A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 31. szám - A fővárosi állami rendörségnek 1906. évi működése. 4. [r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 31. számához. Budapest, 1907. augusztus 4. Köztörvényi ügyekben. Készpénzbeli hagyomány az öröklés megnyíltakor esedékessé válik. A hagyomány esedékességétől a kifizetésig terjedő időszakra a hagyatékból törvényes késedelmi kamat jár. A m. kir. Kúria (19U7. május hó 7-én 1,732. P. szám alatt S. M. dr. ügyvéd által képviselt aradi izraelita hitközség, mint a «H. I. és neje szül. B. R.-féle jótékony alapítvány* képviselője felperesnek W. A. ügyvéd által képviselt B. Zs. férj. P. M. L.-né, nemkülönben H. L. dr. ügyvéd által képviselt A. L. dr. mint a néhai H. I.-né végrendeletének végrehajtója és L. L. ügyvéd, mint a most nevezett örökhagyónak netán ismeretlen örökösei részére kinevezett ügygondnok, alperesek ellen 15,791 K 70 f. töke s járulékai iránt) következő ítéletet hozott: A kir. Kúria mindkét alsóbiróság ítéletét a per főtárgyára nézve megváltoztatja s az alpereseket annak tűrésére kötelezi, hogy a felperesnek 14,339 K. 17 f. összeg és ettől 1903. évi május 1-je óta járó 5°/0 kamat a néhai H. I.-né sz. B. R. hagyatékából a végrendeleti végrehajtó által 15 nap és végrehajtás terhe alatt kifizettessék, felperest keresetének ezt meghaladó részével elutasítja, a perköltségre nézve azonban a másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A joghatályos végrendeleten alapuló készpénzbeli hagyományt, ha ennek kiszolgáltatása iránt a végrendelet máskép nem intézkedik, a hagyományos a végrendelkezőnek elhalálozása után nyomban követelheti, vagyis a készpénzbeli hagyomány az öröklés megnyíltakor válik esedékessé. Minthogy nem vitás, hogy felperes az A. alatti érvényes végrendeletben neki szánt 40,000 K. hagyományt 1901. évi július '22-én máris megkapta, felperesnek csak ahhoz van jogos igénye, mikép a szóban forgó hagyomány esedékességétől, vagyis 1894. évi július 27-től kezdve az annak 1901. évi július 22-én történt kifizetéséig terjedő időre a hagyatékból törvényes késedelmi kamatot követelhessen, annyival inkább, mert alperesek ki nem mutatták azt, hogy reájuk nézve a késedelmet jogilag menthető valamely akadály forgott volna fenn a tekintetben, hogy a végrendeleti végrehajtó az A'/- alatti végrendelet 2 /. pontjában foglalt meghagyást nyomban az öröklés megnyílta után teljesítse. Ezekhez képest mindkét alsóbiróság ítéletét a per főtárgyára megváltoztatni s a felperesnek tekintettel arra, hogy a törvényes késedelmi kamat 1895. évi június 30-áig 6°/o volt, innen kezdve azonban 8°/0 a fent jelzett időtartamra már lejárt törvényes késedelmi kamat cimén 14,339 K. 17 f. összeget, ennek a kereset beadásától a kielégítésig számitandó 5°/o késedelmi kamatával együtt megítélni, ezt meghaladó keresetével pedig a felperest elutasítani, ellenben a perköltségre nézve a másodbiróság Ítéletét vonatkozó indokolása alapján helybenhagyni kellett. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben Ha sem az árunak átvételére, sem a vételár kfizetésére határozott határnap nem állapíttatott meg, a vevő Vészéről a vételár lefizetése ellenében bármikor követelhető az áru átadása és eladó részéről is bármikor az áru átvétele és a vételár kifizetése. Ellenkező esetben az ügylettől egyszerűen el lehet állani, de az ügylettől elálló fél kártérítést nem követelhet. Az előbbi állapot azonban mindenesetre visszaállítandó a felek között s mindegyik a másiknak azt, amit az ügyletbőll eredőleg kapott, visszatéríteni tartozik. A kalocsai kir. törvényszék (1905. június 20-án 2,703. P. sz. a.) G. B. dr. ügyvéd által képviselt V. A.-né és F. Gy.-né felpereseknek V I. dr. ügyvéd által képviselt Sz. I. nős Sz. R.-val alperes ellen 1,465 K. tőke és jár. iránt következőleg ítélt: Alperes köteles felperesnek 100 K. tőkét s annak 1904. évi szeptember hó 1-től folyó 5%-os kamatait 15 nap s különbeni végrehajtás terhe alatt megfizetni.Felperesek keresetük többi részével elutasittatnak s a perköltségek peres felek közt kölcsönösen megszüntettetnek. Indokok: Felperesek keresetükben az alperestől fonalankint 3 K. 40 fill. vételárban megvett, de alperes által át nem adott, hanem másnak eladott 525 fonal paprika vételéből folyólag alperes szerződésszegése miatt 1,3(35 K. árkülönbözetet és 100 K. foglaló visszatérítését, összesen 1,465 K. tőkét követelnek 1904. évi augusztus hó 26-tól folyó késedelmi kamatával együtt. Minthogy azonban a per folyamán kivett tanúvallomásokból azon tényállás nyert megállapítást, hogy elsőrendű felperesnő és alperes közt az áru átvételére s a vételár kifizetésére 1904. évi július 27-én, a vételár megkötésekor, még azon hét szombatja, tehát 1904. július 23-ika köttetett ki határnapul, mely teljesítési idő az eladó által ismételten adott halasztással 1904. évi augusztus hó 9-ig kiterjesztetett, felperesek