A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 45. szám - Fiatalkorúak patronage-a. 4. [r.]

326 kimondja, hogy fegyvert járatlan vagy értelmetlen egyénnek (ami alatt a serdületlenek, elmegyengék és elmebetegek értendők) használatra vagy felügyeletre átadni nem szabad és ebből közvetve, kiterjesztő jogmagyarázattal (ami büntető rendelkezésnél már magában véve helytelen dolog) arra, de legföljebb arra következtethetünk, hogy serdületlen gyermekeknek, biróilag megállapított elmebetegeknek és elmegyöngéknek fegyvert nemcsak szívességből átengedni, de eladni is tilos. Ezekben a törvényes rendelkezésekben és az ezekkel megegyező, részben még ezeket is enyhitő szokásjogban foglaltaknak a fegyvertartásra vonatkozó törvényes jogszabályok. Ezek a jogszabályok a taxativ tilalmak rendszerét állítják fel s nem adnak alapot az engedély-rendszernek kormányrendeleti életbeléptetésére. De lege lata, — a fennálló törvényes állapot szerint, - tehát másról nem lehet szó e téren, mint a vonatkozó és meggyőződésünk szerint helyes alkalmazással a közbiztonsági és vadászatrendészeti igényeknek teljesen meg is felelő tilalmak gyakorlati végrehajtásáról. Azt véljük, hogy a kbttk. 61. §-a szerinti tilalmaknak az illetékességi és lakhely-községek elöljáróságaival, csendőrségével, rendőrhatóságával, valamint a fegyverkereskedőkkel való közlése a Rendőri Közlönyben való közzététellel kapcsolatban teljességgel alkalmas volna a 61. §. hatályos érvényesítésére. De lege ferenda szólva pediglen csak ismételhetjük, hogy meggyőződésünk szerint a kbttk.-ben (1879 : XL. t.-c. 31. §. 1. p., 61. §.'és 115. §. 2. p.) foglalt tilalmak végrehajtása és a fegyverkereskedőknek arra való kötelezése, hogy fegyvert csak személyesen ismert vagy igazolt személyazonos ságu egyénnek adjanak el, teljesen eleget tesz a közbiztonsági követelményeknek. A vadászati szabályok ma is eléggé szigorúak, csak végrehajtva nincsenek kellő mértékben. Olyan rendszernek életbeléptetését, amely a tegyvertartást engedélyhez kötné, amely tilos fegyvertertás gyanúja cimén házkutatásokra vagy éppen személymotozásra vezethetne, az ilyen rendszernek még a legtörvényesebb formában való életbeléptetését is súlyos érvekkel kellene elleneznünk. Az ilyen rendszer nemcsak a személyi szabadságoknak erős korlátozását jelentené, nemcsak közvetve a szabad polgár önérzetének sülyesztésével és egyenlőtlenségének keletkezésével ártana a közszabadságoknak is, a veszély egészen közvetetlen volna, olyan jogot tenne a közigazgatási hatóságok kegyétől függővé, amely jog igen sokaknak nemcsak a passzióját, a vadászat kedvtelését, de fontos gyakorlati igényeit, személy- és vagyonbiztonságának érzetét is elégíti ki. Olyan jog ez amelynek adása vagy elvonása a politikai pressiónak egyik legerősebb eszközévé válhatik, és amely tartalmában is eléggé fontos arra, hogy csak törvényes rendelkezések szerint hozott büntetöbirói Ítélet alapján legyen megvonható. A közbiztonság teljes sohasem lesz, elvégre is az, aki komoly bűntényre készül, aki fegyházzal vagy bitófával néz | farkasszemet, az ki tudja játszani a fegyvertartási szabályokat 1 TÁRCA. Fiatalkorúak patronage-a. — A Jog eredeti tárcája. — Irta és a pécsi rabsegélyző kongresszuson előadta RUFFY PÁL, az állami gyermekmenhelyek országos felügyelője. (Befejezés.)*) A társadalom részvétén múlik, ha a gyermek, aki veszélyben van, ennek a templomnak küszöbéhez el nem jut. Pedig a társadalomnak minden ily munkája valóban életmentés. Előadottak után megkísérlem bemutatni az általam felsorolt elvek alapján fogantositandó eljárás mikéntjét. A biró azt a gyermeket, akit büntető ítélettel sújtani és letartóztatni nem akar, vagy aki büntetését már kiállotta, a bíróság székhelyéhez legközelebb eső menhely igazgatójának átadja. A gyermekkel együtt megküldi a reá vonatkozó összes iratokat, melyek a gyermek által elkövetett bűntett vagy vétségre vonatkoznak és melyek a gyermek előéletére, a környezetre, amelyben élt és lelki épségére vonatkoznak. Ha már lenne, megküldi a marasztaló Ítéletet is. A gyermek megfigyelése az intézetben vagy a menhely közvetlen közelébe szervezett, u. n. családr telepeken, de egyes megbízható családoknál is megtörténhetik. Minden menhelynek kell, hogy sok oly bizalmi férfia legyen, aki a gyermeket tartásdíj fejében gondozás és megfigyelés céljából elvállalja. Ha az igazgató felismerte a gyermek individualitását, fel*) Előző közlemény a 44. számban. is és nem ijed meg a tilos fegyvertartásért