A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 5. szám - A dolus fogalma az olasz büntetőjogi irodalomban - Bizonyítás a polgári perben

40 A JOG szem előtt tartja s megfelelő helyen bírálja is a birói joggyakorlatot. A munka szerzője nem ismeretlen jogász-közönségünk előtt; husz év előtt első nagyobb dolgozata: «A betudás az örökösödési jogban e lapok hasábjain jelent meg s azóta ugy cikkeivel, mint önálló munkáival igen gyakran lépett a nyilvánosság elé. Az iró és irálya tehát nem ismeretlen a magyar jogászok előtt; mostani munkájában is megtaláljuk azt a világos, tömör irályt, meggyőző érvelést és határozott állásfoglalást, mely eddigi munkáinak jellegzetessége volt, de még többet is találunk. Gaár Vilmos monográfiája valóságos bizonyíték arra nézve, hogy a tudomány és gyakorlat nem egymást kizáró fogalmak, hogy a tudomány irányítója lehet a gyakorlatnak és hogy a joggyakorlat csak akkor igazi értelmezője a törvénynek, ha ez a gyakorlat tudományos alapon nyugszik. Ez legjobban kitűnik a munka ama részeiből, ahol a téves elméleti alapból kiinduló felsőbirói határozatokat bírálja és boncolja. A munka bevezetésből, általános és különös részből áll. A bevezetés egyetlen §-ában a szerző a polgári per célját és tárgyát tárgyalja s bőséges jegyzetben egyszersmind világos képet nyújt arról a nagy vitáról: mi értendő keresetjog alatt s mindjárt kifejti a maga álláspontját. Az általános rész a 2—12. §-okban a bizonyítás fogalmáról s tárgyáról, a bizonyítás fajairól, a bizonyítás terhéről, a köztudomásról, a perbeli és peren kivüli beismerés! ől, a perbeli elismerésről, valamint a bizonyítékok mérlegeléséről szól. A különös részben az egyes bizonyító eszközök s illetőleg okok vannak ismertetve a 13—22. §-okban. E §-ok a tanukról, az okiratról, a birói szemléről, a szakértőkről, az eskü általános tanairól és az eskü egyes fajairól és a félnek eskü alatti kihallgatásáról szólnak. Ebből látható, hogy az ismertetésünk tárgyául szolgáló munka a polgári perjognak igen tekintélyes részét öleli fel s mondhatjuk: nagy alapossággal. A szerző menten minden tudálékosságtól, sohasem sülyedve le az esetjog egyszerű ismertetéséig, határozott és indokolt alaptételekből kiinduló viiágos okfejtéssel a polgári perjognak számos alapvető tanát szakszerűen és élvezetesen fejtegeti. Egy-két szemelvény legjobban fogja bizonyítani az ismertetett munka nagy jelentőségét s remélhető befolyását polgári perjogi tudományunk fejlődésére. A bizonyitási teher tana egyike a legvitatottabb, legmegoldatlanabb és leggyakorlatibb kérdéseknek. A német jogtudományban a polgári törvénykönyv megalkotása óta valóságos könyvtár gyűlt össze azokból a munkákból, amelyek a bizonyitási teherről szólnak. Nálunk éppen Gaárnak jogászegylcti előadása adott alkalmat arra, hogy Pap József és Kobler Ferenc tüzetesebben szóljanak e kérdéshez. A legnehezebb feladat e téren a bizonyitási teher megoszlásának oly szabályát megtalálni, mely a joggyakorlat számára teljesen kielégítő vezérfonalat nyújt. Sokféle ily szabályt állítottak fel a jogtudósok, de vagy annyira általános tartalmúak voltak, hogy ujabb magyarázatra szorultak, vagy nem voltak minden esetben alkalmazhatók. Szerzőnk a bizonyitási teher problémáját alaposan megvilágítja minden oldalról s megbírálva az egyes megoldási módozatokat, oly eredményhez jut, melyet ha nem is tudunk príma Wsta mint egyedüli helyes megoldást elfogadni, mégis azt kell mondanunk, hogy az esetek legtöbbjében biztos