A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 34. szám - A férj, feleség s a gyermek jogviszonyai

134 A JOG fogásával egyezik-e vagy sem: a közjognak és a magánjognak egyaránt alapvető tételeibe ütközik. Mivel pedig az A /, alatti telepítési okirat 20. pontjának fönnidézett ama rendelkezései, amelyek a telepesnek tulajdonából is kimozdithatásának eseteit sorolják fel, az eddigiekben kifejtettek értelmében, semmiképpen sem lelik törvényes alapjukat az 1894: V. t.-cikkben; mivel a kimozdithatásnak az eme törvény 18. §-ában megszabott esetét a kir. kincstár nem sokszorosíthatja, mert a tulajdonos jogkörének megszorítását, még inkább pedig a tulajdonosnak tulajdonától megfoszthatását, a kir. kincstár bármelyik közege — kit minden cselekvésében egyedül a törvény irányithat — csakis abban az esetben kötheti ki jogkövetkezményként kétoldalú jogügyletben is, ha erre törvény kifejezetten felhatalmazta, ez az eset pedig itt fenn nem forog: felperesnek az A-/, a. telepítési okirat szerződéses jellegére alapított panaszát meg nem álihatónak kellett kimondani. Ebből az álláspontból pedig természetszerűen folyik, hogy a telepítési okirat 20. pontjának második bekezdésében foglalt az a rendelkezés, mely szerint annak megítélése, vájjon a telepes viselkedése mikor ad okot a telepből való kimozditásra, kizáróan a kincstárra, illetőleg a földmivelésügyi m. kir. miniszterre tartozik,— ennek az ügynek a felülvizsgálása szempontjából tárgytalan. A vitás kérdésnek a föntiekben kifejtett jogi állása mellett nyilvánvaló ugyan, hogy a felebbezési bíróság annyi jogszabályt sértett meg, midőn a földmivelésügyi m. kir. miniszter ama rendeletét, amelylyel alperest a tulajdonát tevő telepéből a telepítési okirat 20. pontja alapján kirekesztette, elégséges bizonyítékul el nem fogadva, felperest csak azért utasította el keresetével, mert nem bizonyította, hogy alperes magaviseletével erre a kirekesztésre okot adott, mert hiszen a telepítési okirat 20. pontjában felsorolt kirekesztési eseteknek a fentiek szerint joghatályuk nincs ; mivel azonban a felebbezési biróság ítéletének rendelkező része megfelel a fentiekben kifejtett jogi álláspotnak, felperesnek a felebbezési biróság Ítélete ellen beadott felülvizsgálati kérelmét, mint alaptalant, elutasítani kellett. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A védegyletnek alapszabályai értelmében a védegyleti tagok csak abban az esetben nem járhatnak el önállóan adósaik ellen, ha a tőzsdei tag adós fizetésképtelensége a védegyletnél bejelentetett, és az erről szóló értesítést a tagok megkapták. Ha a hitelező a követelésére vonatkozólag a zálogjogot már ezen bejelentés és értesítés előtt megszerezte, ugy a csoport határozatának kötelező ereje reá nem terjed ki. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék mint kereskedelmi biróság (1905 jul. 15-én 29,446, sz. alatt S. I. dr. ügyvéd által képviselt A. M. felperesnek F. T. dr. ügyvéd által képviselt H. és S. cég alperes ellen végrehajtás megszüntetése és jár. iránti ügyében) következőleg ítélt: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja s kötelezi, hogy 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett 200 K. 90 f. perköltséget fizessen alperesnek. Indokok : Felperes az ellene 1903 szept. 