A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 42. szám - Az uj polgári perrendtartás

166 A JOG matba tette, tekintve, hogy K. G. tanú szerint az adósok és ezek között Cs. D. felperes 1894. május 12-án az 57- a. írásbeli meghatalmazást állították ki részére, de már ezt megelőzőleg is folytatott tárgyalásokat a kir. törvényszék, azt a meggyőződést merítette s ennek folytán tényként megállapította, hogy az adósok és ezek között felperes és alperes követelési jogát 1,890. év elejétől kezdődő időben több ízben elismerték s az alperesnek a végrehajtás alapjául szolgáló követelése kifizetését a tőkét illetőleg több izben ígérték. Ezen tényállás alapján tekintve, hogy jogszabályt képez, miként az elévülést nemcsak a perindítás, hanem a kötelezett részéről a jognak az elévülési határidőn belül elismerése is félbeszakítja, tekintve, hogy az ítélet hozatala, de még magának a követelésnek a 6 /. alatti kötelezvény és az 1046/870. számú kereset szerint érvényesithetése idejétől vagyis 1858. évi szeptember hó 1-től kezdve 1890. év elejéig számítva az elévüléshez szükséges 32 év el nem telt: alperes követelése a polgári törvények szerint el nem évült és minthogy ekként az 1868: LIV. t.-cikk 378. §-ban a végrehajtás megújításához szükséges feltételek fenforogtak, alperes a végrehajtást jogosan kérhette, ezen joga elévülés folytán meg nem szűnt. Ugyanazért az elsőbiróság ítéletét meg kellett változtatni, felperest keresetével elutasítani. A temesvári kir. ítélőtábla (1907. G. 100. sz.) felperes felülvizsgálati kérelmének helyt ad, a másodbiróság ítéletét megváltoztatja, az alperes javára elrendelt végrehajtást megszünteti s kötelezi alperest hogy a perköltségeket megfizesse síb. Indokok : A felebbezési biróság Ítéletének a felek által meg nem támadott s ez okból a felülvizsgálati eljárás során a S. E. T. 197. §. értelmében irányadó tényállása szerint az alperesnek végrehajtás alatt álló követelése 1858. évi szeptember hó 1-én vált a felperes ellenében érvényesithetövé, eme követelés erejéig a végrehajtás 1873. évi március hó 30-án rendeltetett el a felperes ellen, 1873. évi május hó 19-én foganatosíttatott, az árverés pedig 1875. évi szeptember hó 8-án mcgkiséreltetett, de a lefoglalt ingók meglétének hiányában eredményre nem vezetett, a folytatólagos végrehajtás pedig az 19U6 évi június hó 12-én kelt 1906. V. 285/1. sz. a. végzéssel rendeltetett el. A felebbezési biróság kiindulva abból, hogy az 1881. évi LX. t.-c. 256. §. értelmében ezen törvénynek a végrehajtási jog elévülését szabályozó, anyagi jogi intézkedést tartalmazó 23. §-ának rendelkezése a jelen esetben nem alkalmazható, hanem, hogy annálfogva, mivel a fenti tényállás szerint a végrehajtás a kielégítési alap hiánya miatt nem volt eszközölhető — a jelen esetben az elévülés kérdésében az 1868. LIV. t-c. 378. §-át fogadta el irányadóul, amely szerint a végrehajtás mindaddig megújítható, amig a per tárgya a polgári törvények szerint el nem évült és tekintve a felebbezési biróság ama további tény megállapítására, mely szerint a felperes az lt>90. év elején az alperesi követelési jogát ismételten elismerte, minthogy a felebbezési biróság jogi álláspontja szerint az 1858. évi szeptember hó 1-től számítandó 32 évi elévülési határidő 1890-ik év elején történt jogelismeréssel félbeszakittatott, a felperes keresetének alapját képező elévülés mint jogszüntető tény nem forog fenn. A kir. ítélőtábla a felperesnek a S. E T. 158. §. a) pontja alapján az anyagi jogszabály megsértése miatt emelt felülvizsgálati panaszát alaposnak találta. Az elévülésre vonatkozó törvények időbeli összeütközése esetében u. i. figyelemmel arra, hogy az elévülés csak alapul szolgálhat arra, hogy bizonyos időtartam eltelte után jogok megszűnjenek, de az elévülésre való jog szerzett jognak (ius quaesitum) nem tekinthető, az elévülésnek mint jogmegszünést előidéző ténynek kezdete, a kezdetének megfelelő, vagyis az 1868: LIV. t.