A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 31. szám - A fővárosi állami rendörségnek 1906. évi működése. 4. [r.]

A JOG 231 Mihelyt a bűnös eszme megvillan az egyén agyában, azonnal működésbe lép annak egyik funkciója: az értelem. S ez a praemeditatio második alapeleme. Az egyén megérti agyműködése jelentőségét. Ezután gondolkozik, tűnődik a már megértett dolog jelentősége fölött: boncolgatja annak a fogalmát, vizsgálja az eszme mellett és ellen fölmerülő s értelmére ható okokat, mérlegeli eshetőségeit s számol a következményekkel, azaz: döntő súlyt enged értelmi képességeinek. Miután pedig véleménye az ellentétes fogalmakból és képzetekből kialakult: megvan a terve, amelyet most már megvalósít. A praemeditatio tehát — mint a föntebbiekből kitűnik — psychologiai folyamat s azt — éppen ez okból — psychologiailag is kell definiálni. Mielőtt azonban ezt tennők : rá kell mutatnunk a praeme • ditatió egy fontosabb alapelemére. Emiitettük föntebb, hogy a praemeditatio értelmi folyamata alatt az egyén tépelődik. Ezen gondolkodás, tűnődés nagyfontosságú tényezője a praemeditationak, mert annak az időtartamától függ a praemeditatio intenzitása. Minél hosszabb ideig tartott a tettes fontolgatása : annál biztosabban megálla pitható az előre megfontolt szándék. Minthogy tehát a tettes fontolgatása időtartam szempontjából is nagyfontosságú s minthogy az psychologiai mozzanat: ismét beigazolást nyer ama fönti tétel, miszerint a praemeditatio pscyhologiai folyamat s annak -•- ez okból — psychologiai definicioját kell adni. A praemeditatio psychologiai definíciója — szerintünk — a következő lenne: A praemeditatio oly lelki folyamat, amelyben az egyén valamely bűncselekmény eszméjének a meg-, vagy meg nem valósítása f ölött, hosszabb vagy rövidebb ideig, tűnődik, amely tűnődésének az eredménye, — abban az esetben, ha apositiv képzetek a negatív képzetek fölött túlsúlyban vannak — : a bűncselekmény elkövetése lesz. A praemeditatio psychologiai értelmezése arra vezet bennünket, hogy annak a bűncselekmények elbírálásánál psychologiai, — nem pedig jogi — jelentőségét vegyük vizsgálat alá, vagyis : ne csupán azt kutassuk, hogy az intervallum megállapitható-e, vagy sem, hanem annak a kiderítésére is súlyt helyezzünk, hogy vajon a tettes csakugyan a bűnös eszme meg- vagy meg nem valósítása fölött tűnődött-e s hogy a positiv képzetek mekkora túlsúlyban voltak a negatív képzetek fölött, vagyis más szóval: hogy milyen okokból határozta el magát a tettes a cselekmény elkövetésére ? Továbbá meg kell állapítani azon időpontot, amelyben a bűnös szándék megvalósítása már elhatározott dolog volt s végül azt kell megtudni, hogy ezen elhatározástól mennyi idő telt el a cselekmény véghezvitelének a megkezdéséig. A praemeditatio psychologiai definícióját a törvénykönyvek rendesen mellőzik. E helyett néhány a praemeditatio jogi definícióját adja, sőt a gyakorlat emberei is a jogi definíciót tartják szem előtt, aminek a következménye az, hogy voltaképpen nem azt vizsgálják, hogy vajon a bűncselekmény elhatározásától az elkövetésig mennyi idő telt el, hanem csupán annak a megállapítására törekszenek, hogy a bűnös képzet megfogamzása és a cselekmény elkövetése között telt-e el bizonyos időköz? Talán mondanunk sem kellene, hogy ez az eljárás téves, helytelen, sőt káros is. Téves azért, mert a praemeditatiót nem jogi — psychologiai — természete szerint vizsgálja, hanem annak a lényegét puszta idökérdéssé degradálja, holott annak az egész folyamatát alapos vizsgálat alá kellene vetnie. De helytelen is ez az eljárás, mert nem logikus, amennyiben sokszor megesik, hogy valaki hosszú időn át foglalkozik a bűnös képzettel, míg a megvalósítás csak a messze távolban lebeg gondolatai előtt s bizonyos idő múlva — mikor a képzet fonala már megszakadt — hirtelen föllobban agyában a bűnös eszme s azt azonnal megvalósítja. Hogy ily esetben hol a praemeditatio: azt mély titok leple fedi. Végül, káros is az emiitett eljárás, mert — felületessége miatt — a vádlott tulszigoru megbüntetésére vezet. A praemeditatio jogi definicioját különösen a klasszikái iskola íróinál találjuk meg, akiknek a tana szerint a praemeditatio akkor állapitható meg, «midőn a bűncselekmény aktiv alanya elméjében megfogantatta, kialakította és megtartotta azon szándékot, hogy ellenségének az életét kioltja ; továbbá, ha ezen szándéknak a meggondolása megelőzte a cselekményt s végül, ha az ölési szándéknak az elmében megalakulása s állan. ») C r i v e 11 o r i : <Dei reati contro la vita e la integritá personale», 250—251. 