A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 38. szám - A végrehajtási törvény novellájáról. 2. [r.]

Huszonhatodik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. 88. szám. Budapest, 1907. szeptember 22. Előfizetési árak: Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. A JO (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGAZSMCY ÉRDEKEINEK KÉPZELETÉRE. A MAGYAR i'GYYÉBI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNY? Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak. y&HYVfcX RÉVAI LAJOS dr. - ST1LLER MOR dr. — ü£>vcjekMegrendelések, felszólalások a-( 'r ; j | I kiadóhivatalhoz intézendök. ' jj Megjelen minden vasnrr, a o. Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 4 korona Fel « ... 8 « Egész • IC « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyíl küldendők. TARTALOM : A végrehajtási törvény novellájáról. Irta K o c s á n János, kisjenöi kir. albiró. — A korlátolt felelősségű társaság. Irta G r ó s z Mór dr., Nyitrán. — Mikor kell a sommás birónak a keresetet idézés nélkül hivatalból visszautasítani ? Irta T h o m a n Ernő, Budapest. — Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. Irta R c i c h Péter Kornél, Budapest. — Irodalom (T ö r ö k Jenő Endre : Magyar biztosítási évkönyv.) — Vegyes. TÁRCA: Színházi jogunk. Irta Révai Lajos dr. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. A végrehajtási törvény novellájáról. Irta KOCSÁN JÁNOS kisjenői kir. aljárásbiró. \ IINoha, amint kifejtettük, általánosságban teljes megelégedéssel üdvözöljük a javaslatot, feladatunkat ezzel kimeritettnek nem tekinthetjük. Örülünk annak, hogy a javaslat humánus törekvést árul el, hogy végre előttünk van egy törvényjavaslat, mely őszintén a kis ember javát akarja; viszont azonban sajnálkoznunk kell a felett, hogy ebben az irányzatában nem elég bátor ; hogy nem megy el a javításban addig a határig, ameddig, ha komolyan veszi az indokolásban kifejezett azt a célját, hogy a végrehajtási eljárás költségeit a lehetőséghez képest leszállítsa, elmehetett volna. A javaslat intézkedéseit az indokolásban kifejezett kettős cél szerint csoportosítva, azokat az intézkedéseket, amelyek az eljárás költségeinek lehető kevesbitését célozzák, a 4., 15., 16., 17. és 19. §-okban találjuk fel. Jelentékeny módosítást ezek közül csupán a 4. §. tartalmaz, mely kimondja, hogy az 50 K. pénzösszeget meg nem haladó követelés behajtására -irányuló végrehajtások feltétlenül hivatalból foganatositandók. E rendelkezést elvileg csak helyeselni tudjuk, mert a gyakorlat a legfényesebben bizonyít amellett, hogy ily végrehajtási ügyekben a végrehajtató közbenjárása nem jó egyébre, mint arra, hogy a költségeket szaporítsa s ezzel a végrehajtást szenvedő helyzetét, a követelés kiegyenlítését nehezebbé tegye. Miután azonban a javaslat addig is, míg a végrehajtási törvény teljes reformja bekövetkezik, csupán a legnagyobb hibákat kívánja orvosolni s egyelőre óvakodik a végrehajtás mai rendszerének a megbolygatásától s így nem érinti az 1877 : XXII. t.-c, illetőleg 1893: XIX. t.-c. szerint való eljárás alá tartozó 40 koronáig terjedő ügyeket sem, már a harmónia okából és azért is, hogy az a visszásság, amely a különböző fórumok által megítélt 40 koronák behajtása körül mutatkozik, megszűnjön, megelégedtünk volna, ha ez a §. 50 korona helyett 40 korona értékhatárt állapit meg, e helyett azonban kimondotta volna, hogy : (iA polgári büntető és fegyelmi bíróságoknak vagyoni marasztalást tartalmazó határozatai és a polgári bíróságok előtt létrejött egyességek, amennyiben birói végrehajtásra utalvák és ameimyiben a vagyoni marasztalás, vagy az egyességileg kötelezett és helyjárulékok nélkül 40 K-t meg nem halad, az 1877: XXII. t.