A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 3. szám - A nyugdíjtörvény és az egyéves önkéntesi szolgálat

A JOG 11 jelen esetben a rágalmazás vádja alól a Btk. 266. §-a alapján csak a törvény megsértésével volt felmenthető. Mindezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani kelett. Annak kimondása, hogy a jelen határozat a felekre nézve nem bir hatálylyal, a B. P. 4Í2. ij-ának utolsó bekezdésén alapul. Tanú megesketésének mellőzésére vonatkozó, a főtárgyaláson a B. P. 221. i; ának b) pontja alapján hozott közbenszóló határozat ellen a B. P. 384. igának f) pontjára alapitott panasz alapos s eme semmisségi ok alapján a B. P. 437. ^-ának H-ik és a 404. §-ának I. bekezdése értelmében az esküdtbíróság ítéletének semmisségi panaszszal megtámadott része megsemmisíttetett és az esküdtbíróság uj főtárgyalás, azaz határozat hozatalára utasíttatott. A m. kir. Kúria (1906. december hó 6-án 10,821. P. sz. a.) szándékos emberölés kísérletének büntette és közcsend elleni kihágás miatt vádolt T. 1. (a Fányi) ellen következő végzési hozott : A B. P. 384. §-ának 9. pontjára alapitott semmisségi panasz alaposnak találtatván, eme semmisségi ok alapján a B. P. 437. £-ának második és a 404. §-nak első bekezdése értelmében az elsöbiróság ítéletének a semmisségi panaszszal megtámadott ama része, mely szerint F. G. vádlott a B. T. K. 279. és 65. §-aiban meghatározott szándékos emberölés kísérletének bűntettében bűnösnek nyilváníttatott és a B. T. K. 279., 66. és 289. §-ai alapján két évi börtönbüntetésre és három évi hivatalvesztésre itéltecett és a bűnügyi költségek megtérítésére s T. T. sértett részére kártérítés fizetésére köteleztetett és a bűnjelek elkobzása elrendeltetett, a főtárgyalási eljárással együtt megsemmisíttetik s az esküdtbíróság az alább megjelölt irányban ui főtárgyalás tartására s uj határozat hozatalára utasittatik. Az esküdtbíróság Ítéletének az a jogerős része, mely szerint a vádlott a K. B. T. K. 41. §-ában megjelölt közcsend elleni kihágás vádja alól felmentetett, érintetlenül hagyatik. Indokok: Az esküdtbíróság ítélete ellen, T. J. vádlottnak csatlakozásával a védője a B. P. 385. §-ának 3. pontja alapján a B. T. K. 92. £-ának nem-alkalmazása miatt jelentett be semmisségi panaszt s fentartotta a főtárgyaláson hozott s a H. P. tanú megesketésének mellőzésére vonatkozó közbenszóló határozat ellen a B. P. 384. 5;-ának 9. pontja alapján bejelentett semmisségi panaszát is. Az esküdtbíróság, a vádlott védőjének indítványa ellenére H. P. tanúnak megesketését a B. P. 221. tj-ának 6. pontja alapján azért mellőzte, mert vallomása oly körülményre vonatkozik, amely öt tanú vallomásával meg van cáfolva. Minthogy azonban a B. P. 217. §-a szerint, a tanuk kihallgatásuk után rendszerint megesketendők, s emez általános rendelkezés alól csak a B. P. 221., 222. és a 311. ij-aiban megjelölt esetében van kivételnek helye; minthogy a B. P. 221. §-ának 6. pontja akkor alkalmazandó, ha nem pusztán más tanuknak eltérő, esetleg ellentmondó vallomása, hanem egyéb kétségtelen tárgyi vagy ténybeli adatok is a vallomás valósága ellen szólnak ; minthogy az esküdtbirósági eljárásban annak elbírálása, hogy melyik tanú vallomásának van nagyobb súlya, az esküdtek dolga. Minthogy a szakbiróságnak amaz előzetes kijelentése, hogy valamelv tanúnak vallomása más tanúnak vallomásával