A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 1. szám - A végrehajtási törvény novellája. 3. [r.]

Huszonhetedik évfolyam. Szerkesztőség: 1. szám. Budapest, 1908. január 5. V\, Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: VM Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) AZ ÍÜiffiíCÜei ÉRDEKEINK KEPÍ1SELETERE. A MAGYAR. ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negved évre .„ 4 korona Fél ._ 8 « Egész « _ 16 « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. i TARTALOM: A végrehajtási törvény novellája. Irta Fényes Vince, zilahi tszéki hiró. — Szemelvények az alkalmazott jog köréből. Irta Grósz Mór dr., Nyitrán. — A perújítás kérdéséhez. Irta Klein, Samu dr Budapest. — A kir közjegy z k dijainak behajtásánál felmerülő visszásságok Irta Steiner Ármin dr., Budapest. — Belföld 'Ügyvédvizsgáló bizottságok 1908-ra). — Vegye*. MELLEKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a Budapesti Közlönyből. Felhívás előfizetésre 1908. január elsején kezdődött A JOG huszonhetedik évfolyama. Magunkat előfizetőink további jóindulatába ajánlva kérjük, hogy az előfizetés megújításáról — a mellékelt postautalványok által idejekorán méltóztassanak gondoskodni. Előfizetési feltételek : negyedévre .... . .4 korona félévre . 8 « egész évre . . j^ffijfcl^l Tisztelettel A Jog kiadóhivatala. végrehajtási törvény novellája. Irta FÉNYES VINCE, zilahi tszéki biró. \ Hl-*) A javaslat intenciója az, hogy olyan esetben, amikor ennek az ingatlannak, ingóságnak, munkának vagy teljesitésnek az értéke 10 K.-t meg nem halad, a kötelezett a teljesítésre előzőleg felszóllittassék és csak ennek eredménytelensége esetén rendeltessék el a végrehajtás; e célból kell az értéket megállapítani. És pedig meg kell állapítani az 1893: XVIII. t.-c. 3., 4. §-ának megfelelő alkalmazásával, vagyis : 1. Ingatlanokról, ha szőllőről vagy házosztályadó alá eső ingatlanról van szó, a legközelebb mult évi állami adó 200 K., házbéradó és földadó alá eső ingatlanoknál 100 K. alapján, amikor azonban az általános jövedelmi pótadó, útadó, községi és törvényhatósági pótadó nem veendő számításba. E kategóriába tartozik a sommás visszahelyezés, osztályrész kiadása, vagy a határ megállapítása iránti végrehajtás is, amikor a birtokba adni rendelt ingatlan értéke veendő alapul. Telki szolgalmak átadására irányuló végrehajtásoknál pedig a szolgáló telek értéke. Az ingatlan birtokára irányuló végrehajtás eseteihez sorozandó az az eset is, amikor a haszonbérleti vagy bérleti viszonyból folyólag a haszonbérlet vagy bérlet átadására, vagy visszaadására irányul a vhajtás. Arra nézve, hogy ezeknél a vhajtátásoknál minő alapon állapittassék meg a vhajtás tárgyának az értéke, a javaslatban foglalt hivatkozás tiszta utasítást nem tartalmaz. Ugyanis, ha azt tartjuk szem előtt, hogy itt a vhajtás ingatlan birtokba "adására irányul, tehát a végrehajtás tárgya ingatlan, akkor az 1. pont alattiak szerint kell értékelni, emellett szól az is, hogy ebben az esetben a bérlet át- vagy visszabocsátása iránti végrehajtások tárgyának értékelésére is kapunk szabályt, mert ilyet a S. E. T. 3., 4. §-a nem tartalmaz, mivel a bérleti ügyek az értékre való tekintet nélkül tartoznak sommás eljárásra. Ha azonban meggondoljuk, hogy a haszonbérlet vagy bérlet átadása iránti vhajtásoknál a vhajtás tulajdonképpeni tárgya nem maga az ingatlan, hanem a haszon*) Előző közlemény a mult évi 5'^. számban. Lapunk mai száma