zsinórmértékül szolgálhat a szerző megoldása a gyakorlat részére, kivált ha figyelembe veszszük a negatívum bizonyításáról mondottakat, ahol a szerző a negatív tényállítás és a negatív jogi tény közti különbséget éles elmével fejtegeti s arra az eredményre jut: «a bizonyítás azt a felet terheli, akinek érdekében áll, hogy a biróság a bizonyítandó tényállítást valónak tekintse, a bizonyítandó tényállítás valóságához annak a félnek az érdeke fűződik, akire a perben az illető tényállítás valósága folytán jogi előny hárul (45. 1.) s a negativ tényállítás tekintetében a bizonyítás terhe akkor illeti azt a felet, akinek érdekében áll, hogy a bíró a perben a negativ tényállítást valónak vegye, amikor oly positiv tények fennforoghatnak, melyek létezése okszerűen kizárja a negativ tényállításban nemlegesen meghatározott cselekmény vagy esemény megtörténtét. Minden más esetben a negativ tényállítás nem bizonyítandó; ellenkezőleg az ellenfélre hárul az illető cselekmény vagy esemény megtörténtének bizonyítása (55. 1.). A szerző ezeknek a jogtételeknek helyességét a korlátolt beismerésről szóló §-ban gyakorlatilag is törekszik igazolni. Az eme szakaszban folytatott polémia egyike a munka legsikerültebb részeinek ; különben is a szerző mindig elemében van, amikor ellentétes álláspontok helyességét lerontani és a maga állásfoglalásának igazát védeni akarja. Tanulságosak e részben vitatkozásai, még ha nem is értünk vele mindenben egyet, igy pl. abban, hogy a perbeli elismerés nem jogügylet, hanem egyszerű perbeli nyilatkozat. A perbeli elismerés szerintünk azonos joghatású a magánjogi elismeréssel, habár más a keletkezésének módja. Egyébiránt a szerző álláspontját a perbeli elismerésre nézve osztja Magyary Géza egyetemi tanár is a per beli beismerésről irt monográfiájában s igy ha a szerző tévedt, nem dísztelen társa van, aki osztozik vele tévedésében. Nagyon érdekes az, amit a szerző a bizonyítékok mérlegeléséről szóló 12. §-ban és a büntetőperbeli ítélet jogszerűségének terjedelméről mond. E tekintetben műve alapvető igazságokat tartalmaz világos és határozott alakban s oly mérvben, ahogyan a hazai perjogi tudományban e kérdéseket szakíró még nem fejtegette. A munka második része az egyes bizonyító okokról szól. ]tt nyilt a szerzőnek legtöbb tere bizonyságot tenni arról, hogy az elmélet és gyakorlat miként egészítheti ki egymást a jogszolgáltatás előnyére. Az a sok kazuisztikus kérdés, melyet a gyakorfat vet fel, s amelyekről a szerző hivatásánál fogva tudomást szerezhetett, mind fel van dolgozva s elméleti alapon megoldva esetleg az ellenkező joggyakorlat határozott, de igazságos bírálatával egybekötve. Ez a rész a gyakorlati jogásznak a polgári perbeli bizonyítás terén igazi vademecum-ja lehet. S ezzel végére jutottunk ismertetésünknek és örömünknek adunk kifejezést, hogy A Jog régi munkatársa ily teljes alkotással lépett a jogászvilág elé, melynek hatása csak fejlesztő lehet elméletünkre és joggvakorlatunkra egyaránt. Barna Károly dr. budapesti ügyvéd. II Diritto Penale Ungherese. (A magyar büntetőjog). Irta Thót László dr. ügyvéd, a spanyol tud. akadémia tagja. Payer László arcképével. Catania, 1907. A szicíliai jogászok talán szerzőnk soraiból értesülnek először határozottan arról, hogy Magyarország nem egy ausztriai tartomány. (Könyvének legelső, külföldi munkásságának irányára fölötte jellemző sora: «Z' Ungherta non i un* parte delV Impero Austriaco*). Az olasz olvasó röviden es alaposan tájékozódik továbbá