megcáfoltatott, tehát az valótlan s e tanú megesketése ezért mellőzendő: kétségtelenül alkalmas arra, hogy az esküdtek ítéletét befolyásolja ; minthogy H. P. tanú vallomásának súlyát G. M. tanúnak egybehangzó vallomása is növeli ; de növeli az emiitett tanú vallomásának nyomatékát az a körülmény is, hogy a terhelő tanuk a vád alapjául szolgáló tett elkövetése idejében a vádlott közvetlen közelében együttesen nem is voltak jelen s azoknak legnagyobb részét a sértetthez rokonsági vagy sógorsági kötelék is fűzi ; minthogy nem forognak fenn oly tárgyi vagy ténybeli adatok sem, amelyek a B. P. 221. §. b) pontjának alkalmazását szükségessé tették; minthogy továbbá nem nyilvánvaló, hogy a H. P. tanú megesketésének mellőzésében megvalósult alaki sérelem az ítéletre nem volt befolyással: mindezeknél fogva az esküdtbíróságnak ama közbenszóló határozata, melylyel H. P. és a vele egyezően vallott G. M. tanuknak megesketése mellőztetett, a törvénynek a védelem szempontjából lényeges rendelkezését s elvét sérti; ezeknél fogva a megjelölt törvényszakaszok alapján és értelmében a rendelkező rész szerint kellett határozni, minek következtében a B. P. 385. i?-ának 3. pontjára alapitott semmisségi panasz tárgytalanná vált. A községi elöljáróság udvarán kárban talált és behajtva volt marhák felügyeletével megbízott községi rendőrnek «veszélyes fenyegetéssel* hivatalos kötelességének teljesítésében való megakadályozása a B. T. K. 165. tj-ában meghatározott hatóság elleni erőszak bűntettét állapítja meg. A m. kir. Kúria (1906. december 5-én 10,759. B. sz. a.) hatóság elleni erőszak büntette miatt vádolt Sz. József ellen következő végzést hozott: A semmisségi panaszok elutasitattatnak. Indokok: A kir. ítélőtábla Ítélete ellen a közvédő a B. P. 385. §. 1. a) és b) pontja alapján jelentett be semmisségi panaszt, melyhez vádlott is csatlakozott. Ezek azonban alaptalanoknak találtattak és ehhaz képpest a B. P. 437. §. negyedik bekezdése értelmében elutasitandók voltak, mert a kir. ítélőtábla tényként valónak fogadta el azt, hogy vádlott 1905. június 13-án Margittán a községi elöljáróság udvarán a kárban talált és behajtva volt marhák felügyeletével megbízott E. I. községi rendőrt, aki a marhák önhatalmú elhajtását a kapu bezárásával meg akarta hiusitani, veszélyes fenyegetéssel hivatalos kötelességének teljesítésében megakadályozta; minthogy pedig ez a tett a B. T. K. 165. §-aban meghatározott hatóság elleni erőszak minden ismérveit felöleli : a kir. ítélőtábla a B. T. K. megfelelő rendelkezését nem alkalmazta tévesen, sem abban a kérdésben, hogy a vád tárgyául szolgáló lett megállapitja-e valamely büntetendő cselekmény tényálladékát, sem abban, hogy azt miként kell minősíteni. A panasz alapjául megjelölt semmisségi okok fenn nem forognak, s hivatalból figyelembe veendő semmisségi ok sem észleltetett. Az, hogy a B. T. K. 92. i;-ának alkalmazásával kiszabható büntetésnek legkisebb mértéke nem alkalmaztatott és az, hogy a B. T. K. 92. cj-ának keretében kiszabható büntetésnek mily mértékét találja az itélőbiróság megállapitandonzk, nem semmisségi ok. A m. kir. Kúria (1906. december hó l én 7,206 1906. B. sz. a.) súlyos testi sértés büntette miatt vádolt T. Gábor elleni bűnügyben következő végzést hozott: A semmisségi panasz visszautasittatik. Indokok : A jelen esetben a vádlott büntetése a Btk. 92. §-a alkalmazásával börtön helyett négy hónapi fogház és behajlhatlanság esetén egy napi fogházra átváltoztatandó husz K. pénzbüntetésben szabatott ki. Ez ellen a vádlott a Btk. 92. nem teljes mérvű alkalmazása miatt jelentett be semmisségi panaszt. A Bp. 385. í;. 