A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 8. szám - Mentelmi jog s a bűnvádi nyomozás

Huszonhatodik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Budapest, 1907. február 24. (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) ETILÁP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE, i MAGYAR CCMDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR ÚBM Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MÓR dr. ügyvédek. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 4 korona Fél « ... 8 « Egész c ... 10 Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM: Mentelmi jog s a bűnvádi nyomozás. Irta Makay Dezső, kir. közigazgatási bíró. — A magyar polgári törvénykönyv tervezetének 629—682. §-ai. Irta Klein Ede dr., szepsi ügyvéd. — A feltételes elitélés a gyakorlatban. Irta Kiss János, nagyszombati kir. albiró. — Az örökösödési eljárás köréből. Irta Hamar Gyula, szakolcai kir. járásbiró. — A végrehajtásról szóló törvény hiányai. Irta Szabó Alajos dr., csikszentmártoni kir. albiró. — A büntetés végrehajtási individualisatiója. Irta Lévai Tibor dr., Budapest. — Belföld (A Magyar Jogászegylet büntetőjogi vitája.) — Külföld (A dolus fogalma az olasz büntetőjogi irodalomban. Irta T h ó t László dr.) — Irodalom (Márkus Dezső dr. : Magyar Jogi Lexikon. — Fal esik Dezső dr. : A polgári perjog kézikönyve. — A Jogtudományi Közlöny döntvénytárai. — Márkus Dezső: Az 1906. évi törvénycikkek.1! — Vegyes. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. Mentelmi jog s a bűnvádi nyomozás. Irta MAKAY DEZSŐ, kir. közigazgatási biró. A napisajtó kisebb-nagyobb jogászi felfogással pertraktálja — pro et contra — a mentelmi jognak mostanában aktuálissá vált azt a kérdését, hogy ha a feljelentés egy országgyűlési képviselő ellen megtétetett, s igy az illető országgyűlési tagnak adva van már a neve, s a bűncselekmény is körüliratott, lehet-e az országgyűlés kieszközölt engedelmezése nélkül, vagyis az immunitás felfüggesztése előtt, e feljelentés alapján nyomozatot indítani s a nyomozat keretébe eső vagy vonható hatósági teendőket végezni. Ennél a kérdésnél, magának a mentelmi jognak és közjogi vonatkozásai nagy terrénumának részletes ismertetésével foglalkozni nem is kivánok, mert e nagyfontosságú privilégiumnak szorosabb értelemben vett közjogi nyilvánulásai a jogászközönség előtt bőven ismeretesek. Csupán a büntetőjog keretébe tartozó vagy azzal kapcsolatba jöhető alapból kiindulva, tartom szükségesnek ezt a kérdést röviden tárgyalni. Tudjuk, hogy hazánkban a mentelmi jog törvényeink által szabályozva nincs; mellőzve az 1495-től 1790-ig törvényeinkben itt-ott fel-felbukkanó rövidke kijelentéseket, — mik az országgyűlési tárgyalások menetének zavartalanságát célozták biztosítani, — csak az 1867: XII. t.-c. 47. §-ában találjuk kifejezetten a mentelmi jogot becikkelyezve, — de ez sem magára az országgyűlésre, hanem az ennek kebeléből választott közös-ügyi bizottság — delegatio — tagjaira vonatkozván, jogforrásul, voltaképpen e jog szempontjából általánosságban nem szolgálhat; azonban kétségtelen, hogy az abban lefektetett elvek s illetve rendelkezések az országgyűlésen is, a mentelmi jog tekintetében kifejlett gyakorlatnak alapjául szolgáltak. Ez a törvényhely, a «büntény vagy vétség» cimén való «közkereset» alá vonatást — s a tettenérés esetének kivételével — a letartóztatást tilalmazza, a bizottság előleges jóváhagyása nélkül. A képviselőház 