-c. 378. §-ban szabályozott régi jog szerint ítélendő meg, félbeszakítása azonban az uj, vagyis a jelen esetben az 1881 : LX. t.-c. 23. §. rendelkezései szerint bírálandó el azért, mert a félbeszakítást eredményező ok (az 1890-ik évbeli előlemlitett jogelismerés) az uj törvény uralma alatt állott be. Minthogy pedig az 1881: LX. t.-c. 23. §. 2-ik bekezdésének minden kétséget kizáró, világos rendelkezése szerint a végrehajtási jog semmi körülmény által félbe nem szakitható, rendes magánjogi elévülési határidő alatt évül el, minthogy a törvény most idézett, világos kijelentése szerint a jogelismerés sem bír a végrehajtási jogra nézve az elévülési határidő lefolyását félbeszakító joghatálylyal, minthogy ezek szerint az 1858. évi szeptember hó 1-től a folytatólagos kielégítési végrehajtási kérvénynek 1906. évi június hó 12-én történt beadásáig a rendes magánjogi elévüléshez megkívántató 32 esztendő jóval elmúlt, nyilvánvaló, hogy az alperesnek végrehajtási joga a régen befejezett elévülés hatása folytán teljesen megszűnt és minthogy ezek szerint a felebbezési biróság a fenti anyagi jogszabály megsértése mellett utasította el a felperest végrehajtás-megszüntetési keresetével : A felperes felülvizsgálati kérelmének helyt adni kellett. Igaz ugyan, hogy örökösödést igény csak az összes örökösök perben állása mellett bírálható el, azonban a kereset érdemi elbírálását nem akadályozza az, hogy a kibocsátott idéző végzés egyik alperesnek kézbesíthető nem volt. Áll ez különösen akkor, ha ezen alperes a perfelvételi határnapon megjelent és csak az ezen alkalommal reá rótt azon kötelezettségének, hogy ügyvédet valljon, nem tett eleget. A nagyváradi kir. törvényszék (1905. évi november hó 15-én 15,494 P. sz. a.) j. D. ügyvéd áltai képviselt D. J„ férj. P. V. felperesnek D. F. dr. ügyvéd által képviselt özv. J. J. né K. M. és J, M. özv. K. F.-né, továbbá nem védekezett M. F. S. P.-né P.A. F. I. törvényes képviselője, s az ismeretlen örökösök kirendelt ügygondnoka alperesek ellen végrendelet érvénytelenítése iránt következőleg ítélt: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja, s kötelezi hogy I. és II. r. alperesnek 174 K 40 f. perköltséget, az ügygondnoki dijak fejében pedig 62 K-t L. M. dr. ügyvédnek 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizessen meg. Elrendeli ugyancsak a kir törvényszék, hogy az ítélet jogerőre emelkedése után a csatolva levő hagyatéki iratokkal együtt az I. F. és társai hagyatékának átadása végett a magyarcsékei kir. járásbíróságnak megküldessék. Indokok: A keresettel szemben csupán I. es II. r. alperesek, valamint az ismeretlen örökösök részére kirendelt ügygondnok védekeztek. A kellően idézett s a perfelvételen meg is jelent III. és V. rendű alperesek magukat a részükre kitűzött határnapon ügyvéd által nem képviseltették, míg M. A. IV. rendű alperesnek a kereset kézbesíthető nem volt, s bár a perfelvételi jegyzőkönyv tartalma szerint egy M. A. nevű egyén a per felvételekor meg is jelent s ügyvédvallásra utasíttatott, később azonban magát szabályszerűen nem képviseltette, ezt a tényt a kézbesítői jelentés tartalmával szemben szabályszerű idézés