azonban az árunak a vételár kifizetése melletti átvételét még ezen elhalasztott határnapon sem eszközölték, sőt elsőrendű felperesnő augusztus 9-én este alperesnek kijelentette, hogy a vételárat kifizetni nem tudja, s igy alperes az árut eladhatja, akinek akarja. Minthogy felperesek azt, hogy alperes a vételár kifizetésére nekik 1904. augusztus 9-ike utánra is haladékot adott volna, nem bizonyították, sőt ennek ellenkezője, hogy t. i. utolsó határidőül a fizetésre és átvételre 9-ike tüzetett ki, nyert bizonyítást, minthogy eszerint felperes vevők nem teljesítették a szerződést, amennyiben a vételár megfizetésével késedelmeskedtek, alperes a felperesekkel szemben alkalmazandó kereskedelmi törvény 352. §-a alapján jogosult volt az ügylettől egyszerűen elállni s az árut másnak eladni, s ebbel folyólag felperes vevők kártérítést nem követelhetnek, miértis az 1,305 K tőkekülönbözet iránti keresetükkel ez alapon elutasitandók voltak. Tekintve azonban, hogy a keresk. törvény 352. §-a alapján az ügylettől elálló szerződő fél ezenfelül kártérítést nem követelhet s az elállás következtében az előbbi állapot állítandó vissza a felek közt s mindegyik a másiknak azt, amit az ügyletből eredőleg kapott, visszatéríteni tartozik, alperes a kapott 100 K foglaló visszatartására jogosítva nincs, miért is annak s a kereset beadásától folyó késedelmi kamatainak visszatérítésére alperest kötelezni kellett. Mivel e szerint felperes keresete nagyobb részére pervesztes lett, a perköltségek a prts 252. §-a alapján megszüntetendők voltak. A budapesti kir. Ítélőtábla (1905. november 8-án 7,655. P. sz. a.) következő ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét annyiban, amennyiben az alperest 100 K tőkének és járulékainak a megfizetésére kötelezte és felpereseket 953 K 80 f. tőke és jár. iránti keresetükkel elutasította, helybenhagyja. Egyéb részeiben ellenben az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja és alperest arra kötelezi, hogy felperesnek az elsőbiróság által megítélt 100 K és járulékain felül további 411 K 20 f. tőkét, annak 1904. évi szeptember 1-től járó 5°,'o-os kamatát, 252 K. 30 f. per- és 20 kor. felebbezési költséget 15 nap alatt végrehajtás terhével megfizessen. Indokok : Azt, hogy felperesek és alperesek között létrejött adás-vevési jogügyletnél a felperesek által megvett paprika átvételére határnap lett megállapítva, csak az alperes neje Sz. R. és fia Sz. G. vallják, az alperessel való közeli rokoni viszonyban lévő és igy érdekelt tanuknak vallomása azonban, az érdektelen tanuk ellenkező vallomásával szemben birói figyelembe nem vehető. A kir. ítélőtábla tehát az elsőbirósággal ellentétben B. I., Sz. A., özv. K. I.-né, I. I. érdektelen tanuk vallomása alapján, kiknek előadását támogatja Sz. I., I. I. és F. M. I. felperes unokatestvére is, megállapitandónak találja, hogy a szerződő felek között a paprika átvételére határnap kikötve nem lett, de az a vevők tetszésére bízatott. Ennek megállapítása folytán kétségtelen, hogy alperes az egyszer már eladott paprikát másnak el nem adhatta s amennyiben ezt tette, az alpereseknek teljes kártérítéssel tartozik. A kir. ítélőtábla G. I. tanú vallomása alapján, ki alperestől a paprika fonalát 3 K 80 f.-rel megvette, vételárként 975 frt néhány krajcárt fizetett, megállapitandónak találta, hogy az alperes által a felpereseknek eladott paprikamennyiség 514 fonal volt (514+380=1,953 K 20 f., 976 frt 69 kr.). A paprikának piaci árát a kihallgatott tanuk különböző (3 K. 80 — f.-től 6 K.-ig) összegben határozzák meg, a kir. ítélőtábla azt 4 K. 20 f.-ben állapította meg 2 kilógrammos fonalanként, egyrészt mert ez felel meg a tanuk által előadott ár átlagának, másrészt mert Sz. A. tanúval, ki a paprikát az I. r. felperestől 4 K. árban megvette, a II. r. felperes ellenzése folytán, ki az árat keveselte, a vétclügylet a 20 K. foglaló kétszeresének visszaadása mellett felbontatott, főleg pedig, mert T I. tanú, ki a paprikát megvétel céljából megnézte, mint szakértő, tanú azt 4 K. 20 f. értékűnek mondja. A vételár 3 K. 40 f. és piaci ár 4 K. 20 f. közötti különbözet tehát fonalanként 80 f.-t tesz ki, felperesek tehát ez összegnek kártéritéskép való megfizetését az alperestől joggal követelhetik, miért is az elsőbiróság ítéletének részbenvaló megváltoztatásával alperest további 411 K. 20 f. (514X80 — 411 K. 20 f.) és járulékainak a megfizetésére kellett kötelezni, s felpereseket ezt meghaladó keresetükkel elutasítani. Az elsőbiróság ítélete a 100 K. foglaló és járulékainak megfizetése iránti részében helyben volt hagyandó, mert alperes mint szerződésszegő a kapott foglalót visszatéríteni köteles. Az alperes kártérítési és a foglaló visszaadása iránti kötelezettsége megállapittatván, felperesek a per érdemében pernyertesek, ennek folytán tekintettel arra is, hogy a kártérítés összegének a megállapítása a birói mérlegelés tárgya, alperest a