A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 3. szám - Törvényesités praejudicialis keresettel

A JOG 21 építeni a faluval szomszédos úrbéres közös legelő területén, ebből folyólag magas vételárat ígér a közlegelő pár ezer négyszögöléért. Az ajánlat nemcsak a vételár magassága miatt, de még inkább azért előnyös, mert a község munkás népe a gyárban állandó keresethez jutna, közóhaj tehát az ügylet megkötése ; ez azonban még sem sikerül, mert az adás-vételi szerződés érvényéhez a tulajdonközösségben levők mindenikének aláírása szükségeltetvén azokat megszerezni nem lehet, miután közülök némelyik távol van, egyik-másik gyámság vagy gondnokság alatt áll és van olyan is, ki ismeretlen örökösök hátrahagyása mellett halt el. Néha pedig a sikertelenséget az okozza, hogy egyik-másik jogosult vagy értelmetlensége miatt tagadja meg a szerződés aláírását vagy azért, mert a vállalkozóval magát még külön is megfizettetni akarja. Feltétlenül botrányos helyzet ez, hiszen látnivaló, hogy a közösségben levők közül egynek az elmaradása vagy ellenszegülése a többség boldogulásának útját vághatja. (Vége köv.) Törvényesités praejudicialis keresettel. Irta KARSAY BÉLA dr., ügyvéd Nezsideren. A jogászközönség figyelmét vagyok bátor e lapok hasábjain egy, a jogélet terén talán még elő nem fordult esetre felhívni. R. M. hajadon korában megismerkedett Cs. I. szabólegénynyel, ismeretségük benső viszonynyá fejlődött, minek eredménye az lett, hogy R. M. 18 éves korában 1904. március 15-én egy «Jenő» utónevet nyert fiúgyermeket szült; a születési anyakönyvbe a fennálló törvények és rendeletek értelmében csak az anya családi és utóneve jegyeztetett be, vagyis a gyermek törvénytelen lett. R. M. 1904. évi augusztus 7-én férjhez ment, nőül vette Cs. I. törvénytelen gyermekének természetes apja, aki az utóházasság által a gyermeknek törvényes apia lett, Cs. I. nagyon egyszerűen törvényesithette volna gyermekét, ha a házasságkötés alkalmával a polgári tisztviselő előtt kijelentette volna, hogy a gyermek tőle származik, ezen kijelentése, illetve elismerése az anyakönyvbe bejegyeztetett volna, ezáltal a gyermek törvényesítve van, de ezen kijelentését a házasságkötés alkalmával elmulasztotta, sőt később sem pótolta, 1905. évi márc. 6-án Cs. I. elhalt, annélkül, hogy fiát törvényesítette volna. Az anyának érdekében állott, hogy fia törvényesítve legyen, hozzám fordult: quid juris ? A mai jogban a törvényes leszármazás pótlására szolgálnak : az utóházasság, királyi leirat és örökbefogadás. Ezen háromféle alak közül az elsőt választottam, mert az utóházasság tényleg megtörtént, megvan az anyagi jogszabály, csak az alaki hiba kiigazítására kellett a helyes utat és módot keresni. Ujabb joggyakorlatunk ismeri az úgynevezett praejudicialis kereseteket, amelyek nem marasztalásra, hanem bírói megállapításra irányulnak. Per utján véltem helyrehozni az apának azon mulasztását, amit a házasságkötés alkalmával elkövetett. Első sorban kérvényt intéztein az illetékes árvaszékhez, kértem magamat a kiskorú részére gondnokul kirendelni, hogy fiúgyermek huszonegy évének, a leánygyermek pedig tizen- i nyolc évének betöltése, vagy ez utóbbi férjhezmenetele előtt. | Mr. Keat — szerelmes volt s mit tehetett egyebet, mint- i hogy bele ment az «üzlet»-be, bár nem állhatta meg, hogy magában össze ne szidja az öreg urat nem közönséges kapzsiságáért. Szépen aláirta az adóslevelet s annak rendje és módja szerint hamarosan meg is tartották a lakodalmat. Pár év múlva meghalt a fiatal asszony és pedig «utódok nélkül». Az öreg Mr. Allén természetesen azonnal sietett érvényesíteni követelését az özvegyen maradt férjjel szemben. Mr. Keat azonban nem hagyta annyiban a dolgot. Pert indított az öreg ur ellen az adóslevél érvénytelenítése iránt. Az ügy tehát az angol bíróságok elé került. Mr. Keat keresetében azt vitatta, hogy apósa teljesen jogosulatlanul követeli a rajta kikötött 200 fontnyi összeget. Miután felesége 1200 font sterling hozományát egyik nagynénjétől kapta, az atya pedig egyáltalában semmit sem adott leányának, apósának semmi, legkisebb joga sincs tőle bármit is követelni s ez alapon az adóslevélben megjelölt összeg kifizetését sem igényelheti. A pörben aztán Sir Francis North, az akkori fő-pecsétőr j és főkancellár, aki később Guildford grófja lett, hozta meg a | jogosítva legyek a kiskorú képviseletében, törvényesítése iránt a rendes pert megindítani, az árvaszék azonban kérelmemmel elutasított, indokul hozván fel, hogy hazai jogunk per általi törvényesitést nem ismer és ez okból a gondnokrendelést mint célra nem vezetőt mellőzte. Ezen elutasító határozat ellen a közigazgatási bizottsághoz felebbeztem, hol is célomat elértem, a törvényesitési per megindítására gondnokul ki lettem rendslve. Mint a kiskorú részére gyámhatóságilag kirendelt ügygondnok, felperesi minőségben rendes pert indítottam a kiskorú édes anyja, özv. Cs. L-né szül.