bérleti vagy bérleti jog birtokbaadása, s ha azt is figyelembe vesszük, hogy különösen lakásbérleteknél (pl. nagy há/.aknál) az ingatlan értékéhek alapulvétele anomáliákra vezetne : akkor arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy a javaslat hivatkozása azt akarja jelezni, hogy ilyen eseteknél a S. E. T. 3. §-ának 4. pontja lenne alkalmazandó. Azonban itt ismét két nehézség áll elő ; egyik az, hogy az ezen pontban irt értékelés csak a haszonbériéti viszony fennállása vagy tartama iránti perekben, tehát praejudiciális esetekben alkalmazható ; másik pedig az, hogy bérleti perekre ez a §. normát nem tartalmaz. Tehát a javaslat hézagossága és felületessége itt is világos. De mindezektől eltekintve az eddig emiitett eseteknél még az is nehézséget okoz, hogy a javaslat által hivatkozott törvényszakasz az értékelés alapjául világosan a legközelebb mult évi állami adót rendeli venni, ha csak valamelyik fél más bizonyító adatot nem szolgáltat. Ebből az intézkedésből ismét két nehézség származik, egyik az, hogy a végrehajtás rendszerint nem abban az évben kéretvén, amelyben a per megindult; a perben használt .adóbizonylat már nem fogja a ((legközelebb mult évi» állami adót feltüntetni s a javaslat nem felel arra a kérdésre, hogy mi történjék ebben az esetben ? uj adóbizonylatot szerezzen be a bíróság, vagy használja fel a régit ? A másik itt felmerülő nehézség az, hogy a javaslat arra a kérdésre sem felel, hogy fennáll-e itt is a feleknek az a joga, hogy a vhajtás tárgyát képező ingatlan értékét az adóbizonyitványon kivül más adatokkal is igazolhassák? Az előttünk fekvő javaslat ennek a lehetőségét nem zárja ki, mert csak annyit mond, hogy a ! vhajtás tárgyának az értékét a bíróság felek meghallgatása nélkül az idézett törvényszakaszok «megfelelő» alkalmazásával állapítja meg, tehát a feleknek joga lehet itt is az érték bizonyítására más adatokat beadványilag juttatni a bíróság elé. Ez azonban némileg ellenkeznék az eljárás gyorsaságával s a bíróságot is nehéz helyzetbe hozhatá, a nyújtott adatokat a contradictorius eljárás előnyei nélkül kellvén mérlegelnie. Végül azt sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy az 1893 : XVIII. t.-c. 3. és 4. §-a a per tárgya értékének megállapításáról szól, a per tárgyának az értéke pedig nem mindig azonos a vhajtás tárgyának az értékével, amiből folyólag femerülhet a szüksége annak, hogy a vhajtás tárgya értékének megállapítására a felek a perben be nem csatolt adatokat szolgáltassanak, aminek szüksége aztán a vhajtás elrendelésének késleltetésére vezet, ami, hogy mily rendkívül káros hatású lesz, az kitűnik annak megfontolásából, hogy a biróság soha nem tudhatja előre, hogy a vhajtás tárgyának értéke 10 vagy 1000 K. értékü-e? Erről tehát minden esetben meg kell győződnie s igy a vhajtások 90°/0-nak elrendelése késni fog azért, mert 10% véletlenül 10 K. aluli értékű? 2. Az ingóságok kiadására, munkára, vagy más teljesítésre irányuló vhajtásoknál a javaslat nagyképű hivatkozása még különösebb eredményre vezet, mert kitűnik, hogy ez a hivatkozás teljesen .téves. Nevezetesen a S. E. T. 3. §-ának 4. és 6. pontjaiban emiitett járadékok, időszaki szolgáltatások vagy haszonvételek és számadások iránti perekben az Ítéletet meghatározza a marasztalás tárgyát vagy készpénzben, vagy naturálékban s a vhajtás mindig csak már a lejárt részletekre irányulhat, amelyek értékének meghatározására csak akkor van 12 oldalra terjed.