A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 36. szám - Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. 14. [r.]

A JOG 14a Indokok : A Kúria a másodbiróság ítéletét, kivéve azt az alább indokolt változtatást, hogy az alperesi 5,151 K. 82 f. biztosítási összeget és járulékait felperes részére feltétlenül és nem az alperesnek megítélt íó'eskü le nem tételétől íüggöleg ítélte meg, az tette indokolttá, hogy a felperes, aki az esedékes tüzkárbiztositási dijakat kétségtelenül az 19ÜÜ. október 10-én nála történt tűzvész után küldötte be alperes főügynökségének, meggyőzően bizonyította azt, hogy a megelőző gyakorlat a biztosítási dijak fizetése tekintetében az volt, hogy azok befizetésére afőügynökség felperesnek postatakarékpénztári befizetési lapokat küldött és így, tekintve, hogy az 1900. évben ily befizetési lap neki küldve nem lett, az előző gyakorlat alapján a díjfizetésben késedelem nem terheli. Alperesnek kötvényeket kiállító főügynöke J. alatti levele szerint ugyanis az 1899. szeptember hó '29 én esedékes tüzkárbiztositási dijak befizetésére az esedékesség jelzésével és a fizetésre való felszólítással felperesnek ily befizetési lapot kétségtelenül küldött, de az M. alatti levélből' az is kitűnik, hogy ugyancsak az 1899. évi szeptember hó 29-én esedékes dijaknak téves számítás folytán még be nem fizetett részletének befizetésére is ugyanily postatakarékpénztár! befizetési lapot küldött felperesnek, amiből kétségtelen, hogy az 1899. évben a biztosítási dijak befizetése tekintetében alperes főügynöke ezt a gyakorlatot követte felperes irányában és igy ezzel az okmányszerűen bizonyított ténynyel szemben az alsóbiróságok által alperesnek főügynök személyében a főeskü meg nem ítélhető. Arra pedig, hogy a megelőző 1898. évben is ez a gy akorlat követtetett a dijak beszedése tekintetében, a főeskü megítélése azért volt felesleges, mert ha az 1898. évi szeptember 29-én esedékes dijak beszedése tekintetében nem is követtetett volna ez a gyakorlat, a felperes már annálfogva, hogy a tüzesetet közvetlenül megelőző évben a dijak befizetésére alperes főügynökétől postatakarékpénztári befizetési lapokat kapott, joggal várhatta, hogy ilyent a tüzeset évére esedékes dijak fizetése tekintetében is fog kapni és igy a biztosítási dijak befizetésének elmulasztása ily körülmények közt a biztosítási szerződéseket hatályuktól meg nem fosztotta. A közgyűlés az alapszabályokat megsértette ugyan, midőn a tartalékalapnak az évi tiszta nyereségből az alapszabályokban meghatározott lO^Von felüli részt szavazott meg, a bíróság azonban a közgyűlési határozat megsemmisítésének kimondásánál a részvénytársaság közgyűlésének nem adhat utasitást, hogy ahelyett milyen határozatot hozzon, hanem csak arra utasíthatja az igazgatóságot, hogy a közgyűlés elé a társasági alapszabályoknak megfelelő indítványt terjesszen. A zilahi kir. törvényszék (1905. október 11-én •>,;"> 14. 1'. sz. a.) dr. K. S. ügyvéd felperesnek dr. B. V. ügyvéd állal képviselt «Közgazdasági bank részvénytársaság* cég felperes ellen közgyűlési határozat megsemmisítése és jár. iránt következő íteletet hozott: A kir. törvényszék mint kereskedelmi bíróság felperes keresetének helyt ad, a szilágysomlyói «Közgazdasági bank részvénytársaság* 1905. évi február hó 5. napján megtartott közgyűlésén hozott azt a határozatát, mely szerint az évi tiszta nyereségből a tartalékalapnak, az alapszabály szerint 10°/0-on felül még 7,254 K. 44 f. adatott, egészben megsemmisíti és ennek következtében az alperes részvénytársaságot utasítja, hogy az említett 7,254 K és 44 fillérre nézve, egy ujabb közgyűlésen, a társaság