A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1907 / 47. szám - Állandó szabálytalanságok büntető ítéletek kihirdetése, a jogorvoslatok bejelentése és elfogadása, valamint a jogerős itéletek foganatosítása körül. 2. [r.]
186 A JOG A pozsonyi kir. ítélőtábla: (1906. június 0-án, 1,238. p. sz.) Az elsőbiróságnak ítéletét helybenhagyja indokainál fogva és a felebbezésre való tekintettel azért, mivel okiratnak a kiállítása az ügyvédi rendtartás 54. §-a értelmében nem a félnek engedett költségkedvezményhez, hanem az ügyvéd részére kikötött külön jutalomdíj érvényességéhez szükséges. A m. kir. Kúria- (1907. október 15-én, 7,675'906. sz.) Mindkét alsófoku bíróság ítéletét megváltoztatja s felperest azon az alapon, hogy a peres felek között a felperes kereseti követelésének 110 koronával kielégítése tekintetében előleges egyezkedés jött létre, elutasithatónak nem találja, ehhez képest az elsó'biróságot arra utasítja, hogy a pert bírálja meg és hozzon uj ítéletet. Indokok : Az 1874: XXXIV. t.-c. 54. §-ának utolsó bekezdése értelmében az ügyvéd, és a fél között az ügyvéd járandóságai tárgyában előleges egyezkedés érvényességéhez okirat szükséges. A törvény most idézett rendelkezése kivételt nem tesz és igy az abban az esetben is alkalmazandó, ha előleges egyezkedés nem az ügyvéd, hanem a fél érdekében történik. A jelen perben az alperes védekezése kiterjedt arra is, hogy a felperesi ügyvéddel előlegesen megegyezett, amely szerint ez a keresetileg követelt költség összegéből a már megfizetett 110 koronánál többet nem követelhet; ezt a kifogást pedig tanukkal célozta bizonyítani, ellenben védelméül fel sem hozta, hogy az állítólagos megegyezés írásba foglaltatott volna. Habár tehát ezek szerint, annak megbirálásába, hogy az alperesnek jelzett kifogását a kihallgatott tanuk vallomásával mennyiben sikerült bizonyítania, belebocsátkozni nem is lehetett: az alsóbbfoku bíróságok mégis a jelen pert csakis ezen az alapon döntötték el és a felperest egyedül az okból utasították el keresetével, mert az alperesi védekezés szerint történt egyezkedést bizonyítottnak tekintették. A Kúria azonban az előrebocsátottakhoz képest a felperest keresetével ez okból elutasithatónak nem találván : mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával a rendelkező rész szerint határozott. Olyan szerződés, melyben az egyik fél a másiknak ingatlant azon feltétel mellett enged tulajdonul át, hogy az átadót az átadott ingatlanon élethossziglani haszonélvezet illesse meg : ajándékozási szerződésnek tekintendő. Ha tehát jegyesek közt köttetik, az 1886. évi VII. t.-c. 22. §. b) pontjának rendelkezése szerint közjegyzői okiratba való foglalása érvényességi kelléket képez. A pécsi kir. Ítélőtábla (1906 szept. 10-én 1,937. P. sz. a.) következő Ítéletet hozott: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletének nem felebbezelt azt a részét, mtlylyel felperes 200 K. kárösszegnek megfizetése iránti keresetével elutasittatott, nem érinti; ugyanannak az ítéletnek felebbezett egyéb részét pedig megváltoztatja, és ha B. A. alperes leteszi a következő főesküt: «én B. A. esküszöm a mindenható és mindentudó Istenre, hogy 1892 január 20-án, amikor K. Gy. a II. hegy kerületi 209. sz. tjkben -f- 411. és 411/a. hrsz. ház és szöllőből álló ingatlanait reám szerződésileg teljes tulajdonjoggal átruházta, említett K. Gy.