alapján történt megjelenésnek s ekként M'. A. IV. r. alperest kellően perbeidézettnek tekinteni nem lehetett. Minthogy pedig felperes keresete örökösödési kereset s az örökösödési igények csak az összes örökösök perben állása mellett bírálható el,'felperes azonban nem gondoskodott arról, hogy M. A. IV. r. alperes is perbe idéztessék, a kir. törvényszék anélkül, hogy a per során érdemben felhozottak elbírálásába bocsátkozhatnék, megállapítja a felperes mulasztásának jogkövetkezményeit s őt keresetével elutasítja s mint pervesztest a prdts 251. §-a alapján az t és II. r. alperesnek okozott költségekben, valamint az ő érdekében s kívánsága folytán kinevezett ügygondnok dijaiban elmarasztalja. Az Ítéletnek s a hagyatéki iratoknak az itélet jogerőre emelkedése után a hagyatéki bírósághoz leendő áttételét az 1896. évi XVI. t.-c. 88. f-a értelmében kellett elrendelni. A nagyváradi kir. ítélőtábla (1906. évi április hó 27-én 96. P. szám alatt) következő Ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja indokai alapján és a felebbezésben előadottakra vonatkozólag azért, mert felperes marasztalási kérelme nemcsak a védekező I-ső és Il-od rendű, hanem valamennyi alperes ellen, ezek között a szabályszerűen meg nem idézett M. A. ellen is irányul, ennek szabályszerű megidézése nélkül tehát az ügy érdemlegesen el nem bírálható. A m. kir. Kúria (1907. évi szept. hó 3-án 6,615. P. sz. a.) következő Ítéletet liozotc A kir. Kúria mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával a pert érdemben megbirálandónak mondja ki, s az elsőbíróságot a rendelkezésnek megfelelő további szabályszerű eljárásra utasítja. Indokok : A kereset abból az okból, hogy M. A.-nak a kereset s az arra kibocsátott idéző végzés kézbesíthető nem volt, el nem utasítható ; mert a kereseti kérelem J. F. végrendeletének érvénytelenítésére és annak a kimondására van irányozva, hogyanevezett örökhagyó után a törvényes öröklésnek van helye. M. A. alperesnek hiányos perbeidézése nem áll útjában annak, hogy ezen kérdések a perben álló felekkel szemben érdemileg megbiráltassanak, annál is inkább, mert M. A. perfelvételre megjelent és utasítva lett, hogy magát ügyvéd által képviseltesse, amit ő elmulasztott; ennek a mulasztásnak a jogkövetkezményeit pedig a perrendtartás szabályozza. Minthogy az alsóbiróságok ezzel ellentétben a keresetet pusztán alaki okból utasították el, mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatni, s az elsőbiróságot érdemleges határozathozatalra utasítani kellett. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A kereskedő, ski üzleti árui tetemes részének kézi zálogba adása mellett vesz fel kölcsönt, fizetéseit megszüntetettnek tekintendő ugyan, de erről az ügyletről alperes nem tudott; a tömeges végrehajtások elrendelése pedig, ha azok nem foganatosíttattak, csak a fizetésben való késedelmességet jelent, de nem foglaltatik ezen körülményben a fizetés-megszüntetés tényének olyan külső, mindenki által felismerhető jelensége, amilyet a joggyakorlat ezen állapot megállapítására feltétlenül megkíván. Az aradi kir. törvényszék (1906. szept. 14-én 5,916. sz.) A vagyonbukottak által alperes cégrészére 1904. december 31-től 1905. február 2-ig több részletben teljesített és összesen 1,073 K 40 f.-t kitevő fizetéseket a csődhitelezőkkel szemben hatálytalannak nyilvánítja. Indokok : .... A törvényszék .... megállapítja, hogy a fizetések az 1904. évi december 31-től 1905. február 2-ig terjedt idő alatt, vagyis az 1905. május 4-én nyitott csőd előtt 6 hónapon belül történtek.