A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 34. szám - A gyilkosság és emberölés fogalma. 2. [r.]

242 feleket mindig végzésileg értesítik, diskreditálják a 'közjegyzőt és szándékoznak diskreditálni az intézményt! Nyilvánvaló, hogy a birói megbízási s hagyatéki ügyekben a közjegyzők ki vannak téve a birói önkényü intézkedéseknek és az eljárási dijak egyéni (referensi) hangulattól függő megállapításának; ami igen alkalmas arra, hogy az ambícióval működő körjegyzők munkakedvét is lelohassza, vagy végleg elvegye s kényszerítse a visszalépésre. S miután ezek az állapotok meg vannak s tényként konstatálhatok és mert számos jogorvoslati lépések a közjegyzők részéről sikerre • nem vezettek, sőt a bírósági körökből eredt legutóbbi felszólalásokból következtetve, a javulásra alig lehet számítani: az mutatkozik leghelyesebb megoldásnak, hogy az 1886: VII. t.-c. 20. §-ában felsorolt cselekmények közül az e) és f) alattiak a közjegyzői hatáskörből kivonassanak, és ezekért a közjegyzők a közjegyzői kényszer kiterjesztésével kárpótoltassanak; — vagy pedig as összes örökösödési Ügyeknek (az örökösödési bizonyítványok kiadását és a tárgyalásoknak) ellett ásat a perreutasitó, illetik átadó végzések meghozataláig a kir. közjegyzőkre kell bizni s az eljárási díjszabályzatot a jelenkor követelményeinek s a méltányosságnak megfelelöleg mielőbb torvenyhozásilag helyesbíteni! \\ . , r A gyilkosság és emberölés fogalma. Irta THOT LÁSZLÓ dr., budapesti kir. ítélőtáblai tanácsjegyző. (Folytatás.) A pozitív iskola irói szerint, a praemeditáció nem mindig ad okot büntetés sulyositására, mert a bűnös szándéknak a hosszas fontolgatása, a helyett, hogy a tettes nagyobbfoku romlottságát igazolná, néha — éppen ellenkezőleg — azon időszakot jelzi, amelyben a föltámadt jobb érzés a bűnös hajlamokkal küzd ; igy pl. a hirtelen fölindulásában elkövetett emberölésnél néha éppen az elkövetés hirtelenségéből következtetik a tettesnek a bűnös cselekményekre való rendkívüli hajlamát és tilalmas cselekményeknek az idegközpontokban való teljes hiányát. Ez a bűntettesek ideggyöngeségének azon alakja, amelyet Benediki neurasthenáinak nevez. A preameditáció csak azonesetben képezhet súlyosító körülményt, ha jogellenes inditó okoktól volt meghatázva.x) Sokkal nagyobb fontosságot tulajdonítanak, az uj iskola hívei a született és az ösztönszerű bűntettes által elkövetett ölési deliktumoknak, amennyiben voltaképpen az ilyen bűncselekményeket tekintik gyilkosságnak, illetve az ölési deliktumok legsúlyosabb — és éppen ezért a legerősebb eszközzel megelőzendő és megbüntetendő — esetének. A praemeditáció egyik legfontosabb, kelléke — mint már említettük — a bűnös szándék fontolgatása. Ezen fontolgatásra — természetszerűleg — bizonyos idő kell. Csak az kérdés: mennyi legyen ez az idő, illetve időköz} Már a régiek elismerték, hogy az actus deliberativus és az actus executivus között bizonyos időköznek kell eltelnie, hogy mindazon bűnös pschofizikai helyzet előállhasson, amely valamely bűntettnek a kivételesen súlyos büntetetésére jogot ad.2) Hogy a praemeditált és az egyszerű szándékos, emberölés között e tekintetben is különbséget tegyenek, bizonyos óraszámot vettek föl, amelynek az actus deliberativus és az actus executivus között el kellett telnie. így tudjuk, hogy XII. Kelemen egyik bullája hat órában állapította meg ezt az időt, míg a velencei praxis egy éjjelt, Farinacius pedig néhány napot kivánt meg a praemeditáció konstatálhatására.:;) Később azonban elhagyták a fix terminusok fölvételét s a bíró belátására bízták az intervallum megállapítását, ami a jelenben is igy van. Longo szerint,4) a praemeditációnál két időszakot kell megkülönböztetnünk : azt, amelyet a motívum ösztönének a cselekvése és a bűntett elhatározása között van és azt, amely az elhatározás és a véghezvitel közötti reflex cselekmények szorozatát foglalja magában. Az előbbi a reakció, az utóbbi pedig az egyensúly időszaka. A reakció időszaka azt mutatja, hogy a fölfogott ösztön (st molo percepto) energiája az öntudat uj állapotait eredményezi az által, hogy az ellentétes reparáló energiák tevékenységét legyőzi, vagy paralizálja s érzelmi térre lép át, amivel létrehozza az elhatározást. Az egyensúly időszaka pedig arra szolgál, hogy az egyszerű és az összetett ösztönök és ellenösztönök ellen tétéi között, mérsékelje a harag hirtelen ösztöneit, továbbá, hogy a cselekményt gátolja s végeredményben, hogy a magatartást egyensúlyban tartsa. E két időszak közül nemcsak az utóbbit, hanem az előbbit is különös figyelmére ') Garofalo: «Criterio positivo della penalitá», 79—81. !) Longo: «La Premeditazione.» 187. 