1867-ben s a főrendiház 1885-ben e jog szempontjából, az országgyűlési tagokra nézve elvi határozattal kimondotta: 1. hogy amit az országgyűlési tag mint olyan, a házban és házon kivül mond vagy tesz, azért csak az országgyűlés és pedig annak ama háza által vonathatik feleletre, melyhez tartozik ; Lapunk mai száma 2. hogy amit az országgyűlési tag nem mint olyan, és nem törvényhozói hivatalának gyakorlása közben mond vagy tesz, azért csak a Ház engedelmével vonathatik «közkereset» alá s a tettenérés esetét kivéve, csak a Ház előleges engedelmével zárathatik el. Az 1-ső ponttal ezúttal nem foglalkozunk, hanem csak a 2-ik pontot a közkereset alá vonás szempontjából veszem szemügyre. Kózkereset alatt, nyilvánvalóan, bünvádat kell értenünk és pedig akár hivatalból üldözendő, akár a sértett fél által indítandó bűncselekmény lorogna is fenn, tehát akár a kir. ügyészség, akár fő- vagy pótmagánvádló emelte légyen a vádat, illetve tett feljelentést s lehet az nemcsak bűntett vagy vétség, hanem kihágás is, mert csak a delegatio tagjaira vonatkozó emiitett 47. §. mondja kifejezetten a «büntett- és vétséget», ellenben a ház-határozat 2-ik pontja felöleli a bűncselekmények Összes kategóriáját, mert azt mondja : «amit az országgyűlési tag mond vagy tesz, csak a Ház engedelmével vonathatik azért közkereset alá». Bizonyos ezek szerint: hogy az országgyűlési tagot a mentelmi jog kiváltságánál fogva, egyrészt a szólásszabadság vagy felelőtlenség illeti meg azért, amit ily minőségében mond vagy tesz s csak a Háznak felelős ezért; másrészt pedig a sérthetetlenség előjoga ; de ez csak feltételes jog, mert a Ház engedelmével a büntető uton való üldözhetés és letartóztatás bekövetkezhetik. A nem-üldözhetés — recte közkereset alá »í7«-vonathatás — célja nyilvánvalóan nem más, mint a zaklatástól való megóvatás; de másrészt meg kétségtelen, hogy az egész mentelmi jog genesise — létoka — az akadályozhatatlanság biztosítása, vagyis, hogy az országgyűlési tag irányában semmi olyan gátló akadály, intézkedés, cselekvőség vagy beavatkozás ne történhessék, melynek következtében ő akadályoztatnék az országgyűlésben való megjelenésben s a honatyai működésében. Amikor tehát ez a cél, és ameddig ezek a feltételek bolygatva vagy veszélyeztetve nincsenek, mentelmi jog megsértéséről szó nem lehet. A feljelentés alapján megindított nyomozás által pedig még ez az alkotmány-biztosíték — a képviselői inviolabilitás — veszélyeztetve a legtávolabbról sincsen. A feljelentés még azért, hogy abban a feljelentett képviselő meg van nevezve s hogy a feljelentés tárgya — a bűncselekmény — fixirozva van, nem minősithető közkeresetnek, mivel azzal nem egyértelmű, s mert az ott megnevezett egyén akkor még nem «terhelt» ; s a közkereset kriterionja csak akkor létesül, amidőn már a feljelentett ellen vagy a vizsgálat elrendelése inditványoztatott, vagy a vádirat benyujtatott, mert ezzel a közkereset alá vétel processusa már megindult. Ebben a latitudeben a hatósági cselekmények szabadon megindulhatnak ; a nyomozás, «vagyis azoknak az adatoknak a kipuhatolása és megállapítása, melyek a vád emelése vagy nem-emelése kérdésében a vádló tájékoztatására szükségesek (Bp. 83. §.), tehát igenis teljesíthető; mert «ez a hatósági ténykedés a képviselő hivatását nem akadályozza; s mert a Ház engedélye nélkül csak azok az eljárási cselekedetek tekinthetők tilosaknak, melyek a képviselő jelenlétét követelik és őt bármi12 oldalra terjed.