A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 39. szám - A pécsi kir. Ítélőtábla és főügyészség

282 A JOG minthogy a felperes munkaképtelenségének, illetve alperes intézet által történt elbocsátása jogos vagy jogtalan voltának elbírálásánál felperesnek az akkori egészségi állapota a döntő szempont, amelyben a felmondási határidő végén volt s igy az A), B), C) és H) alattiak tartalma, melyekben felperesnek egy későbbi időpontban való egészségi állapota s munkaképessége konstatáltatik, ezen kérdés eldöntésénél az orvosok fenti véleményével s a tanuk vallomásaival szemben számba nem vehető annál kevésbbé, mert, eltekintve attól, hogy az A), B), C) és H) alattiak szerint is felperes abból a betegségéből, amelynek következtében oly hosszú időn — 10 hónapon keresztül — hivatali kötelességének teljesítésére képtelen volt, még ezen okmányok kiállítása idejében sem gyógyult ki, — alperes intézet nem kötelezhető arra, hogy felperes egészségének s munkaképességének teljes helyreállását a felmondási időn tul bármely rövid időig is várja arra való tekintet nélkül, hogy felperes betegségéből gyógyítható e s hogy könyvvezetői tisztének betöltésére egészségi állapotánál íogva — később — képesnek, avagy végkép, tartósan, vagy ideiglenesen képtelennek tekinthető-e, vagy sem ? minthogy végül felperes nem is állítja s még kevésbé igazolja, hogy az alperes intézet alapszabályai olyan intézkedést is tartalmaznának, amely szerint a hivatali állás megszűnte esetén a hivatalától elmozdított tisztviselőnek külön végkielégítéshez lenne igénye s ez irányban az 1875. évi XXXVII. t.-c. sem íoglal magában megfelelő intézkedést; ezeknél fogva összegezve a kifejtetteket, amelyek szerint alperes intézet a törvényszerű 3 havi előleges fölmondási idő megtartása mellett, felperesnek igazolt munkaképtelensége miatt bocsátotta el felperest szolgálatából, — felperest keresetével elutasítani s pervesztességének következményéül a perköltségben is marasztalni kellett. (10,513/1898. P.) A debreceni kir. Ítélőtábla felperes felebbezése folytán következőleg ítélt: A kir. ítélőtábla a kir. tszék ítéletét részben megváltoztatja és az alperest végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy felperesnek 375 frt tőkét 15 nap alatt fizessen meg, a perköltséget pedig a felek között kölcsönösen megszünteti, az ítéletnek a per főtárgyáról rendelkező többi részét ellenben helybenhagyja, stb. Indokok: A kir. a tszék ítéletének a kereset elutasítására vonatkozóan felhozott indokait, annak az indoknak elhagyásával, hogy annak a megállapítása, miszerint dr. L. S. és dr. A. E. orvosok véleménye téves-e vagy nem, csak az alperes rosszhiszeműsége esetében bírhatna fontossággal, a kir. ítélőtábla is elfogadja annyival inkább, mert a fentnevezett orvosok véleményét a súlyos baj fönnforgására nézve a később foganatosított bírói szemle is igazolta. Minthogy azonban a 3. alatt csatolt okiratban foglalt fölmondás csak feltételes volt és ahhoz a feltételhez köttetett, ha a felperes hivatalos állását elfoglalni és kötelességét teljesíteni az 1896. évi március végétől kezdve nem lesz képes, ez a feltétel pedig csak a mondott határnapon vagyis 1896. március 31-én állott be, ennélfogva a 3 havi felmondási határidő is a felperes érdekében csak ettől a naptól fogva számitható. Tekintve tehát, hogy a felperes fizetését a per adatai szerint csak az 1896. évi március hó végéig kapta meg, évi fizetése pedig 1,500 frt lévén, ebből 3 hónapra 375 frt esik, tekintve továbbá, hogy a felajánlott 300 frt végkielégítés az utóbbi összegnél kevesebb lévén, a felperes azt elfogadni nem tartozik és nem is fogadta el, a 3 havi felmondási időre esedékes fizetése pedig a felmondás hatálybaléptének napjától számítva őt megilleti: a kir. tszék ítéletét részben megváltoztatni és alperest a kereset szerint kamat nélkül követelésbe vett összegből 375 frtnak fizetésére kötelezni, a perköltséget pedig, minthogy mindenik fél részben vesztes, az 1868 : LIV. t.