A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 38. szám - Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. 15. [r.]

A JOG napon a legközelebbi tőzsdén jegyzett napi árfolyamban ; a fel­peres azonban nem is állította, hogy részvényei tőzsdei árjegyzés tárgyát képeznék, annál kevésbbé igazolta azoknak a fent érintett napon jegyzett tőzsdei árfolyamát. Ha az eladó a teljesítési határidő bekövetkezte előtt meg is tagadja már az áru szállítását, a vevő a teljesítési határnapig varhat és az e napon jegyzett piaci ár és a vételár közötti különbözetet igényelheti kártérítésként. (A m. kir. Kúria .'50/906. v. sz. 1907. február 6.) Abból, hogy a biztosító társaság az életbiztosítási ajánlat­tevőhöz azon felhívást intézte, hogy: «a kötvényt csak az el­rendelt orvosi vizsgálat után állithatjuk ki» és ('felszólítjuk tehát, hogy magát az orvosi vizsgálatnak alávesse », megállapí­totta, hogy a szerződés megkötése ujabb feltételekhez köttetett s az ajánlat el nem fogadtatott. Az ajánlat tehát érvényesen visszavonható volt. (A m. kir. Kúria 1907. május 29. 496. v. sz IV. p. t.) A hitelező nem veszti el a csődben kötött kényszeregyes­ség folytán kereseti jogát a kezesek ellen, de ha követelését a csődbe nem jelentette be és quótát nem kapott, ezt a quótát a kezestől nem igényelheti, mert saját mulasztása folytán a keze sek elleni visszkereseti joga elenyészett (A m. kir. Kúria 1907. június 21. 6,151. sz.; Ha a vétel tárgyát valamely gép vagy más olyan készülék képezi, amely a dolog természete szerint azonnal nem, hanem csak használat közben, többszöri üzembehozás által vizsgálható meg kellő alapossággal, a kifogásolás és a rendelkezésre bocsá­tás azért, mert az csak az áru hibás voltának biztos megállapí­tásához szükséges időn át történt használat után következett be, elkésettnek nem tekinthető. — A kötlevélben foglalt az a kijelentés, hogy a gép meg nem felelő volta esetében az eladó a kapott fedezeti váltót minden kártérítés nélkül visszaadni tartozik, egyáltalán nem tartalmaz kifejezett lemondást azokról a kártérítési igényekről, amelyekre az eladó szerződésszegése folytán a vevő jogos igényt tarthat. (A m kir. Kúria^'1.907. vutúus nek célja a bűnvádi eljárás folyamatba tétele. A m. kir. Kúria (1907. június hó 13-án 5,714. sz.) A vád­lott részéről a B. P. 384. S-ának 9. pontja alapján használt sem­misségi panasz visszautasittatik, a többi semmisségi panasz pedig elutasittatik. Indokok : A tábla Ítélete ellen a főügyész a B. P. 384. §-ának 9. pontja alapján, a felebbviteli főtárgyaláson a bizonyítás kiegé­szítése iránt előterjeszteti indítványának elutasítása miatt; és a B. P. 385. §-ának 1. b) pontja alapján, a vádbeli tettnek téves minősítése miatt, vádlott pedig a B. P. 384. t;-ának 9. pontja alapján, a törvényszék előtt tartott főtárgyaláson előterjesztett kiegészítési indítványának elutasítása miatt; ugy a B. P. 385. S-ának 1. a) és c) pontjai alapján semmisségi panaszokat jelen­tettek be. . . . A főügyésznek a B. P. 385. §-ának 1. b) pontjára fektetett panasza nem alapos; mert e tábla e helyütt felül nem vizsgálható tényként megállapította, hogy vádlott a D. Gy. főszolgabírónak tett közléseivel nem vette célba azt, hogy sértett ellen valamely bün­tetendő cselekmény miatt megtorló eljárás indittassék, s ily ké­relmet