A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 35. szám - A váltóóvás reformja

A JOG 139 Ámde tekintettel arra, hogy a fentebb emiitelt kétrendbeli hagyatéki iratok között semmi nyoma sincs a váltókövetelésnek és hogy a 2-/. alatt csatolt váltó keletkezése, a •/. alatt mellékelt levélre való tekintettel, 1885. évre vezethető' vissza és hogy ily hosszú idő lefolyása alatt a váltókövetelés érvényesítésére semmi törvényes intézkedés nem történt mindazideig, mig felperes 1902 december 3-án K. F.-et be nem perelte s csakis ennek megtörténte után, 1902. évi decenber hó 16-án állította ki K. F. neje S. I. részére az A) alatti közjegyzői okiratot, melynek alapján ez utóbbi férje ellen 1902. december 19-én végrehajtást foganatosított s annak összes ingóságait lefoglalta ; tekintettel továbbá arra, hogy a kihallgatott tanukat, mint az alperesek közeli rokonait s igy érdekelteket a felperes kifogásolta és hogy a tanuk nem bírnak közvetlen tudomással arról, hogy a 7,000 frtos váltón alapuló összeg K. F.-nek tényleg átadatott-e, mert a pénz átadásánál jelen nem voltak, ezt csak hallomásból tudják és állítják: a felsorolt körülmények figyelembevételével, a kihallgatott tanuk vallomása sem fogadható el megnyugtató bizonyítékként a váltón alapuló követelés valódisága és fennállására nézve. Ami továbbá a 37- alatti adóslevélre alapított 12,000 K. tőkekövetelést és ennek 1,330 K.-t tevő 7°/o kamatának valódiságát és fennállását illeti, felperes a 3-/. alatti adóslevél alaki és tartalmi valódiságát és az ezzel igazolni célzott kölcsönügylet valódiságát szintén tagadta és azt hozta fel, hogy a házastársak között létrejött kölcsönügylet csak az esetben volna érvényesnek tekinthető, ha az közjegyzői okiratba foglaltatott volna. Minthogy az 1880: VII. t.-c. 27. §. b) pontja szerint a házastársak között létrejött kölcsönügylet érvényességéhez közjegyzői okirat kívántatik, ilyen okirat ki nem állíttatott: ennélfogva a 3./' alatti adóslevél, az abban foglalt követelésnek valódisága és fennállására nézve az adós férjjel szemben nem alkalmas bizonyíték; amennyiben pedig a fenforgó esetben az 1886; VII. t.-c. utolsó bekezdése értelmében a közjegyzői okiratba nem foglalt kölcsönügylet érvénytelensége folytán S. I.-ra esetleg követelés származott volna, az ennek alapul szolgálható ténvkörülmények bizonyítására a felperes részére kinált főeskü nem alkalmazható, mert felperes nem forog saját tényében, a K. F. személyében megajánlott egyoldalú főeskü pedig, tekintettel arra, hogy a fentebbiek szerint éppen az ő ténye következtében vonatott el a felperes követelésének kielégítésére szolgálható fedezeti alap, alkalmas bizonyítékul el nem fogadható. Ezeknél fogva a perben felhozott bizonyítékok és összes adatoknak az 1893: XVIII. t.-c. 64, és 215. §§-ai alapján történt mérlegelése folytán, a m. kir. Kúria az A) alatti közjegyzői okiratban említett 7,000 frtos váltón és 6,000 frtos adóslevélen alapuló öszszesen 21,830 K. követelés valódiságát és fennállását bebizonyitottnak nem látja, miért is a közjegyzői okirat s ennek alapján foganatosított végrehajtási jogcselekmény felperessel szemben a fenforgó esetben hatálytalannak volt kimondandó. Bűnügyekben, A váltók kicserélésénél közreműködő egyén segéd az uzsoránál, ha e vétség tényelemeinek fenforgásáról tudomással birt. Az erzsébetvárosi kir. törvényszék (1906. május 17. 2,631. sz. a.) A törvényszék S. Jánosné vádlottat az 1883. évi XXV. t.