-c. 251. §-a alapján, kölcsönösen megszüntetni, az ítéletnek többi részét ellenben a megfelelő indokai alapján helybenhagyni kellett. (2,046/899. V. sz.) A kir. Kúria 1,014/99. V. h. ítéletében a II. bíróság ítéletét helybenhagyta. Sehogy sem tudom ezeknek az ítéleteknek az intézkedéseit megnyugvással fogadni s azokat sem igazságosaknak, sem jogszerűeknek nem tartom. Nem tarthatom igazságosnak azért, mert a magán-tisztviselőt, aki azzal a tudattal foglalja el hivatalát, amelyet az alapszabályok alapján vállal el, hogy kenyere élete fogytáig biztosítva van: e szerzett jogácól fosztja meg; de jogszerűnek sem tarthatom, mert ellenkezik a kereskedelmi törvénynek azzal az intézkedésével, hogy a szolgálati viszonyt a felek szabadon szabályozhatják a törvény korlátain belül s világosan ellenkezik azzal a jogelvvel is, hogy contractus contrahentibus legem ponit; mert a bíróságoknak ezen ítéletében foglalt nézete szerint az alapszabályoknak az az intézkedése, hogy a tisztviselők életfogytiglan választatnak s csak képtelenség vagy érdemtelenség esetén mozdíthatók el: írott malaszt marad. Nem is szólva az ilyen ítéleteknek a jogbiztonságot megzavaró hatályáról és arról, hogy mennyire antisocialis az: csak annak a nézetemnek adok kifejezést, hogy ha a bíróságok nem gondolkoznának oly sablonszerűén, igen szépen el lehetett volna az esetet az alapszabályoknak olyan értelmezésével intézni, hogy a tisztviselő betegsége a társulatot nem hatalmazza fel a felmondásra, hanem csak arra, hogy a tisztviselőt, annak kárára, helyettesittethesse s ebben az esetben nem lenne puszta hangzatos szó az alapszabályoknak az az intézkedése, hogy a tisztviselők élethossziglan választatnak. Végül igazán nem értem azt a logikát, amelylyel a fenforgó esetet a keresk. törv. 57. §-ával összeköttetésbe lehetett hozni, hiszen az alapszabályok 86. §-a a felmondási jogot egyenesen kizárja s a társulatot képtelenség és érdemtelenség esetén — csupán a hivatalnok elmozdítására jogosítja fel. Még szebbé teszi a speciális esetet az, hogy a felperes ezen ítélet következtében állását vesztvén, teljesen tönkrement vagyonilag s hogy a Kúria ítéletének meghozatalakor már más intézetnél volt ugyancsak könyvelő, ma pedig egy forgalmas helyen m. kir. postamester a munkaképtelen egyén ! Makacssági Ítélet a rendes eljárásban. Irta SCHMIDT JÓZSEF dr., medgyesi ügyvéd. Bejegyzett kereskedelmi cég átadta nekem több ezer koronára menő könyvkivonatát, hogy a kitüntetett követelést í adósa ellen pereljem, azt biztosítsam, hajtsam fel. A késedelem veszélylyel járt, miután adós ellen más hitelezői már végrehajtást vezettek volt. A könyv kivonatát előjegyeztetni nem tudtam, mert adósnak ingatlan vagyona nem volt, az ingókra kért biztosítási végrehajtáskéréssel elutasítottak, ámbár azt igazoltam, hogy adós ellen többrendbeli kielégítési végrehajtás már foganatosítva is lett. A beadott keresetre kitűzött perfelvételi határidő valahára eljött és én makacssági ítéletnek meghozatalát kértem. Nem lakván a kir. törvényszék székhelyén, helyettesem által megsürgettem a periratoknak a pertártól a referens bíróhoz való áttételét, de attól azon értesítést vettem, hogy a perfelvételi jegyzőkönyvet csakis az igazolási határidőnek lejárta után szokás bemutatni. Majdnem 3 hónap telt el a perfelvételi határnaptól, mig valahára adós ellen kielégítési végrehajtást foganatosítani tudtam, mely végrehajtás azonban eredményre nem vezetett, miután más hitelezők engem megelőztek. Mindezt csakis a helytelen pertári kezelésnek köszönhetem ! Teljesen érthetetlen ugyanis, hogy makacsoltatás iránti kérelem előterjesztése után miért kell az igazolási határidőnek lejártát bevárni? Talán csak nem azért, hogy igazolásnak beadása esetében a makacssági Ítéletnek meghozatala attól tétessék függővé, vájjon hely adatott-e az igazolásnak vagy sem ? Ha ez a referens biróra nézve látszólagos munkamegtakarítást képez is, annál nagyobb hátránynyal jár az felperesre nézve, aki attól fosstatik meg, hogy a hozott, de igazolással megtámadott ítélet alapján biztosítási végrehajtást kérhessen. A makacsoltatási kérelemnek az igazolási határidőnek lejártáig a pertárban való visszatartása, nézetem szerint, mással nem indokolható, mint azzal, hogy az igazolásnak helytadás mellett a makacssági Ítélet egyáltalán meg ne hozassék, hanem nyomban az uj perfelvételi határnap tűzessék ki. De hiszen ez lehetetlen, mert törvényellenes. Az előadott esetre visszatérve, ügyfelemnek követelését sikerült volna legalább részben is megmenteni, hogy ha a pertárnok a periratokat a makacssági kérelem előterjesztése után azonnal bemutatta, a referens bírót az iratokon látható makacsság jelzésével a soronkivitli elintézésre figyelmessé tette volna. Belföld. A pécsi kir. Ítélőtábla és főügyészség. A Pécsett tartott rabsegélyzö egyleti kongresszus alkalmával időt szakítottam magamnak arra is, hogy az ott székelő Táblát és főügyészséget meglátogassam. A Tábla és főügyészség egy közös bérházban vannak elhelyezve, tehát célszerű beosztás és kényelem tekintetében nem éppen mintaszerűen. A Tábla elnökét — sajnálatomra — gyengélkedése folytán hivatalában nem találhattam és igy abba maradt a tőle várt részletes inlormatio. Csak másnap találkozhattam vele a kongresszus