A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 52. szám - Impressióim a pécsi első országos rabsegélyző-kongresszusról

A JOG 385 judicata és nem res judicata között. A res judicata törvény, ennek feltétlen érvényt kell szerezni, és annál erősebb a jogalapja, mert a természetes apa a tartás kötelessége, tehát az apaság ellen teljében alkalmazhatta bizonyítékait. A nem res judicatánál az örökösnek vagy örökösöknek egy idegen oly ténykedés ellen kell védekeznie, melynek a holta után beperelt állítólagos természetes apa, akár saját személyéből folyó, akár csak általa ismert tényekkel sikeresen védekezhetnék és a keresetet semmivé teheti. Egy példa ezt a kellő világlatba helyezi. Örökhagyó ellen, illetve örökösei ellen indit keresetet, a tartásra és a vele járó kötelezettségekre, egy természetes anya. Az apa saját gyermeke nemzése után impotenssé lett. Gyermeket nemzeni képtelen, holott a természetes anya a vele való közösülést maga oly időre teszi, midőn az örökhagyó már impotens volt. Annyi szemérmet a törvénykezés feltételez egy apától gyermekeivel szemben, hogy ezeknek nem fogja megmondani nősztehetetlenségét. Nos, hogy védekezik ez esetben az örökös ? Sehogysem, mert nem védekezhetik, már pedig oly ítélethozatalra szolgáltató perrendtartást nem ismerek, hol alperes védekezése ki van zárva. Avagy hozzunk fel más ténykörülményt. Az elhunyt bizonyíthatná, hogy a fogamzási időben nemcsak ő, hanem mások is, tán jóbarátja is közösült a természetes anyával. Ismét annyi szemérmet kell feltételezni egy családos apánál, hogy gyermekének e ténykedését életében el ne mondja. A jóbarát pedig óvakodni fog a saját ténye kiderítésével, hogyan védekezik ismét az örökös ? Mindez igazolja szerény nézetem alaposságát, azzal igazoltatik a javaslat ama helytelensége, melylyel egyrészről az elévülési határidőre, másrészről a res judicata és nem res judicatára nézve különbséget nem tesz örökhagyó és örökös között. Valóban nem indokolható ama szigor sem, mely a 357. és 358. §-okban jut kifejezésre. Mindig szem előtt tartva a fentebbi lélektani alapon nyugvó érveimet, már azért is kell helyteleníteni e szakaszokat, mert ha az állam a gyermek mint jövő állampolgár vagy polgárnő iránt érdeklődik, ugy nem állithat kedvezményeket a nő kedvéért arra nézve, hogy mert a nő épp oly élvezetben részesült, mint a férfi és élvezetének következményeiről oly tiszta öntudattal bírt, mint a férfi, fentartási refugiumot teremtsen magának. Itt a javaslat még szem elől tévesztette azt is, hogy a nő terhessége alatt is, avagy a nemzés után mindjárt mindennapi kenyerét nem keresheti, avagy a nemzés után mindjárt készítsenek. neki bársonyszéket. A jogszabályokat az érvényben levő élethez, tehát a társadalmi viszonyhoz, szokáshoz, sőt a divathoz kell alkalmazni. A vak is látja, a néma is hallja, hogy a mai törvényes anyák szülnek, megajándékozzák a férjet utóddal, ezzel anyai kötelezettségüknek eleget is tettek, a bába elvette a csecsemőt, megfüröszti és átadja a dédelgetett szoptatós dadának, ki már a ház küszöbéről is gyakorolja a házban az uralkodó szerepet. Hány hajadon spekulál ily állásra, hiszen a szüzesség ma már legtöbbször 15 éves korban szétszakított fogalom, a köznépnél ugy, mint a műveltebb elemnél is, — tisztelet a jól nevelt gyermekek előtt — mint dada oly fizetést huz, mint — bocsánat a hasonlatért — bármely tisztviselő, ha a jó eltartást hozzászámitjuk. A törvényjavaslat e szakaszai tehát nagyban elősegítenék a szüzesség levetkőzését. Ha az anya csak végszükségben gyermekének eltartója, még erre segédkezni sem kell, ugy neki önként teremtenek mások károsításával vagyoni előnyt; 1-ször mint dajkának, 2-szor hogy elég jogcíme akad a nemző atyán sarcot vagyis mellékjövedelmet szerezni. Vagy kiindul a javaslat abból, hogy a törvénytelen gyermek existentiájának kezdő éveit biztositva, akkor nem tudom, a fentebbiekből kiindulva, miért részesiti oly kedvezményben az anyát is, avagy akadályt akar gördíteni a nemtelen nemzésnek azzal, hogy a nemzőt 16 évig akarja sújtani, tán a kiszámítás csábjainak kitett percnyi élvezetért a természetes apát, akkor a legnagyobb testi uzsorát állapítaná meg a törvény, mikor néhány percért 16 évet von le másnak életéből. Ily szigorral nem éri el a törvény kitűzött célját, mert a szabadakaratot lehet törvényileg korlátozni, de a szenvedélyt soha. A törvényjavaslat ebbeli szakaszainak módosításai nélkül, divattá fogja hozni azt, hogy ha eddigelé azt mondták : kedvesem, ezentúl azt mondhatják: drága kedvesem. Impressióim a pécsi első országos rabsegély zö-kongresszusról. Irta AUSZTERVEIL LÁSZLÓ dr., kir. törvényszéki és fogházorvos.