A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 43. szám - Az ösztöndijügylet jogi tartalma. 2. [r.]

A 0 OG 311 nak teljesiléséhez, mely szerint a Kúria bíróinak fele ügyvéd volna. Ami pedig az alsóbb bíróságokat illeti: egy-két kiváló ügyvéd, kinek egy és más okból nem tetszik az ügyvédi pálya, talán elmenne még táblai bírónak, de a törvényszéki és járásbirói állásokról tudni sem akarnának. De legyünk optimisták. Tegyük fel. hogy kiváló ügyvédeink tényleg lemondanak jövedelmeikről a dekórum kedvéért és sikerül elérnünk azt, hogy a Kúrián és a Táblákon felesszámban volt gyakorló ügyvédek ülnek és ez a jövőben rendszerré változik. Mit eredményezne ez az alsóbiróságoknál ? Az alsóbirák javarészének előre le kell mondania arról, hogy valaha táblai, vagy — Uram bocsáss! — kúriai biró lehessen. Ennek meg mi lesz a folyománya? Az ambiciózus és kiváló tehetségű jogászok ott hagyják a bíróságot és átlépnek az alsóbiróéval legalább is egyforma társadalmi állást, de föltétlenül nagyobb jövedelmet nyújtó ügyvédi pályára és az alsóbiróságokat csak a közepes tehetségüek fogják ellepni. Erről — ugy látszik — megfeledkeztek a «felfrissités» elvének szószólói, mert azt csak nem tételezem fel róluk, hogy ők a felsőbíróságok nívóját emelni, és egyidejűleg az alsóbiróságokét sülyeszteni akarnák. A birói állások betöltése csak akkor történhetik angol mintára, vagy ehhez közelálló elvek alapján, ha a magyar bírák az angol bírák javadalmazásának megfelelő, — avagy ehhez közelálló — fizetést, és ennek megfelelő szervezetet kapnak. Amig ez megvalósítva nincsen, addig a már többször érintett javaslat utópia. Hogy pedig magyar bíráink belátható időkön belül nem kapnak angol birói fizetést, ezt — gondolom — senki sem vonja kétségbe. Annak persze semmi elfogadható oka nincsen, hogy a birói állások az ügyvédek elől teljesen elzárassanak, mert hiszen az ügyvédek — a többi kellékek egyformasága mellett — legalább is épp oly alkalmasak a birói állás betöltésére, mint a birák és bírósági jegyzők; de hogy az ügyvédeknek bírákká való kinevezése rendszerré legyen és bizonyos százalék kinevezése törvényes rendelkezésekkel biztosittassék: ennek a kívánságnak, a jelenlegi birói szervezetünk mellett, semmi célja sincsen, mert — mint kimutattam — éppen az ellenkezőjét eredményezné annak, mint amit ezen javaslat pártolói elérni óhajtanának. Az ösztöndijügylet jogi tartalma. Irta DOCZI SÁMUEL dr. ügyvéd, az Orsz. Iparegyesület ügyésze. (Folytatás.*) Az adományozó kiírja a pályázatot. Feltétlen vagy feltételes Ígéretet tesz-e ezzel? Mennyiben kötelezi őt ez a nyilvános ígéret az ellenérték kiadására.2) Ezt a kérdést másképp kell eldönteni a dijkitüzésnél és másképp, az ösztöndíjnál. A dijkitüzésnél a pályázó munkát végzett, költekezett, reá nézve tehát valósággal veszteség volna, ha számolnia kellene azzal, hogy a dijat nem kapja rneg. Kára volna, melynek megtérítését joggal követelheti. Azzal még számot vethet, hogy nem ő lesz, aki *) Előző közlemény a 40. számban. 