[: R. M. ugy néhai férje ismert és a kirendelendő ügygondnok által képviselt ismeretlen örökösei ellen, a perben a rokonok nem védekeztek, csak az ismeretlen örökösök ügygondnoka tagadta, hogy Cs. 1. a gyermek apaságát elismerte, ezzel szemben a kihallgatott tanuk bizonyították, hogy Cs. I. nemcsak a házasság megkötése előtt, hanem annak tartama alatt többször azon kijelentést tette a tanuk előtt, hogy R. M. által még hajadon korában szült «Jenő» nevü gyermeknek ő az apja s egyszersmind ezen gyermek törvényesítése iránti óhajának is kifejezést adott. A per során a nemző szülők utólagos házasságra lépése, ugy azon körülmény, hogy a gyermek nemzésekor köztük házassági akadály fenn nem forgott, beigazoltatott. A kir. törvényszék meghozta a következő ítéletet: «A kir. törvényszék megállapítja, hogy R. M. által Győrött 1904. évi március 15-én szült, a győri anyakönyvi kerület 1904. évéről vezetett születési anyakönyvének 195. sz. lapján bejegyzett «Jenő» nevü törvénytelen fiúgyermeknek törvényes apja azon Cs. I., ki R. M.-tal Győrött 1904. évi augusztus 7-én házasságra lépett, mely körülmény a győri anyakönyvi kerület 1904. évről vezetett születési anyakönyvének 195. sz. bejegyzésénél az ítélet jogerőre emelkedése után feljegyzendő.» A tényállás megállapítása után a kir. törvényszék ítéletét a következőkkel indokolta: «A házasság megkötése előtt nemzett gyermek törvényesitését a nemző szülők utólagos házasságra lépésének ténye megállapítja és az utólagos házasságnak csak akkor nem lehet törvényesítő hatálya, ha a szülők között a gyermeknemzéskor elengedh etetlen házassági akadály állott fenn. Minthogy jelen esetben az utólagosan házasságra lépő Cs. I. és R. M. között ilyen akadály fenn nem forgott és a kihallgatott tanuk vallomása szerint a házasság tartama alatt elhalt Cs. I. még életében kiskorú gyermekének törvényesitésére nézve az 1894 : XXXIII. t.-c. 41., 43. §-aiban foglalelismerő nyilatkozat megtételét a gyermek születése és a házast ság megkötése alkalmával, nem szándékosan, hanem akaratán kivül mulasztotta el, minthogy időközben elhalt Cs. I.-nak az apaság kérdésében több izben történt elismerő nyilatkozatát a kihallgatott tanuk hitelt érdemlőleg bizonyították : a kiskorú R. í. utólagos házasság által lett törvényesitését megállapítani és ezen körülménynek az anyakönyvben leendő feljegyzése iránt is az 1894 : XXXIII. t.-c. 43. §-a alapján intézkedni kellett.» Ezen ítélet ellen a íelek közül felebbezést senki nem jelentett be, a kir. törvényszék azonban hivatalból felterjesztette a kir. ítélőtáblához, a kir. tábla azonban érdemben nem itélt)( I döntő határozatot. Ez a főbíró kimondotta azt, hogy az após és vő közti egész vitás ügy «az alkuszi ügylet természetével í bir», a kérdéses adóslevél feltétlenül megsemmisítendő s a mellett az após vejének a perben felmerült összes költségeit is megtéríteni köteles. Az öreg ur egész mesterkedése tehát ugyanám balul ütött ki s a leánya keze fölötti rendelkezés jogát sehogysem sikerült neki az óhajtott módon értékesíteni. * így találom én ezt megírva egy angol krónikában. Érdemes arra, hogy Juszticia istenasszony emlékiratai közé sorolja, mint a régi angol igazságszolgáltatás egyik epizódját. Az angol jog szerint minden olyan szerződés, — melyben a szülő vagy gyám bizonyos ellenszolgáltatást vagy jutalmat igényel azért, mert gyermekének vagy gyámoltjának házasságát előmozdítja vagy abba beleegyezik : — teljesen érvénytelen. Amint ezt az angol bíróságok a Hamilton—Mohun-teXe, perben is (2. Vem. 562) kimondották. Ugyanily értelemben tárgyalja a kérdést egy angol jogi író, Smith is a maga «Principles of Equity» cimü munkájában.