-c. rendelkezései értelmében a községi elöljáróságok utján hajtandók végre.» Ennek az intézkedésnek felvételét már régen javasoltuk*) s indokainkat bőven kifejtettük. Ezúttal csupán arra kívánunk utalni, hogy a vidéki biróságoknál előforduló végrehajtásoknak körülbelül 8/4 része alul van a 40 koronán, és hogy semmi értelme nincs annak, hogy miért hajtassék be a büntető, vagy a váltóbiróság által megítélt 40 korona a bírósági végrehajtó által; és miért jó a *) Lásd: Ügyvédek Lapja 1902. évi 13. szám, Kocsán János: A végr. törv. reformjához c. cikkünket. polgári bíróság által megítélt 40 K. akkor is, ha azt «csak» községi elöljárók hajtják be. A büntető bíróság által megítélt 40 K. semmivel sem jobb 40 K. annál, amit a községi bíró itél meg. Nincs semmi értelme tehát, hogy különbség legyen ugyanolyan összegek behajtása körül követett eljárásra csupán azért, mert azt a 40 koronát ez a bíróság, azt a 40 koronát pedig az a bíróság ítélte meg. Ha a javaslat őszintén és komolyan akarja a végrehajtási eljárás költségeit leszállítani akár a 4. §. keretében, akár külön §-ban, ezt a rendelkezést fel kellett volna, sőt fel kell vennie. Nincs semmi elfogadható ok arra nézve, hogy az ily kisebb jelentőségű lényegesebb vagyoni érveket csupán az adós részéről érintő ügyekben miért ne válasszuk a hasonlíthatatlanul olcsóbb, az ügyek egy bizonyos részében eddig is követett utat. Az idézett intézkedésnek a felvétele annál kevésbé ütköznék nehézségbe, mert nem igényli az 1881 : LX. t.-c. nagyobb átdolgozását, — amitől az indokolás kifejezetten idegenkedik. A régi törvény ettől az intézkedéstől akár érintetlen maradhat. S megmaradhatna a 4. §. is teljes épségében, csupán az 50 koronának 40 koronára való változtatásával. Midőn ezt az intézkedést újból, a tizenkettedik órában is javaslatba hozzuk, csak arra kívánunk még utalni, hogy ezeket a 40 koronás végrehajtásokat nem a végrehajtatónak a bíróságok által úgyis a minimumra redukált közbenjárási költségei tették drágává, hanem a birói kiküldöttnek fuvar-, eljárási, napi és egyéb dijai; továbbá, hogy ha a kis exisztencián akar a törvényhozás segíteni, akkor ott segítsen, ahol valóban kell, a kis összegek behajtása végett vezetett végrehajtások költségeinek a redukciójában. Ha a kiküldött végrehajtó «érdemel annyi bizalmat, hogy az ily végrehajtást a végrehajtató közbenjárása nélkül is kielégítő módon fogia foganatosítani)), az indokolás szavai, melynek igazságát nem vonjuk kétségbe, ugyanazt a bizalmat megérdemli a községi elöljáróság — a jegyző — is. És ha ebből a bizalomból netán hiányzanék valami, az életbeléptető rendeletben egy szigorú utasitás, esetleg a bíróságnak bizonyos kényszerítő eszközök rendelkezésre bocsátása, egész bizonyosan segíteni fog a bajon. Ne feledjük azt sem, hogy az ily kisebb követelések igen jelentékeny része ugyanazon községbeliek között merül fel s ézekben az esetekben a végrehajtató személyes közbenjárásának sincs akadálya; anélkül, hogy ez által költség merülne fel. A javaslat jelen alakjában bármennyire méltánylandó is, csak félig-meddig valósítja meg azt, amit akar. Bátortalanságának látszatát csak enyhiti, de el nem enyészteti, a 4. §. 3-ik bekezdésében foglalt az a feltétlenül méltánylandó helyes intézkedés, hogy amennyiben a végrehajtás tárgya 10 koronát meg nem halad, a bíróságnak figyelmeztetnie kell az adóst, hogy tartozását fizesse ki és csak a 8 napi határidő letelte s a figyelmeztetés eredménytelensége esetén rendelheti el a végrehajtást. Ez okos és méltányos intézkedés ; de némileg hiányos, amennyiben nem derül ki a javaslatból, hogy miképpen fog meggyőződni a bíróság a figyelmeztetés eredménytelenségéről ? Ez esetre az eljárás szabályozható ugyan az életbeléptetési rendeletben is, de a szabályozás valódi helye a törvényben volna és pedig nézetünk szerint akként, hogy a követelés kiegyenlítését az adós tartozik postai feladóvevény nyel vagy más alkalmas módon igazolni. Az eljárás olcsóbbá tételét célozza még a 15. §., mely a becsüs alkalmazását minél kevesebb esetre szorítani igyekszik. Továbbá a 16., 17. §-oknak az az intenciója, hogy az árverési hirdetmény csak azoknak kézbesittessék, akiket az valóban érdekel. Végül a 19. §., mely szerint az árverési hirdetményt, amikor a törvény annak a hivatalos lapban való közzétételét rendeli, elegendő egyszer közzétenni. Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.