kijárható pár napi elzárástól sem. A dánosi és gyóni rablóknak bizonyára lett volna és utódaiknak, jövendő pályatársaiknak bizonyára lesz fegyverük, a legszigorúbb rendelkezések dacára is. De annak a szegény útszéli csárdásnak, havasi pásztornak vagy más békés polgárnak, aki nem akar a büntetőtörvénynyel összeütközésbe jönni, annak komoly csapás lesz, ha megtagadják tőlea fegyvertartás jogát. Meg azután a közbiztonság absolut voltát az is megzavarja, hogy itt-ott azok is okoznak bajt és követnek el bűntényt fegyverükkel, akik azt a fegyvert az állam parancsára, a közrend és közbiztonság fönntartásának cimén, vagy az állam kifejezett engedélyével, mint vadaszjegyes vadászok viselik.1) A fejsze, a vasvilla és a kődarab is sokszor igen veszélyes fegyverekként jelentkeznek a bűnügyi történet során és ezeket eltiltani mégsem lehet. A vadászati kihágások ellen is elegendők a fennálló szabályok, ha végrehajtásukat a csendőrségen kivül a községi közegek és maguk az érdekeltek is komolyan veszik. Meg azután, bármennyire jogosultnak látjuk is a vadászati érdekek védelmét, mégis, ha ez az érdek a közszabadságoknak, az állampolgárok személyi és politikai függetlenségének érdekével összeütközik, mindenképpen a szabadságjogok épségének szempontja jár elől. A közjogi közbiztonságnak fontos kelléke, hogy minél kisebbé zsugorodjék az a kör, amelyen belül a hatóságoknak tetszése vagy nem tetszése az állampolgárok jogait tágítani, vagy megszorítani képes. Fontos az is, hogy mennél kevesebb eszköz létezzék, amelylyel egy alkotmány, vagy szabadságellenes kormányrendszer az államtagokra befolyást, törvényes látszatu pressiót vagy repressiót gyakorolhasson. A hatósági discrétióból folyó engedélyezések és megvonások rendszere ellenkezik a szabad állam szellemével, — oly intézmény ez, amelynek nyomán a ((megbízhatón és a (.(.politikailag megbízhatatlan» polgárok fogalma, meg a hatalom kezelőinek lelkében a politikai secaturák iránti hajlandóság könnyen megfogamzik. Az ilyen intézménynek életbeléptetése megveti a rendőrállam berendezkedésének alapját. Ismételjük — nézetünk szerint — a közbiztonsági igényeket teljesen ki fogja elégíteni a kíhágási büntetőtörvénykönyv vonatkozó rendelkezéseinek szigorú és praktikus módszerű végrehajtása, kapcsolatban azzal a törvénybe nem ütköző, tehát rendeletileg életbeléptethető szabálylyal. hogy a fegyverkereskedők, fegyvert csak személyesen ismert, vagy igazolt személyazonosságu embernek adhassanak, — csak olyannak, aki a tilalmi nyilvántartásban nem szerepel vagy a tilalom megszűntét hatósági bizonyitványnyal igazolja, — legalább is serdült korú egyéneknek adhassanak el, 2. minden fegyvereladásról a ') Ez az értekezés csak a polgári jogviszonyok körébe vágó tárgyj ról szólván, a katonai személyek fegyvertartási kötelességének és jogának kérdését nem tárgyalja. ismerte hibáit, megtalálta jó tulajdonságait, fogalmat szerzett magának a gyermek képességeiről, hajlamairól, javaslatait a menhelybizottságnak e célra szervezett albizottsága előtt bemutatja. A menhelybizottság albizottsága, mely a gyermekvédelem iránt érdeklődőknek kiválasztottaiból alakul, melyben helyet foglal a psychiater, a pedagógus, a kriminalista jogász és a hitoktató, meghallgatja az igazgató-főorvos előterjesztését. Előtte a gyermek lelki állapotának egész kórképe. Teljesen fel van szerelve az albizottság arra, hogy a gyermek sorsa iránt döntsön Ha beteg a gyermek, ha elmebajos, ha epilepsziás, ha hülye, a megfelelő gyógyintézetbe küldik. Ha lelki épsége kifogástalan, megszerzi annak céltudatos nevelését és elhatározza, hogy a gyermek a menhely körletébe tartozó családi nevelésben, családi telepen, vagy pedig esetleg a menhely körletén kivül álló szigoritott nevelésre berendezett internátusba helyeztessék el. Ha az intézet, melyben a gyermek elhelyezendő, a menhely körletébe tartozik, azt egyszerűen oda beutalja. Ha ily intézete nincs, a menhely igazgatója illetékes helyen javaslatot tesz, hogy a gyermek annak a menhelynek a kötelékébe átutaltassák, amelynek kötelékébe az ily intézet tartozik. Mert amint egyrészt a távolabb eső menhelyek igazgatói a gyermeknek kiképeztetését nem ellenőrizhetik, másrészt a gyermek érdeke szempontjából — márpedig mindig a gyermek érdeke az irányadó — sokkal helyesebb, ha a gyermek az internátust olyképpen hagyja el, hogy ahhoz továbbra is vonatkozásban maradjon, azt időközönként bizalommal felkereshesse s oly elhelyezést nyerjen az internátuson kivül, mely