elő sem terjesztett. Ennek megfelelően tehát a vádbeli tett nem minősíthető a B. T. K. 260. §-ában foglalt rendelkezések szerint s a panasz alaptalan. F. J. vádlott a B. P. 385.S-ának J. a) pontja alapján abban összpontosuló okból élt semmisségi panaszszal, hogy a D. Gy. fő­szolgabíróval folytatott bizalmas beszélgetése folytán, a csendőr­örsvezetr felettes hatóságai sem tartván szükségesnek, a főszol­gabíró utján tudomásukra jutott közlések nyomán, a fegyelmi el­járás megindítását s hiányozván a vétség lényeges eleme, a sér­tési szándék, a rágalmazást vagy becsületsértést annál kevésbbé képezheti a terhére rovott tett, mert vádlott állítása valónak is bizonyult. A tábla ténymegállapítása szerint ugyanis vádlott: 1905. szeptember hó 9-én D. Gy. sárkányi főszolgabíró előtt azt állí­totta T. F. ujsinkai csendőrőrsparancsnokról, hogy az utóbbi vád­lottnak U. Gy. elleni ügyében panaszának meg nem felelő, va­lótlan jelentést tett a bírósághoz azért, hogy azáltal U.-nak ked­vezzen, s hogy vádlottnak fentebbi állítása valótlannak bizonyult. Tekintve, hogy a közlés nyilvánosságának hiánya, a tettnek a törvény büntető rendelkezései alá foglalását nem akadályozza, hogy az állítás mivoltának felismerésénél nem az az irányadó, hogy az illetékes hatóság a sértett terhére rótt tettet büntetendőnek ismerte-e fel, hanem az, hogy egyáltalában büntethető-e ? Tekintve, hogy az állitások és kifogások tudatos használatán kivül a törvény a vádbeli cselekmény büntethetőségéhez más szán­dékot vagy célzatot nem kiván ; tekintve, hogy vádlottnak állításaival az azokból levont követ­keztetés szerint is büntethető tett elkövetésével tarhelte T. F. csendőrörsparancsnokot s ezek megállapított valótlanságuk miatt bűncselekményt képeznek: a B. P. 385. §ának 1. a) pontjára fek­nyilván alap'alan. A B. P. 385. £-ának 1. c) pontja alapján vádlott azért je­lentett be semmisségi panaszt, mert a vádbeli tett az ügyész által felhatalmazás nélkül hivatalból nem üldözhető s a büntethetőségei kizáró ok forog fenn. Minthogy azonban ugy a vádnak, mint az ítéletnek a tárgya egy oly cselekmény, mely a B. T. K. 270. !?-ának 2. pontja ér­telmében hivatalból üldözendő, a panasz alaptalan. Az alaptalanoknak talált panaszok a B. P. 437. Jj-ának 4. bekezdése értelmében elutasitandók voltak. Jogesetek a kolozsvári királyi Ítélőtábla gyakorlatából. Rendezi és közli TÓTH GYÖRGY dr. tanácsjegyző. 16. Ha csak az vitás, hogy valamely terület egyik vagy másik birtokrészletnek kiegészítő része-c: telekkönyvi kiigazítási keresetnek nincs hehe. E. 3,793/903. Gr. B. Gy. felperes H. község ellen tkvi kiigazítás és járu­lékai iránt tette folyamatba perét. I. A bánffihunyadi kir. jbiróság mint tkvi hatóság 687/903. tkvi számú Ítéletben : alperest kötelezte a felperes tulajdonának a pertárgya ingatlanrészletre való elismerésére és annak a tűré­sére, hogy a vitás terület felperes javára amaz itélet alapján ki­igazítás utján tulajdonjogilag bekebeleztessék. F. 3,793/903. I. Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyta oly értelmezéssel, hogy csak a tkvi vázrajz igazittatik ki az ítéletnek megfelelően. Kúria 523/994. Mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatá­sával felperes keresetét elutasította, mert: a per adatai szerint a fel­peres telekkönyvi tulajdonának csak a határmegjelölése vagyis az vitás, hogy a kereseti terület az alperes vagy a felperes bir­tokrészletének a kiegészítő része-e ? A másodbiróság ítéletének indokolásában helyesen álla­pította meg, hogy a fennforgó esetben telekkönyvi kiigazításnak helye nincs, s minthogy ily alapon a határvonal eldöntése a ki­igazítási kereset utján a lelekkönyvi hatóság hatáskörébe nem tartozik: mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatandó volt. 17. Két szomszédos ingatlannak a birtokosok ugyanazon jog­címen gyakorolt birtoklásától eltérő (téves) s helyrajzi —számilag fel­cserélt helyszínelése kiigazítandó ugy a telekkönyvi térképre, mint a telekkönyvre és a birtokosokra vonatkozólag. A gyulafehérvári kir. törvényszék felperest keresetével eluta­sította. (2,629/903.) A tábla helybenhagyta. (3,319/903.) Kúria: (9,367/903. p.) Mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával elrendel- • tetik, hogy az a . . . 56. sz. tjkvben A+6. rsz. alatt felvett 1984. hrsz. ingatlan helyrajzi száma a telekkönyvi térképen és magában a telekkönyvben 1982. hrszámra és viszont az ugyanott 16. rsz. alatt fölvett 1982. hrsz. ingatlan hrsz. 1984. hrszámra kiigazittassék és ennek megtörténtével az igy 1982. hrszámra kiigazított eredeti­leg 1984. hrsz. alatt fölvett ingatlanra a tulajdonjog felperesek javára közös és egyenlő arányban kiigazítás utján bekebeleztessék. Indokok : Az elsőbiróság által a helyszínén 1905. szept. 18-án fogana­tosított azonosítás szerint a jelenleg az a ... 56. sz. tkv.-ben felvett 1982. és 1984. hrsz. ingatlanok számai a telekkönyvi tér­képen megcseréltettek, amennyiben az 1981. hrsz. ingatlannal határos ingatlan 1982. hrsz. helyett 1984. hrsz.-mal-és az ezután következő ingatlan (ub. az 1983. hrszám kiugrásával) 1984. hrsz. I helyett 1982. hrszámmal jelöltetett. E jegyzőkönyvből kitűnik az is, hogy a térkép szerinti 1984. hrsz. (helyesen 1982) ingatlant felperesek, — az 1982 (helyesen 1984.) hrsz. ingatlant pedig alperesek birták már a helyszínelés­kor és bírják rÉa''is. Mindkét péM fél birtoklása az 1866. évben elhalt B. Gligor végrendeletén alapiitk. Ebből a tényállásból világos, hogy a helyszíneléskor a hely­rajzi számok fölcserélve' és nem a tényleges birtoklásnak meg­felelően lettek kitüntetve, holott a helyszínelésnek — a peres felek által ugyanazon jogon gyakorolt birtoklás alapján — megfordítva s az itélet rendelkező része'iszeiint kellett volna történnie. Ennek folyományaként alperesek kötelesek tűrni, hogy az ö nevökre tévesen helyszínelt s ,fejperesek által igényelt 1,984. (helyesen 1,982) hrsz. ingatlan felpereseik, tulajdonául kiigazítás utján bekebeleztessék. SE 6'- §• '886,0 :£l A helyszinelési felvétel a tjkvben bejegyzett személyek ré­szére tulajdonjogot nem állapítván meg, liern zárja ki annak bizo­nyítását, hogy a helyszínelt birtok égésiben .vagy részben nem a helyszínelés alkalmával a tjkvbe bejegyzett személynek a tulaj­donát képezi. 1896. évi január 21-én 3,821 ÍÖQ&Afc^ 20. §. Megosztott tulajdonra vonatkozó heIyteleii{Lft'ti$s§inílés és telek­könyvi kiigazítást célzó kereset, tekintve, hogjtr,utíUipA^s felek közt fennállott úrbéri jogviszony rendelkezését vagy.sseiíérbifttok megvál­tását nem célozza, a polgári bíróság hatáskörébe tartozik: ' ~

Next

/
Thumbnails
Contents