-nek még jegyese nem voltam és közöttünk akkor még az iránt, hogy nőül fog venni, megállapodás nem volt, — Isten engem ugy segéljen — felperest keresetének felebbezett részeivel is elutasítja, s egyben alperes részére 183 K. 10 f. perbeli, ugy 26 K. 30 f. íelebbezési költségnek 15 nap alatt leendő megfizetésére végrehajtás terhével kötelezi. Erdekében áll tehát az alperesnek, hogy az itélet jogerőre emelkedése után 15 nap alatt a fenti főeskü letételére késznek nyilatkozzék, s a főesküt a kitűzendő határidőben le is tegye, mert ellenesetben felperes keresete e részeinek helyt adván, a Stridón 1892} január 20-án a II. hegykerületi 209. sz.'tjkben felvett + 411. és 411/a. hrsz. ingatlanok iránt K. Gy. eladó és B. A. vevő között létrejött adásvevési szerződést a kir. ítélőtábla is érvénytelennek nyilvánítja, felperest feljogosítja, s viszont az alperest annak a tűrésére kötelezi, kogy K. M. mint az 1902. évi május 7-én elhunyt K. Gy. törvényes örököse a fenti ingatlanokra az 1892. évi 244. tjkvi sz. végzéssel alperes javára foganatosított tulajdonjogi bekebelezés törlésével egyidejűleg a tulajdonjogot törvényes öröklés címén saját maga javára ez itélet alapján a telekkönyvi hatóságnál benyújtandó kérvénynyel bekebeleztesse. Egyúttal alperest a C) 3. és C) 4. alatt bekebelezett zálogjognak, illetve végrehajtási zálogjognak 60 nap alatt leendő töröltetésére, ennek elmulasztása esetén pedig 911 K. 80 f. tökének ugyancsak 60 nap alatt végrehajtás terhével birói letétbe leendő helyezésére, végül a peres ingatlanoknak 15 nap alatt végrehajtás terhével a felperes D. A.-né K. M. birtokába leendő bocsátására, elvont haszon címén 1903 aug. 3-tól számított 80 K., valamint 256 K. 96 f. perköltségnek ugyancsak 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett leendő megfizetésére kötelezi. Indokok: A kir. törvényszék ítéletének ama része ellen, amely szerint felperes a 200 K. kárösszeg iránti keresetével elutasittatott, felperes jogorvoslattal nem élvén, ez mint jogerőre emelkedett, érintetlenül volt hagyandó. Az itélet egyéb, az alperes által felebbezett részeit a kir. Ítélőtábla azért találta megváltoztatandónak, mert ama perdöntő körülmény, vájjon az adásvevési szerződés megkötése alkalmával a vevő B. A. alperes jegyese volt-e már az eladó K. Gy.-nek, sem a felek előadásai, sem a tanuk kimondásai alapján minden kételyt kizáróan není volt megállapítható. Minthogy pedig a felperes e kérdés perrendszerü eldönthetése céljából az alperesnek főesküt kínált, s e főesküt az alperes a viszonválaszban a kir. bíróság által megállapítandó szövegben elfogadta: alperesnek a rendelkező részben szovegezetf főesküt megítélni s az érdemi Ítéletét a főesküt le, vagy le nem tételétől feltételezetten meghozni kellett. A főeskü azért volt a rendelkező rész szerint szövegezendő mert a tanuk előadása szerint ott helyütt az ünnepélyes eljegyzés nincs szokásban, s a felek között a házasságkötés iránt létrejött egyszerű megállapodás eljegyzésnek tekintetik. A fóesku letétele esetén bizonyítottnak lévén tekintendő, hogy B. A. a szerződés létrejöttének idején nem volt K. Gy. jegyese: felperest a szerződés érvénytelenítése és folyományai iránti keresetevei teljesen elutasítani, s mint pervesztest, a per és felebbezési költségek viselésére is kötelezni kellett ; ellenesetben azonban, ha ugyanis alperes a főeskü letételére nem jelenkeznék, avagy azt a kitűzendő határidőben le nem tenné: helyt fognak a kir. törvényszék indokai, s alperes a kereset értelmében marasztalandó. A m. kir. Kúria (1907. évi szept hó 6-án 9,907. P. sz. a.) következő íteletet hozott: A kir. Kúria a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletét hagyja helyben, egyszersmind alperest arra is kötelezi, hogy felperesnek 37 K. 75 fill. felebbezési költséget 15 nap alatt végrehajtás terhével fizessen meg. Indokok: Néhai K. Gy. a keresettel megtámadott A) alatti szerződésben vételárként 'szerepeltetett 500 frt fejébén élethossziglani haszonélvezeti jogát tartotta fenn, ami ellenértéket nem