a magyar büntetőjog történeti fejlődéséről, irodalmáról, forrásairól, alapvető intézkedéseiről, rendszeréről, a B. T. K. alapelveiről és különös dispositioiról. Végül meleg emlékezést olvashat a megboldogult Fayer László életéről és munkásságáról Szép kis füzet, annál is több: szeretetreméltó a magyar jogtudomány minden barátja előtt. (h. /.) Megjelentek^: Az Ausztriái általános magánjog alaptanai, függelékül az ausztriai általános polgári törvénykönyv. Jegyzetekkel és utasításokkal ellátva irta Atzél Béla dr. ügyvéd, tszéki bíró. Budapest, 1906. Stampfel-íéle tudományos zsebkönyvtár 189—191. száma. Ára 180 fill. A kereskedelmi bíróságok hatáskörébe utalt vétségek eseteiben követendő eljárás. Magyarázó jegyzetekkel ellátta Atzél Béla dr. Budapest, 1907. A Stampfel-íéle. tudományos zsebkönyvtár 194. száma. Ára 60 fillér. Vegyesek. A munkácsi kir. járásbíróság ügyforgalmi és tevékenységi kimutatása 1906. évre: Érkezett sommás per 3,088, a mult évi 412 hátralékkal együtt elintézendő volt 3,500. Folyamatban maradt a szünetelőkön kívül 213. Kitüzetett tárgyalás 5,905 (tavaly 4,835), contradictorius tárgyalás volt 2,529 (tavaly 2,0151 Érdemleges végitélet hozatott 730 (tavaly 429), ebből három hónapon belül 488 (tavaly 280). Fizetési meghagyás 1,414 (tavaly 1,653). Örökösödési ügy érkezett 389, a mult évi 246 hátralékkal együtt volt összesen 635, ebből befejeztetett 506, maradt folyamatban 129. Végrehajtási ügy érkezett 1,680, a mult évről folyamatban maradt 364, igy elintézendő volt 2,044, befejeztetett 1.614, maradt folyamatban 430. Polgári megkeresés érkezett 281, a tavalyi hátralékkal együtt elintézendő volt 318, befejeztetett 297 s folyamatban maradt 21. Polgári vegyes ügy érkezett 325, a tavalyi 112 hátralékkal együtt volt 437, befejezett 321, hátralékban maradt 116, ebből azonban 81 haláleseti községi kimutatás. Vétség és kihágási ügy érkezett 1,945, a tavalyi 60 hátralékkal együtt befejezendő volt 2,005, elintéztetett 1,917 s folyamatban maradt 88. Megtartatott 2,519 tárgyalás és hozatott 827 itélet. Büntető megkeresés érkezett 207 s a tavalyi 7-tel együtt 214 várt befejezésre, amiből 4 maradt folyamatban, a többi befejeztetett. Büntető vegyes ügy érkezett 190 s ebből csak 1 maradt folyamatban Telekkönyvi beadvány érkezett 14,859, amiből telekkönyvi betétes ügy 1,758 volt s ezeken kivül 36 beadvány maradt elintézetlen, mig a telekkönyvi ügyekből 51 ügy. Telekkönyvi bevezetés 17,643, telekkönyvben 8,191 foganatosíttatott s az év végén bevezetési hátralék nem maradt. Telekkönyvi kivonat megrendeltetett 2706, s ez mind elkészíttetett. Leírási hátralék 27, kiadványozási hátralék nincsen. Az összes a telekkönyvi betétes ügyekkel és hátralékban maradt 1,335 ügyekkel együtt elintézendő volt az 1906. év folvamán 21.379 per és ügy, amiből a betétes 1,758 tkvi ügyeket kivéve, folyó"!907. évre folyamatba maradt 1,055 per és ügy. A debreceni kir. ítélőtábla fegyelmi birósága az 1907. évre következően alakult meg: Elnök: Porubszky Jenő a kir. ítélőtábla elnöke. Rendes tagok : Kolbenhayer Kálmán, Tar Gyula, Potorán István, Kölcsey Sándor. Póttagok: Witt László, (Inger Gusztáv, Rottler Béla, Viski Károly kir. Ítélőtáblai birák. A telekkönyvi vizsgáló bizottság pedig akként alakíttatott meg, hogyannak elnöke: Porubszky Jenő, a kir. ítélőtábla elnöke. Rendes tagjai: Kölcsey Sándor (egyúttal elnökhelyettes), Witt László. Póttagjai pedig: Rottler Béla, Olchváry Zoltán lettek. PAU>8 RÍBZVÉN-'T/UWMÁO NYOMDÁJA BUOAPMT