*) Mindenekelőtt néhány szóval a pécsi első országos rabsegélyző-kongresszus külső képéről akarok megemlékezni: valamennyi minisztérium képviselőjét elküldte oda, a hovédelmi és a hadügyi minisztérium is; ez utóbbiak különösen a katonai letartóztatási intézetekből, m nt a m. kir. honvédségi, csendőrségi, hadi tengerészeti, stb. — szabaduló raboknak a polgári rabokkal való együttes segélyezése iránt érdeklődtek ; a hadügyminisztérium képviselője kijelentette, hogy a miniszter a legmelegebb rokonszenvvel viseltetik a rabsegélyezés ügye iránt és hogy ő ezen ügyet saját hatáskörén belül a leghathatósabban fogja támogatni; a börtönügy katonai fogházainkban máiévek óta modern szellemben van rendezve ; a VH-ik nemzetközi börtönügyi kongresszus tagjai a budapesti helyőrségi fogház megtekintése alkalmával ezen katonai fogháznak célszerűsége, rendje és tisztasága, valamint egészségi berendezései kifogástalan volta felett csodálkozásukat és teljes elismerésüket fejezték ki, a hadügyi kormány törekvése különösen arra irányul, hogy ha a katona összeütközésbe kerül a katonai bün| tető törvénykönyvvel, ne szenvedjen több kárt és hátrányt, mint amennyi a kiszabott büntetés törvényszerű végrehajtásával elkerülhetetlenül össze van kötve. — A belügyminisztérium képviselője kijelenti, hogy a szabadságvesztésre ítéltek gyermekeiről az állam a legmesszebb menő anyagi áldozattal is gondoskodik ; valamennyit állami segélyben és gondozásban részesiti. Képviselve volt még a kongresszuson az ország számos törvényhatósága, bírósága, jelen volt az állami menhelyek orsz. felügyelője, Pécs város nagy számú közönsége, közöttük sok hölgy és a kongresszus tanácskozásaiban tevékeny részt vettek és többször felszólaltak az emberbaráti tevékenységükről országosan ismert Desseívffy Emma úrhölgy és Farkas Edith alapítványi hölgy, előbbi a női patronage, a női rabsegélyezés működéséről és eredményéről beszélt, melyeket a budapesti gyüjtőfogázban elér, ahol most szabad bemenetele van, számokkal igazolja, mint csökkent a visszaeső nők száma, pedig tudva van, hogy ezek a szerencsétlen nők, akik ide kerülnek, megmételyezik az összességet és a legtöbb bünt a nők követik el, hetenként 2—3 délutánt szentel ezen missiónak és azóta feltűnő a bűnözés csökkenése, pénzsegélyt adni, mit se ér, hat éve működik ezen a téren, de többet ér mindennél, ha otthonba vezetik vissza a rabokat, valláskülönbség nélkül veszi oltalmába a fogház lakóit és nők bevonása nélkül a rabsegélyezés tényleges eredményeket elérni nem fog — nézete szerint. Farkas Edith alapítványi hölgy felszólalásában hangsúlyozza, hogy gyermekkora óta szereti a rabokat és mindig azon törte a fejét, hogy miért megy az oly nehezen, hogy a rabsegélyző-egyesületek felvirággozzanak. Ugy látja, hogy ennek fő oka a bürokratizmus, mintha a rabok segítése birák és ügyvédek dolga lenne. Annyira el vannak foglalva minden napon, hogy tőlük kívánni sem szabadna, hogy mikor kimerülten, fáradtan pihenhetnének, a cellákba menjenek, hogy megismerjék a rabok lelki életét. Ez a nők dolga lenne. De a mi hölgyeink zsurolnak, színházakba mennek és másra nem is gondolnak, emberbaráti kötelességekre sem. A rabsegélyezés a szeretet munkája, ennek gondolatát népszerüsiseni kell előadásokkal, felolvasásokkal, a szinpatikus áramot ezen uton be lehetne és be kellene vezetni a nagyközönségbe ; akinek van ideje, használja azt jól erre. A megyés püspök, kinek képviselője is ielen volt a kongresszuson és akit a pécsi rabsegélyző-egylet közgyűlése arra kért fel, hogy a rabsegélyügyet az egyházmegyei papság figyelmébe és támogatásába ajánlja, arról értesítette Varga Nagy István, kir. ítélőtáblai birót, a pécsi rabsegélyző egylet elnökét, hogy a pécsi rabsegélyző egyesület pártolását f. évi XII. számú körlevelében az egyházmegyei papság figyelmébe ajánlotta. A megyés püspök igy zárta be sorait: «a pécsi rabsegélyző egyesület tevékenységének sikerére és üdvös voltára Isten áldását kérem». A körlevél eredményeként az egyházmegyei papságból többen beléptek az egylet tagjai közé. Örvendetes eseménynek tartom, hogy nálunk is, Aradon megalakult a rabsegélyző-egyesület; ez lesz hazánkban most már a 23-ik, ami tekintettel arra, hogy a rabsegélyzés nálunk a külföldhöz viszonyítva még csak embryonális korát éli: elég szép szám ; szomorodott szívvel panaszolta í arga Nagy István a pécsi egyesület lelkes elnöke, kinek páratlan buzgalmának *) Előadta az aradi rabsegélyző-egyesület 1907-ik évi szeptember 27-ilti végleges megalakulásakor.