3-án 73,525/903. sz. alatt kelt végzéssel H. és S. cég javára 2,429 K. 25f. tőke és járulékai erejéig elrendelt kiel. végrehajtás megszüntetése iránt indított keresetet azon az alapon, hogy felperes hitelezőivel egyességi alkudozásokba bocsátkozván, ezen alkudozások folytán a magyar gabonakereskedők és malmok védegylete a hitelezőket és azok közül különösen az egylet összes érdekelt tagjait csoportosulásra felhiván, a védegyleti csoporthoz tartozó hitelezők 1903. jul. 30-án az F. alatti jegyzőkönyv szerint az abban körülirt egyességet elfogadták. Minthogy pedig a hitelezőknek az F. alattiban hozott határozata a G. alatti védegyleti alapszabályok 21. §-a értelmében az alperesi céget mint volt védegyleti tagot is kötele/.i s alperes az egyességb.kikötött feltételeknek a H. és I. alattiak szerint eleget tett, alperesnek a felperes ellen fennállott, a végrehajtás alapját képező követelese az egyesség folytán a kielégítési végrehajtás elrendelése előtt megszűnt. Peres feleknek ^ a 99,093/904. sz. tárgyalási jegyzőkönyvben előterjesztett közös előadása szerint a magyar terménykereskedők és gyárosok védegylete, melynek alperes tagja volt és a magyar gabonakereskedők és malmok védegylete, melynek alapsza'bá lyait felperes G. alatt csatolta, egymással azonosak és csupán az elnevezés változott meg. Alperesnek az az érvelése, hogy jelen esetben végrehajtás-megszüntetési keresetnek azon okból nem lenne helye, mert az F. alatti egyesség az itélet hozatalát megelőző időben jött létre, alappal nem bír, mert a periratok szerint a kereset feletti tárgyalásra 1903. jul. 9-ike tüzetett ki, s minthogy felperes a tárgyaláson meg nem jelent, a peres eljárás 1903. jul. 9-én nyert befejezést, s igy az 1903. jul. 30-án létrejött egyesség mint a peres eljárás befejezte után felmerült ténykörülmény az 1881. évi LX. t.-c. 30. §-ának aj pontja értelmében a végrehajtás megszüntetésére alapul szolgál. Alperes tagadta, hogy 1903. jul. 30-án a magyar gabonakereskedők és malmok védegyletének tagja volt s ezen állítását a 2 alatti levéllel s a 4 ;. alatti bizonylattal, mig ezzel szemben felperes azt, hogy alperes ez időben a védegyletnek tagja volt, K. Gy. és G. S. dr. tanukkal kívánta bizonyítani. A 2- . és 4' alattival szemben felperes tartozott volna bizonyítani azt, hogy aiperes a 4- alatti szerint 1900 jul. 8-án nem a 2 /. alatti levelet adta fel a fentemiitett védegylet címére, vagy hogy a védegylet ezen ajánlottan feladott levelet meg nem kapta Minthogy azonban felperes nem is állította, hogy a védegvlet a 4 alattival igazoltan feladott 2- . alatti kilépési nyilatkozatot meg nem kapta, de hogy azt a védegylet megkapta, azt G S. dr. tanú is vallotta, ezekkel igazolva van, hogy alperes a védegyletből való kilépését 1904. máj. hóban a védegyletnek bejelentette. Felperes az általa felhívott K. Gy. tanú kihallgatásától elállván, nevezett kihallgatása ez okból mellőztetett. A hit alatt kihallgatott G. S. dr. tanú azt vallotta, hogy alperes 1903. jul. 30-án a magyar gabonakereskedők és malmok védegyletének tagja volt, mert alperes a kilépési nyilatkozata dacára a tagsági dijakat rendesen kifizette s a tárgyalásokban részt vett s igy ugy a védegylet, mint alperes is a kilépés dacára magát tagnak tekintette. Továbbá azt vallotta a tanú, hogy arról tudomása nincsen, hogy alperes a 2-/. alatti kilépési nyilatkozatát visszavonta-e s hogy alperes a kilépés után a védegyletbe újból be nem lépett és fel nem vétetett. A G. alatti alapszabályok 3. §-a értelmében a védegyleti tagok felvétele az egylet választmányának határozata folytán történik. Minthogy pedig a fentiekkel igazolva van az, hogy alperes a 2'/. alattival a védegyleti alapszabályok 3. §-a rendelkezésének megfelelőleg az egyletből való kilépését bejelentette, az pedig, hogy alperes a kilépési nyilatkozatot visszavonta, vagy az egylet választmánya által a tagok sorába újólag felvétetett volna, igazolva nincs ezekkel. A kir. törvényszék bizonyítottnak vette, hogy alperes az F. alatti egyesség létrejöttekor 1903. július 30-án a védegyletnek tagja nem volt. Nem lehetett figyelembe venni felperesnek azt az érvelését, hogy alperes mint védegyleti tag hivatott meg s