javaslat a hiteluzsorával együtt megtorolni kívánja azokat a visszaéléseket is, amelyeket a hitelező már fennálló követelésének módosítása vagy megszüntetése alkalmából követ el. Igen gyakori ugyanis, hogy az adós akkor, midőn kötelezettsége lejárt, teljesíteni nem képes s a hitelező ezt a helyzetet használja ki jogtalan és aránytalan előnyök szerzésére. Az uzsora körébe vonja a törvényjavaslat az egyidőben végbemenő cserét közvetítő szerződést és azon eseteket is, midőn az, akinek hitelt nyújtottak, köt ki, vagy szerez uzsorás előnyöket. Az ily visszaélések ellen azonban a javaslat rendszerint csak a magánjogi védelmet állapítja meg, mivel a büntetőjogi megtorlás sem a másik fél érdekében, sem a köz érdekében nem föltétlenül kívánatos. Ezen esetekre vonatkozólag a javaslat a büntető meg-