1. dósága és a cselekmény elkövetése között, nyugalmas idő telt el, amelyben a tettes más cselekményeket nyugodtan végzett, a1) Amint tehát látjuk, a klasszikái iskola az ölési szándék megalakulását veszi a praemeditatio időtartamának a kiindulási pontjául, vagyis: nem kiséri kellő figyelemmel az egész psychologiai folyamatot, hanem annak csupán a felerészét veszi figyelembe. (Folyt, köv.) A fővárosi állami rendörségnek 1906. évi működése. (Folytatás, i A csalások száma volt 1,480(1,398). Ezek is évről-évre emelkednek ; de az adatok a jelentés szerint itt is megbizhatlanok. Mert sokkal több volna a tömegszédelgés és csalás eseteinek száma, ha azok: inditváuyos bűncselekmények nem volnának, minek folytán csak elenyésző csekély hányad kerül a rendőrség elé. «A törvénynek ezen enyhesége : sajátos gazdasági és individuális visszonyaink keretében, bázisa a szélhámos existentiák minden nemének. Budapest ezeknek gócpontja. Ide tódul évente, nyelvűnket sem értő rengeteg existentia, kiknek egyedüli tőkéje az a mohó üzérkedés, melynek morálja még a büntető törvénykönyvtől sem riad vissza. Hazájukban fenn : nem volt maradásuk, de itt bő talajra akadnak a magán- és közvagyon pusztításában. Visszaéléseik és furfangjaik technikája ismeretes, de a praeventio a rendőrség előtt el van zárva, aki megkötött kézzel kénytelen várni, amig a megtorlásra kerül a sor. Pedig a pénzkölcsön-, állás- és házasságközvetitők, óvadékkereső, uzsorafelhajtó stb. ügynökök visszaélései: praegnans szélhámosságok. Ide tartoznak a szélhámos gründolások, a szövetkezeti és hiteléletnek fattyuhajtásai, melyekben az uzsora összeölelkezik a csalással. És a svindli manipulatiói szabadon folyhatnak. Meg kell várni az első áldozat feljelentését. De akkor is suttyomban kiegyeznek vele és a szélhámos csaló folytatja üzérkedését addig, mig a hullámok feje felett össze nem csapnak. Akkor is bő alkalma van odább állni, bíróságaink pedig igen gyakran felmentik a csalót büntetendő cselekmény hiányában és a károsultat a polgári bíróhoz utasitják». Mindebből a jelentés resumé gyanánt azt vezeti le, hogy «a csalásnak inditváuyos volta a készülő novellában eltöröltessék.)) De akkor ellentétbe kerülnénk a civilisált világ minden büntetőtörvényével, mely a csalást — kivétel nélkül — inditványos bűntettnek minősiti. Keresse tehát a rendőrség az orvoslást más téren, elsősorban a saját kebelében. Tettes kinyomoztatott 1,505 (1,359), ebből férfi 1,372 (1,178), rovott 48, budapesti 440. Sikkasztás, zártörés, hűtlen kezelés: 2,108 (2,246) fordult elő. Tettes feljelentetett 2,356 (2,410) kinyomoztatott 2,112 (2,238), ebből férfi 1,854 (1,835), rovott 32, budapesti 830. Vagyonbukás volt 25. Majdnem mindennapiak azok a külföldről érkezett feljelentések, melyekben kereskedőink ((rosszhiszeműségen ellen panaszkodnak, — «akik a hitelt egyenesen azért veszik igénybe, hogy mire a hitelezők jogai megnyílnak, rajtuk már semmi se legyen behajtható. Ok pedig Amerikába vitorláznak, vagy legjobb esetben előnyös kiegyezésre kaphatók. A büntető eljárás itt a károsult hitelezőt nem elégítheti ki. A magyar kereskedelem csakhamar fogja érezni ezen visszaélések kedvezőtlen hatásátw. Zsarolás volt 328, kinyomozott tettes 374, ebből 292, férfi, rovott 6. Gyújtogatás volt 110. Kinyomoztatott 63 tettes, ebből 45 férfi, rovott multu 2. Az okozott kár 881,000. K. Uzsora-eset volt 46. Kinyomoztatott 72 tettes, ebből 60 férfi, 3 rovott. Itt is kívánja a jelentés az inditványos bűntett törlését, definitiójának szabatosabb voltát, büntetései szigorítását és módjának keresését a szintén közveszedelemmé nőtt leplezett uzsorának (fillér-, koronaszövetkezetek) megelőzésére és ellensúlyozására. Egyéb eset volt 1,315. Magánosok elleni erőszak volt 261 (145) «Itt a nagy szaporulat a mult évi villamos vasutasok sztrájkjának és a vele járó erőszakoskodásoknak, továbbá az ipari sztrájkoknak tulajdonítandó, melyeknél az érdekkiegyenlités szintén nem békés mederben folyt. Erőszakkal hatoltak be a munkahelyiségekbe és megrongálták a gépeket és szerszámokat, összezúzták a berendezést és megtámadták csoportosan a dolgozó munkásokat.* Feljelentetett 522, kinyomoztatott 530. közülük 508 férfi és 16 rovott multu. Okirathamisitás volt 167, feljelentetett 183, kinyomoztatott 179, ebből 157 férfi, rovott 8. Az okozott kár 974,700