képezvén, nyilvánvaló, hogy az Aj alatti az alperes javára tett ajándékozást tartalmaz, minthogy pedig alperes maga sem hozott fel olyan körülményt, amely a részére tett ajándékozásnak más elfogadható indokát képezhette volna: magából az ajándékozás fényéből is az állapitható meg, hogy az erről szóló A) alattit a felek már mint jegyesek a házasságra nézve létrejött kölcsönös megegyezés után állították ki. Ezt a körülményt egybevetve az elsőbiróság ítéletében felsorolt és helyesen mérlegelt többi bizonyítékokkal, nyilvánvaló, hogy az A) alatti szerződés — mint jegyesek között létrejött — az 1886. évi VII. t.-c. 22. §-ának rendelkezése alá esik és minthogy közjegyzői okiratba nem foglaltatott, érvénytelen. A dijkitüzés nem szerződés, amelynek kötelező erejéhez a kitűzött cselekmény véghezvivője részéről elfogadás szükségeltetnék, hanem nyilvános igéret, amely kötelezővé válik a közhírré tétellel arra való tekintet nélkül, hogy a feltételül tűzött cselekmény már előbb véghezvitetett-e, vagy csak a dij kitűzése után vitetik véghez. Általánosságban nincs ugyan kizárva, hogy a dij kitűzője csak a dijkitüzés megtörténte vagy közzététele után véghezvieudó cselekményekre tűzzön ki dijat, de oly esetben, amikor valaki egy folyamatban levő büntető nyomozás sikere esetére tüz ki dijat, és a dijkitüzést nem szorítja kifejezetten a dij kitűzése után véghezviendő cselekményekre; a dijkitüző szándékát arra irányulónak kell tartani, hogy a dij a nyomozás sikere esetében akkor is kiadassék a sikerre vivő cselekmény véghezvivőjének, ha a siker a dijkitüzés előtt véghezvitt valamely cselekmény eredménye volt. (A m. kir Kúria 1907. június 20. 613/906. sz. a. IV. p. t.) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Biztosítási összegekről szóló nyugták bélyegilletékét a biztosító társaság csak az esetben vonhatja le a biztosított összegből, ha a kötvény erre vonatkozólag kifejezett megállapodást tartalmaz. A budapesti keresk. és váltótörvényszék : Alperes a biztosítási összegbe beleszámitani kiván az általa fizetendő 1" 0 illeték fejében 237 dinárt. Az illetékre vonatkozólag az 1883. VIII. t.-c. 4. és 10. §-ának rendelkezései, amelyek a biztosító-társaságnak illetékfizetési kötelezettségét az általuk fizetett biztosítási összegek után megállapítják azzal, hogy a nyugták további illeték alá nem esnek, magukban véve még nem döntik el azt a kérdést,, hogy a feleket egymásközt az illeték megtérítése vagy áthárítása te'kintetében minő jogok és kötelezettségek illetik. E kérdés eldöntésénél tehát külön megállapodás hiányában, mint a jelen esetben is, ha a kötvény feltételei a tekintetben nem intézkednek, a felek magánjogi viszonyának tartalma jön tekintetbe. A kötvény főszövege felett «\Vichtige Notiz» cim alatt van ugyan egy határozmány, mely szerint «porto és bélyegköltségek a befizetőt terhelik*; ez a kikötés azonban a megelőző szövegre vonatkozásban csak az idézett törvénycikk 3. $-a szerint a biztosító dijak után a biztosító által fizetendő illeték'elhárítására vonatkozik, de nem terjeszthető ki a biztosítási összeg utáni illetékre. A jelen esetben a felek jogviszonyának tartalma az hegy felperes, mint a kedvezményezett jogutódját követelési jog illeti a biztosított összegre s ugyanazt alperes megfizetni tartozik. Miután azonban a fizetést az adós jogszabály szerint csak megfelelő nyugta elleneben tartozik teljesíteni, kérdés, hogy általában a hitelezőnek nyugtaadási kötelezettségéből következik-e az is, hogy a nyugtakia litás költségét, jelen esetben az azzal járó vitás illetéket is Ő tartozik-e viselni r A kir. törvényszék azt találta, hogy az emiitett jogszabály a hitelezőre vonatkozó ily kötelezettséget nem foglal magában,