3) Az itt használt műszavak speciális jelentéssel bírnak, amit szem előtt kell tartani. győztes. De a minimum, amit elvárhat, hogy a dijat feltétlenül kiadják. Ennélfogva a kiírást vissza sem lehet vonni, legfeljebb, ha a visszavonás joga ki volt kötve és csak az erre esetleg kikötött időn belül.3) Ha mégis visszavonnák, akkor a befejezetlen munka felmutatója teljes kártérítést igényelhet, a befejezett érték produkálója pedig a dijat igényelheti. Nem igy az ösztöndíjnál. Itt a reménybeli pályázó semmit sem kockáztat. Legalább normális esetben nem. A visszavonás reá nézve rendszerint nem jelent érdeksérelmet, bár erre is lehetnek esetek. Pl. a kiírás azt mondja, hogy csak az pályázhat, aki Magyarország területén tartózkodik a kiírási határidő másodikfelében és a szóban levő jelölt csak erre való tekintettel hagyja el Amerikát, ahol jó állása volt. Méltánytalan dolog volna ilyenkor kétségessé tenni a kártérítési igényt. Igénynyel fellépni azonban mindkét csoportnál csak akkor lehet, ha kiírást bizonyit és a felhívás nyilvánosságát igazolja a felperes 4) Enélkül semmiféle igény nem születhet meg. A nyilvánosság kérdése mindig ténykérdés lesz. A publicitásnak a közfelfogás szerint kisebb-nagyobb foka már meg fogja állapítani a nyilvánoságot, az ígéret kötelemkeletkeztető alapját. A nyilvános igéret kötelemkeletkeztető hatásának szempontjából tehát a helyzet a következő: A dijkitüzésnél a kiírás kötelmet létesít mindig kártérítésre és mindig az ellenérték kiadására, az ösztöndíjnál csak a kártérítésre és erre is csupán esetleg. Továbbmenni t. i. nem lehet. Nem lehet a kiirót arra kényszeríteni, hogy az ösztöndijat, az ellenértéket kiadja, akkor is, mikor semmi megnyugvást sem tud magának szerezni a várandó eredmény beállására nézve is. A dijkitüzésnél más a helyzet. Ott a már felmutatható eredmény értékelésére nézve vannak támpontok. Ezeket vagy maga a kiírás szövege adja meg, vagy birói avagy a bíróságon kivüli szakértői becslésnek vethető alá. A határidő lejárta előtt tehát csak kivételesen kerülhet napirendre az a kérdés, hogy a kiiró mennyiben köteles a dijat kiadni. Ebben a körben azok a szabályok fognak alkalmazást nyerni, melyek az extracontractualis kártérítési igénynek kérdésében mérvadók és főleg az u. n. negatív interessé (quod eius interest negotium non contractum esse) körül csoportosulnak. Más a helyzet a határidő lejárta után. Ekkor az ajánlat, mely a kiírásban foglaltatik, eystans létet nyert, úgyszólván megérett, mint kötelemkeletkeztető jelenség meg kell állania, a kiiró már nem nyúlhat hozzá, kiválik a határidő lejártakor a kiiró rendelkezésének köréből. 3) A Tervezet 1.652. §-a igy szól: «A közhírré tétel után a dij kitűzője igéretét többé nem vonhatja vissza, hacsak ehhez való jogát a díj kitűzésekor fenn nem tartotta; de ha már akkor határidőt nem sz^jott a feltételül tűzött cselekmény véghezvitelére, jogában áll erre utólag megfelelő határidő^ szabni » J) L a Tervezet 1,651. J?-át: «Nyilvános dijkitüzés a közhírré tétellel válik kötelezővé. A dij annak, aki a feltételül tüzölt cselekményt véghez viszi, abban az esetben is kiadandó, ha a véghezvitel ideiében a dij kitűzéséről nem tudott..» 