3. pontja szerint semmisségi panasznak lehet helye a vádló részéről a Btk. 92. ij-nak tévesen történt alkalmazása ellen, a vádlott érdekében pedig e §-nak feltételei fenforgása dacára való nem alkalmazása miatt, a Bp. 385. §. 2. pontjánál fogva pedig semmisségi panasz emelhető a Btk. 92. §. esetében akkor is, ha a büntetési tétel tekintetében a törvényben vont határok meg nem tarttattak : de az, hogy a Btk. 92. §-nak alkalmazásával kiszabható büntetésnek legkisebb mertéke nem alkalmaztatott és általában az, hogy a Btk. 92. §-a keretében kiszabható büntetésnek mily mértékét találta az eset körülményeihez képest az itélő bíróság megállapitandónak, a törvény egyéb rendelkezése szerint sem semmisségi ok. E semmisségi panaszt tehát, törvényszerű semmisségi ok hiánya miatt, a Bp. 434. §-hoz képest vissza kellett utasítani. Jogesetek a kolozsvári királyi Ítélőtábla gyakorlatából. Rendezi és közli TÓTH GYÖRGY dr. tanácsjegyző. Póttized-kárpótlás kit illet"} {1895: III. t.-c.) Szám: 3562/9U0. 1. Ha a földesúri birtok a hozzátartozó vagy ránézve később kifejlődhető, az alkotmányos törvényhozó hatalom-vagy rendelettel meghatározandó váltós kárpótlás és kártérítési jogokkal és jogosítványokkal eladatik, a rávonatkozó póttizedkárpótlás jogosítványa is eladottnak tekintendő, habár a folyósítás (189Ö : III. t. c.) csak az eladás után történt. (Kúria: L073/90O.) Póttizedkárpótlás felosztásánál a részesedési arány megállapítása. Szám: 1,789/900. Ha a póttizedkárpótlási határozványból és az utólagos úrbéri kárpótlási határozványból nem tűnik ki, hogy az alapurbéri tizedtőke kiknek, mikor és minő arányban adatott ki s ha egyességileg szintén csak az utólagos kárpótlásra nézve állapíttatott meg a jogosultak között a részesedési arány, de az egyesség arra nézve felvilágosítást nem nyújt, hogy az úrbéri tizedkárpótlás felosztása is ugyanezen kulcs szerint történt volna ; a földtehermentesitési pénzalap igazgatóságától felvilágosítás szerzendő be, hogy az alap tizedtőke kiknek, mikor és minő arányban adatott ki. (Kúria: 3,130/900.). Az 1895: III. t.-c. 4. §-a értelmében kijáró póttizedkárpótlási kamathátralék az 1848 június 1-től 18c 8 szeptember 1 15-ig letelt időre, de annak idejében a birtok jövedelmének húzására jogosított félnek ki nem adott kamatok összegét, illetően ennek oly egyenértékét képezi, mely a birtok akkori haszonélvezőjének lett volna kiadandó. Hogy a birtok haszonélvezetére jogosított akkor L. A. volt, az igazolva van Azt, hogy az L. Antal és L. János örökösei között 1866. november 8-án létrejött egyesség szerint a birtoknak L. A. elhalálozása előtt befolyt jövedelme és ezzel együtt a tizedkárpótlási tőkéknek azon időpontig már esedékessé vált kamatai is L. D. örökösei tulajdonába adattak volna, az egyesség nem igazolja, de az arra való tekintettel, hogy a kérdéses póttizedkárpótlási kamathátrálék csak az 1895 : III. t.-c. alapján határoztatott pótlóan kiadatni, erre a kamathátralékra különös meghatározás nélkül, ami fennforgó esetben hiányzik, épp oly kevéssé vehető kiterjesztettnek, aminthogy az a birtoknak többi más jövedel-