keletkezésekor elfogadott, a régi alapszabályok 92. §-ában foglalt rendelkezésnek megfelelő határozatot hozzon. Indokok: Felperes a szilágysomlyói "Közgazdasági bank részvénytársaság)) 1905. február hó 5. napján megtartott évi rendes közgyűlésén hozott azt a határozatát, melylyel az évi tiszta nyereségből a tartalékalapnak az alapszabályokban meghatározott tiz százalékon felül, még 7,254 K-át és 44 f-t szavazott meg, azon az alapon kéri megsemmisíteni, mert a közgyűlés ezzei az intézkedésével az alapszabályokat megsértette. Alperes a kereset elutasítását kérte, előadta, hogy a megtámadott közgyűlési határozat az alapszabályokkal ellenkezik és azzal védekezett, hogy a tartalékalapnak az évi tiszta nyereség tiz százalékán felül még külön összeggel való gyarapítása az alperes pénzintézetnek fennállása óta állandó szokása, melyről felperes is tudomással bírt, és az ellen az 1903. és 1904. években tartott közgyűléseken fel nem szólalt, továbbá azzal, hogy az 1905. február 5-én tartott közgyűlésen az alapszabályok módcsittattak és ezen módosított alapszabályok a tartalékalapnak a tiszta nyereség tiz százalékán felül még külön összeggel való növelését megengedik. A kir. törvényszék mint kereskedelmi bíróság az alperes védelmi állításait a kereset elutasítására alkalmasoknak nem találta; mert a nyereség felosztásánál követett állandó gyakorlat még nem jogosítja fel az alperes részvénytársaságot saját alapszabályaival ellenkező eljárásra; mert az alapszabályoknak 1905. február 5. napján, tehát a megtámadott közgyűlésen történt módosítására alperes sikerrel nem hivatkozhatik, amennyiben a kereskedelmi törvény 131. §-ában foglalt jogszabály szerint a módosított alapszabályok a cégjegyzékbe való bevezetés előtt joghatálylyal nem bírnak, a kérdéses alapszabályok pedig akkor még a bíróság által megvizsgálva és bevezetve nem voltak ; és mert az a körülmény, hogy alperes az előbbi közgyűléseken állítólag j nem tiltakozott az ellen, hogy a tartalékalap külön összeggel is í gyarapittassék, a törvény által megengedett kereseti jog érvényesitésével sem akadályozhatja; mert ez nem oly tény, amelyből a kereseti jogról való lemondás megállapítható lenne. Minthogy pedig az alperes részvénytársaságnak megalakulása alkalmával létrehozott és időközben a nyereség felosztására vonatkozó részében nem módosított, tehát érvényben levő és az 1905. február hó 5. napján megtartott közgyűlésre nézve még joghatálylyal biró eredeti alapszabályai 92. §-ának b) és 94. §-ának a) pontjában foglalt rendelkezéseknek egybevetéséből kétségtelenül megállapítható, hogy a tartalékalapra a tiszta nyereségnek csak 100/o-a fordítható, minthogy e szerint a közgyűlésnek az a határozata, hogy a tiszta nyereségből a tartaléktőke szabályszerű gyarapítása és az egyéb javadalmazások és kiadások után fenmaradó 7,254 K 44 f. a részvényeseknek ne adassék ki, hanem az is a tartalékokhoz csatoltassék, az alapszabályok 92. §-ának b) és 94. §-ának a) pontjaiba ütközik, minthogy amennyiben az alperes részvénytársaság célszerűnek találta azt, hogy a tartalékalap a tiszta nyereség 10° ,,-n.ál nagyobb összeggel dotáltassék, módjában állott volna ezt megfelelő alapszabály-módosítással megállapítani, mindaddig azonban, mig ettől alapszabályai megfelelő módosítása által el nem tért, a nyereség felosztása tekintetében eredeti alapszabályaihoz kötött maradt és azoktól eltérni a közgyűlés nem volt jogosult; mindezeknél fogva a közgyűlésnek a felperes által megtámadott határozatát meg kellett semmisíteni és alperest mint pervesztest az 1808: évi LIV. t.