1,652. §. «A visszavonás vagy az utólag szabott határidő ugyanazon módon teendő közhírré, mint a dij kitűzése ; különben oly személylyel szemben, aki a cselekményt a dijkitüzésre való tekintettel véghezviszi, csak ugy hatályos, ha a az véghezvitel idejében a visszavonásról v. a határidő lejártától tudomással bir.» tanunk azt a családot, melyben a gyermek otthont, szeretetet, részvétet, boldogulást talál. Maguknál a nevelésre berendezett intézményeknél is a családi élet szellemét kell kitelhetőleg bevezetnünk. Nem azt a családot értem, amint azzal igen sok zárt intézetben találkozunk, ahol ez a szó «család» fel van ugyan írva az ajtóra, de ahol a család tulajdonképen abból áll, hogy különféle korbeli lelkületükben egymáshoz éppen nem hasonló múltjukra nézve nem egyenlő mértékben rovott gyermekek, egy hálószobában, egy nevelő alá helyeztetnek s a családi életből a gyermek csak annyit tud, hogy a föléje állított nevelőnek van elsősorban joga, hogy vele szeszélyeit éreztesse, kegyeiben, vagy ütlegeiben részesítse. Én a zárt intézetekben a családi nevelést a család valódi értelmében óhajtanám meghonosítva látni, ahol a családatya valóban atya, ahol a családanya valóban anya, ahol van családi tűzhely, családi otthon, családi kert, családi munka, családi szórakozás. Bevallom, hogy az ily eszményi családi internátusokat a külföldön sem láttam. Az oka, hogy az ily internátusok az anyát nélkülözik, már pedig anya nélkül nincs család. Az individualitáshoz képest kell tehát a gyermeket egyegy ily neki való családban elhelyezni. Egy ily családban kell a gyermek számára megtalálni az individualitáshoz mért foglalkozást, hol az a foglalkozás, az a munka, amelyet teljesít, kedvére való legyen, abban ambícióját keresse az ne legyen kényszermunka, amely a lelkét megöli. Ha a magán családi elhelyezés nem mutatna biztató eredményt, a gyermeket családi telepre helyezzük. A családi telep a családtól abban különbözik, hogy ebben már a napi élet rendszere pontosan szabályozva van. Itt mára gyermek óráról órára a kiszabott foglalkozásnak van alávetve, automatikusan teljesiti foglalkozását, nem ér rá gondolatvilágában — a bűnös eszmekör csábító képletei között elkalandozni. A családi telepből kerülne a gyermek enyhébb, vagy szigoritottabb nevelőintézetbe olyképen, hogy a rendelkezésünkre álló eszközök kimerülvén, a kir. javítóintézetek tetőznék be javitó intézméj nyeink teljes rendszerét. Egy ily nagy szervezet természetszerűleg csak akkor működhetnék sikeresen, ha nemcsak intézményekkel s azoki ban szakképzett nevelőkkel rendelkezünk, hanem ha rendelke' zünk oly társadalmi érdeklődéssel is, mely megengedi nekünk, hogy az individuális nevelést a maga eszményi valóságában | végrehajtsuk és minden gyermek mellé odaállítsuk azt a részvétteljes feladatának tudata által áthatott nemes emberbarátot, akinek első és fő kötelessége, hogy az oltalmára bizott gyermek az ő bizalmát teljesen elnyerje, hogy ő legyen a gyermeknek az a valakije, akit legjobban szeret, akinek minden gondolatát elárulja, akitől nem retteg, akiről tudja, hogy még botlásában is őt el nem hagyja és akinél jutalmul intézeti jó magaviseletéért az intézeten kívül 1—2 szabad órát eltölthet, ott kedvére szórakozhatik és részesülhet abban a szeretetben, amely reá nézve eddig oly ismeretlen volt. Mert csak a boldog gyermek közlékeny, az üldözött gyermek természeténél fogva bizalmatlan, legtitkosabb gondolatait lelke mélyébe rejti, mint virág rejti a szirmait. Hivatalos utaimon sorraj árom a nevelőszülők házi tűzhelyeit. Ahol a gyermek nyájasan közelit felém, bátran felel, ha kérdezem, az a gyermek jó helyen van. Ahol remegve néz majd rám, majd a nevelő anyára, kérdésemre felelni fél, az a gyermek boldogtalan, annak környezetében rossz emberek