-c. 1. §-ában meghatározott, e törvénycikk 2. §-a szerint minősülő és büntetendő uzsora vétségének vádja alól a B. P. 326. §-ának 1. pontja alapján felmenti. . . . Indokok : A vád tárgyát az képezte, hogy vádlott Kőrös községben R. Miklósné részére annak szorultságát felhasználva, olyan kikötések mellett adott fizetési halasztást, melyek a neki engedett túlságos mérvű vagyoni előnyök által, az adósnak anyagi romlását előidézni alkalmasak voltak és oly mérvűek, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között szembeszökő aránytalanság mutatkozik s az igy elért előnyöket váltó alakjában kötötte ki. A törvényszék a váddal szemben tényállásként megállapította, hogy a sértettnek jelenleg Amerikában tartózkodó férje vádlottnak férjével ezelőtt hat évvel egy kölcsönügyletet kötöttek s sértett férje egy váltót állított ki, melyet miután a lejáratkor kifizetni nem tudott, vádlott félévenként akként újított, hogy a kapott összeg minden koronája után 20 fillér kamatot számítva a lejárt váltó ellenében uj váltót adott a kamatok hozzászámitása után keletkezett összegről; megállapította továbbá, hogy midőn vádlott férje Amerikába költözött, a kölcsönügylet lebonyolítását vádlott eszközölte sértett és férjének kérelmére oly módon, hogy félévenkint a férjétől levélben kapott utasítás szerinti összegekről uj váltót állított ki, anélkül, hogy ő a kölcsönügylet megkötésénél részt vett volna, hanem abban csak férje utasítását hajtotta végre, közvetítőként járt el. Ily tényállás mellett vádlottnak nem saját ténykedéséről, hanem csak közvetítő közreműködéséről lévén szó, a törvényszék arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vádlottat férjének cselekményeért bűnvádi felelősségre vonni nem lehet, terhére a vádbeli bűncselekményt megnyugvással megállapítani nem tudta, s ezért a vád és következményeinek terhe alól felmentette. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla (1906. okt. hó 17-én, 1,656. sz.) A tábla a törvényszék ítéletét indokai alapján helybenhagyja, s ennélfogva a főügyész részéről indítványozott kiegészítés elrendelését mellőzi. A m. kir. Kúria (1907. május 15-én. 4,765. sz.) A főügyész semmisségi panasza folytán : Mindkét alsófoku biróság ítélete a B. P. 385. §-ának 1. a) pontjában meghatározott semmisségi ok fenforgása miatt a B. P. 437. §-ának 5. bekezdése értelmében megsemmisíttetik és a törvényszék uj eljárásra és határozathozatalra utasittatik. Indokok: A törvényszék a tábla által helybenhagyott ítéletével tényállásként azt állapította meg, hogy R. Miklósné sértettnek jelenleg Amerikában tartózkodó férje a vádlottnak szintén Amerikában tartózkodó férjével hat év előtt kölcsönügyletet kötött, amelyről sértett férje egy váltót állított ki. A lejáratkor az adós fizetni nem tudván, a váltót akként újította meg. hogy a kapott összeg minden koronája után 20 fillér kamatot számítva, a lejárt váltó ellenében uj váltót adott a kamatok hozzászámitása után keletkezett összegről, midőn pedig a vádlott férje Amerikába költözött, a kölcsönügylet lebonyolítását a vádlott eszközölte oly módon, hogy félévenként a férjétől levélben kapott utasítás szerinti összegekről uj váltót állított ki. E tényállás mellett mindkét alsófoku biróság vádlottat az uzsora vétségének vádja alól felmentette, mert a kölcsönügylet megkötésénél részt nem vett, hanem csak férje utasításait hajtván végre, mint közvetítő járt el, e cselekménye pedig büntetendő cselekmény tényálladékát nem foglalja magában. Az alsófoku bíróságoknak ez a jogi felfogása téves. Ha való az a vádbeli állítás, hogy a lejárt váltók megújítását a vádlott férjének megbízásából, oly kikötések meilett eszközölte, amelyek a hitelezőknek engedett túlságos mérvű vagyoni előnyök által az adósnak, vagy kezesnek anyagi romlását előidézni vagy fokozni alkalmasak, vagy oly mérvűek voltak, hogy az eset körülményeihez képest a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között szembeötlő aránytalanságot tüntetnek fel és ha vádlott tudta, hogy az adós e reá nézve hátrányos kikötések elfogadására szorultsága által volt kényszerítve: az esetben vádlott a fizetési halasztás engedélyezése körül követett eljárásával az Amerikában tartózkodó férje által elkövetettnek mutatkozó és az 1883. évi XXV. t.