1. •>) Longo: n. o. 188. L *) L m. 189—19L }. kell méltatnia a bírónak, mert «a sérelem motívuma és a boszu elhatározása között is telik el bizonyos időszak, amelyet azonban a kriminalisták nem igen méltatnak figyelmükre, mivel a pszihikai cselekmények folytatólagosságát lehetetlennek tartják». A német kriminalisták egy része is az időtartamot tekinti a praemeditáció legfontosabb alkotóelemének, de a nagy többség más momentumokra helyezi a fősúlyt. Igy, vannak, akik erkölcsi szempontból nézik a dolgot s a tettes fönhéjázását (a cselekmény elkövetése után) is az előre meggondolás következményének, illetve bizonyítékának veszik s .szembeállítják az emberölők rendesen bekövetkező megbánásával. Mások a cselekmény inditó okát vizsgálják s ehhez képest a rablógyilkosságot és az útonállás közben elkövetett gyilkosságot tekintik praemeditáltnak.Vannak, akik fiziológiai okokal pl. a (vérmességgel) magyarázzák a praemeditációt. Tekintélyes számmal vannak az olyan irók is, akik a cselekmény elkövetésének módjából állapítják meg a praemeditációt, abból indulva ki, hogy minél komplikáltabb módon követte el a tettes a cselekményt, annál hosszabb meggondolás volt ahhoz szüséges. Az emiitett ismertető jelek pl. a cselfogás, orvtámadás, stb. Végül vannak olyan irók is, akik pszihologiai momentumokra fektetik a fősúlyt s akik a reflexió és az értelmi erőknek a kedély és az akaratképesség fölötti uralmát vizsgálják. Mindezen elméletek megegyeznek abban, hogy a gyilkosság alapkritériumaként az előre megfontolt szándékot tekintik, a különbség pedig abban nyilvánul köztük, hogy a szándék előre megfontolását más-más ismérvekből kívánják megállapítani. Egyike a legvitásabb kérdéseknek, hogy megállapítható-e a praemeditáció részleges elmezavar mellett ? Kétféle véleményt hallunk e kérdésekben ; az egyik megengedi a két fogalom együttességét, a másik pedig tagadja. A első tábor hivei szerint, a praemeditáció nem zárja ki azt, hogy a bűnösnek az elmetehetsége — az elkövetés pillanatában — meg legyen zavarodva, mert a praemeditáció nem tekinthető mindig olyan jelnek, amely az elmetehetség és a cselekvési szabadság tökéletes bírását kétségbevonhatlanul bizonyítaná ; az előre megfontolás ideje lényegesen különböző lévén a véghezvitel idejétől, világos, miszerint a saját akarat megvalósítása teljesen szabad lehet akkor, amidőn az előre megfontolás történik, s véghezvitelénél hatalmas külső erő, vagy éppen elmezavar is, közreműködhetik. Az ellentábor hivei szerint, a praemeditáció, az elhatározástól a véghezvitelig, föltételezi a tettes elmetehetségének az épségét, mert, aki előre megfontolja a bűncselekményt, az teljes hidegvérüséggel és a legnagyobb gonoszsággal cselekszik s mert a részleges elmezavar részleges cselekvési szabadságot s az elmének a tökéletlenségét és változását föltételezi, amely nagyon megkönnyiti a bűncselekmény beszámíthatóságát és igy maga az elmezavar — jóllehet csak részleges, mégis — föltétlenül kizárva lesz a praemeditáció fogalmából, mert lehetetlen, hogy az egyik és a másik is egyszerre létezzék. Ezenkívül, ha föltesszük azon esetet, amidőn a tettesnek nem volt teljes értelmiképessége és teljes tudata önmagáról, valamint a cselekmények erkölcsiségéről s amidőn zavart, vagy éppen megromlott értelmisséggel, s kevésbbé szabad akarattal cselekedett, lehetetlenségnek látszanak ama büntettek, amelyek tartós és hosszas megfontolást s hidegvérüséget igényelnek. E két ellentétes irányt összeegyeztetni igyekszik egy harmadik,5) amely a praemeditációt közönséges és tudományos fogalom gyanánt határozza meg s oda konkludál, hogy a praemeditáció közönséges értelme megengedi azt, hogy az elmebetegek is előre megfontolva cselekedjenek, de, ha tudományos értelemben vesszük a praemeditációt, akkor azt nem állapithatjuk meg az elmezavart egyéneknél, mert az ahhoz szükséges feltételek hiányzanak. Ez irányok — mint látjuk — elméletileg akarják megoldani a kérdést, holott az — ténykérdés lévén — csakis gyakorlati módon tisztázható közmegnyugvásra s ezt — az eset körülményeihez képest ~. az orvosszakértőknek, illetve az esküdteknek, vagy a bírónak kell eldöntenie. Személyes tulajdonság-e a praemeditáció, vagy pedig olyan körülmény, amely miatt a részestársak is felelősek? Az irók túlnyomó többsége szerint, a praemeditáció személyes tulajdonság, amely a részestársakra nem vihető át, illetve, amely nem sulyosbbithatja azoknak a felelősségét, akik a bűncselekmény elkövetésében részt vettek ugyan, de, akiknél a praemeditáció esete nem forgott fönn. Ez állítás illusztrálására Carrara hoz föl két példát. 5J Lucas: «A loncura perante a lei penal». Lisbon, 87. 1.