jelent meg megbízottja utján az ülésekre, mert ezen körülmények magukban véve a felvétel nélkül alperesnek tagsági minőségét meg nem állapítják. Ezek szerint igazolva lévén az, hogy alperes az F. alatti egyesség létrejöttekor a védegyletnek tagja nem volt s igy a védegylet alapszabályai alperesre nézve nem kötelezők, s minthogy peres felek között nem vitás az, hogy alperes az F. alatti egyességhez kifejezetten hozzá nem járult, az F. alatti egyesség alperest nem kötelezi s alperes az egyességi hányadot elfogadni nem tartozott. Ennélfogva mellőzve a további nem perdöntő kifogások méltatását, felperest keresetével elutasítani és mint pervesztest a prdts. 251. §-a értelmében a perköltségnek fizetésére kötelezni kellett. Az ügyvédi díj s költség iránt tett intézkedés a prdts. 252. §-án alapszik. A budapesti kir. Ítélőtábla (1905. dec. 19-én 2,011. sz. alatt) következőleg itélt: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és ha felperes főesküt tesz arra: «hogy saját fizetésképtelenségét az alperes cég tagjaival S. E.-lel és S. M.-ral még az 1903. jun. 24-ike előtti napok egyikén közölte*, erre az esetre az alperes cég javára felperes ellen a 73,525 903. számú végzéssel 2,459 K. 25 f. tőke és járulékai erejéig elrendelt kielégítési végrehajtást megszünteti és alperest kötelezi, hogy felperesnek 234 K. 10 f. perbeli és 38 K. 30 f., valamint 34 K. 30 1. kétszeri felebbezési költséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizessen. Érdekében áll tehát felperesnek, hogy ezen itélet jogerőre emelkedése után 15 nap alatt a megítélt főeskü letételére jelentkezzék és ezt a kitűzendő határnapon letegye, mert ellenkező esetre felperes keresetével elutasittatik és köteles alperesnek 200 K. 90 fill. perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizetni. Indokok: G S. dr. ügyvédnek a S. E. T. 64. §. értelmében mérlegelt vallomásával, melyet alperesnek az a beismerése is támogat, hogy ő a felperes fizetésképtelenségi ügyében a magyar gabonakereskedők és malmok védegylete által összehívott ülésekre meghivatott és két ülésen alkalmazottja által részt is vett : bizonyítottnak találta a kir. ítélőtábla, hogy alperesnek 2 /. alatt csatolt levele, melyben a magyar terménykereskedők és gyárosok védegyletének 190U. május 3-án bejelentette, hogy tagjai sorából 1900. dec. 31-ikével kilép, a választmány elé nem került, hogy alperes kilépésének bejelentése után 1903. év végéig tovább is fizette a tagsági dijakat s valahányszor oly fizetésképtelenségi eset merül fel, amelynél alperes érdekelve volt, a csoportülésen, melyre a tagok meghivattak, alperes is megjelent, a tárgyalásokon részt vett és szavazati jogát gyakorolta, miáltal a védegylet alperest, mint ez is magát, a kilépési nyilatkozat dacára, tagnak tekintette. A feleknek a 99,093/1904. sz. jegyzőkönyvben foglalt megegyező kijelentésük szerint a fentebb megjelölt védegylet neve időközben változott, de maga a védegylet, mely a 2 . alatti levélben és a G. alatti alapszabályokban különbözőleg van megnevezve, azonos. Az emiitett tények alapján a kir. ítélőtábla bizonyítottnak vette, hogy alperes kilépési nyilatkozatától elállott s igy az A. M.-féle fizetésképtelenségi esetben, melyben saját beismerése szerint a C, D. és E. alatti meghívókkal a csoportülésekre meghivatott s K. A. alkalmazottja által két ülésen részt is vett, habár az 1903. jul. 30-án tartott ülésen, melyen a hitelezők felperes egyességi ajánlatát elfogadták, az F. alatt csatolt jegyzőkönyvből kitünőleg már nem is jelent meg, a csoport követeléseinek részét képviselő megjelent hitelezőknek 2 , része által hozott F. alatti határozat a G. alatti alapszabályok 21. 8-a értelmében alperesre is kötelező abban az esetben, ha alperes a