-c. 1. és 2. §§-aiba ütköző uzsora vétségének véghezvitelét szándékosan előmozdította és könnyítette, amely tevékenysége az emiitett vétség bünsegédi részességének összes ismérveit kimeríti. Ezek szerint anyagi semmisségi ok forog fenn, azonban a büntető törvény megfelelő rendelkezésének alkalmazhatása oly lényeges körülmények megállapítását teszi szükségessé, a melyeket az elsőfokú bíróságok mellőztek, miért is ítéletük megsemmisítésével uj eljárást kellett elrendelni. Ennek rendén megállapítandó lesz különösen az, hogy a vádlott férjének Amerikába költözése óta hányszor kapott az adós fizetési halasztást és ez alkalmakkor a váltóösszeghez a halasztás engedélyezéséért mily összegek számiitattak hozzá, vagyis mily összegekről szóltak az uj váltók ; kik irták ezeket a váltókat alá; ki szólította fel az aláírásra az aláírókat, .értesítve lett-e a vádlott, hogy adós anyagi helyzete miatt nem tud fizetni; végül nem kifogásolta-e az aláirók valamelyike annak a különbözetnek a nagyságát, mely a régi és az uj váltó összege között mutatkozott. Vonatvezető a Btk. 461. §-a szerinti közhivatalnoknak tekintendő. Az ezen minőségben és szolgálati uton kezeihez jutott pénzek elsikkasztása hivatali sikkasztás fogalma alá tartozik. Am. kir. Kúria: (1907 június 18. 5,849/907. sz. a. III. Bt.) A semmisségi panasz, amennyiben a védő azt a Bp. 384. §. 9. pontjára alapította, visszautasittatik, amennyiben pedig a Bp. 385. §. 1. a) pontjára alapította, elutasittatik. Indokok: A kir. tábla másodfokú ítélete ellen a védő semmisségi panaszt jelentett be a BP. 384. §. 9. pontja alapján azért, mert ellenszakértő alkalmazása és kihallgatása el nem rendeltetett, továbbá a BP. 385. §. 1. a) p. alapján azért, mert a vádlott bűnössége megállapittatott. A védő írásbeli indokolásában a BP. 385. 1. a) pontjára hivatkozással azt fejtegeti, hogy téves a Btk. 462. és 463. §§-ai alapján való itéletkimondás, mert a Btk. 462. §-ában meghatározott bűncselekményt csakis a Btk. 461. §-ában megjelölt közhivatalnok követheti el, az államvasuti hivatalnokot pedig a Btk. 461. §-a közhivatalnoknak nem nyilvánítja. Az írásbeli indokolásnak a BP. 385. §. 1. a) pontjával összefüggésbe hozott többi része pedig a bizonyítás kérdésére vonatkozik. A Bp. 384. §. 9. pontja alapján az ellenszakértő alkalmazásának és kihallgatásának el nem rendelése miatt használt semmisségi panasz a BP. 434. §. 3. bekezdése értelmében vissza volt utasítandó, mert ez az alaki semmisségi ok már az elsőbiróság ítélete ellen használt felebbezésben fel volt hozva s annak figyelembevételét a kir. tábla mellőzte, s igy az a BP. 428. §. 2. bekezdése szerint semmisségi panaszszal nem érvényesíthető. A BP. 385. §. 1. a) pontjára alapított semmisségi panasz mint alaptalan, a BP. 437. §. 4. bek. értelmében el volt utasítandó, mert vádlott mint az állam fennhatósága és állami kezelés alatt álló vasutaknál alkalmazott és esküt tett vonatvezető közhivatalnoknak tekintendő, tehát az ezen minőségtan és szolgálati uton kezeihez jutott pénzek elsikkasztása a hivabeli sikkasztás fogalma alá tartozik; ehhez képest az alsóbiróság ítéleteiben foglalt ténybeli megállapítás és helyes jogi indokolás szerint a vádlott terhére eső cselekmények a Btk. 462., 463.