-c. 251. ij-a alápján a perköltség megfizetésére kellett kötelezni. A debreceni kir. Ítélőtábla (1906. február hó 13-án 4,810. p. szám alatt) következő Ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az abban felhozott megfelelő indokoknál fogva helybenhagyja. A m. kir. Kúria (1907. május hó 31-én 537. V. sz. a.) következő ítéletet Hozott: A kir. Kúria a másodbiróság Ítéletét az elsőbiróság ítéletére is kiterjedő azzal a részbeni változtatással hagyja helyben, hogy az alperes társaságot, illetve ennek igazgatóságát arra utasítja, hogy az alapszabályoknak megfelelően rendkívüli közgyűlést egybehívjon és ott a 7,254 K. 44 f. nyereményösszeg hovaforditása iránt az alapszabályoknak megfelelő indítványt előterjesszen. Indokok: A megsemmisített közgyűlési határozatra vonatkozóan a bíróság nem adhat a részvénytársaság közgyűlésének utasitást, hogy ahelyett milyen határozatot hozzon, — hanem a részvénytársaságot, illetve ennek igazgatóságát csupán arra utasíthatja, hogy az e célból összehívandó közgyűlés elé a társasági alapszabályoknak megfelelő indítványt terjesszen elő. Miért is ez alsóbirósági ítéleteknek ily értelemben való részbeni megváltoztatása mellett egyébként a kir. Kúria a másodbiróság ítéletét — az elsőbiróság Ítéletéből átvett indokok alapján hagyta helyben. Bűnügyekben. A letartóztatott vádlott, ki ellen többredbeli büntető ügy van folyamatban és ki ellen összbüntetés szabatott ki, összbüntetését azon napon kezdi meg, amelyen az első jogerőre emelkedett ítélet által reá kiszabott büntetés végrehajtása céljából az ügyészségnek átadatott; ez áll akkor is, ha az összbüntetést kiszabó ítélet ezen nap után emelkedett csak jogerőre. Az a vádlott, ki elmebetegséget szimulált, és ennek folytán hosszabb ideig állott a fogházban megfigyelés alatt, saját hibájából okozta a vizsgálati fogság hosszú tartamát s igy az javára be nem számítandó. A m. kir. Kúria (1907. évi május 7-én 3,553. sz.) Az ügyésznek, továbbá vádlottnak és védőjének bejelentett semmisségi panasza folytán : A semmisségi panaszok elutasittatnak. Indokok : Az ügyész abból az okból emelt semmisségi panaszt a törvényszék ítélete ellen, mert a vádlott összbüntetésének meghatározásánál az összbüntetés kezdetéül nem a vádlott ellen az egri törvényszék előtt folyamatban volt bűnvádi ügyben a budapesti tábla által hozott másodfokú ítélet kelte vagyis 1905. évi: március hó 28-ika, hanem az összbüntetés tárgyában hozott ítélet hozatalának napja, azaz 1907. évi március hó ó-e vétetett. Ez a panasz azonban alaptalan. Az emiitett 'táblai ítélet ugyanis az abban az ügyben az elsőfokú bíróság által a vádlottra kiszabott szabadságvesztés-büntetés kezdetét nem határozta meg, hanem csak a vádlott részéről 1904. szeptember hó 7-től, 1905. március hó 28-ig, mint a másodfokú biróság ítéletének hozatala napjáig kiállott előzetes letartóztatásnak a vizsgálati fogságnak a büntetésébe való beszámítása iránt rendelkezett. De ettől is eltekintve, a kérdéses táblai ítélet a vádlott által semmisségi panaszszal támadtatván meg, a B. P. 494. §-a értelmében csak akkor emelkedett jogerőre, midőn a Kúria 1905, július 5-én 6,490. szám alatt hozott végzésével a semmisségi panaszt elutasította ; s minthogy büntető ;télet csak jogerőre emelkedése után hajtható végre, nyilvánvaló, mikép a többször említett táblai ítélettel megállapított szabadságvesztés-büntetést ennek az ítéletnek kelte napján, vagyis 1905. évi március hó 28-án nem kezdhette meg; a törvényszék tehát nem követett el törvénysértést azzal, hogy az összbüntetés kezdetét nem az emiitett naptól számította. Vádlott és védője azért emeltek semmisségi panaszt a törvényszék ítélete ellen, mert az összbüntetésül kiszabott szabad-