A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 31. szám - A magyar polgári perrendtartás törvényjavaslatának bírálata

_Huszonhatodik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: 31. szám. Budapest, 1907. augusztus 4. A JOG Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 4 korona Fél « ... 8 « (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) V., Rudolf-rakpart 3. ez. HETILiP ÁZ ,GÁZS** ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. 1 MAGYAR. ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KÁR IQZJMt Egész Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MÓR dr. Az előfizetési pénzek tigyvcdek- /v^^V^ legcélszerűbben bérmentesen ' /' \/A postautalványnyal f»- ( \%\ küldendők. Kézíratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárna TARTALOM : A magyar polgári perrendtartás törvényjavaslatának bírálata. Irta Dómján Lajos, karánse'esi járásbiró. — A gyilkosság és emberölés fogalma. Irta T h ó t László dr., budapesti kir. ítélőtáblai tanácsjegyző. — A fővárosi állami rendőrségnek 1906. évi működése. Irta Révai Lajos dr. — Vegyes. TÁRCA : Szinházi jogunk. Irta Révai Lajos dr. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. A magyar polgári perrendtartás törvényjavaslatának bírálata. Irta DÓMJÁN LAJOS, karánsebesi kir. járásbiró. Közvetett bizonyítás. A bizonyítás gyakran közvetve, következtetés által létesül. Tapasztalat utal arra, hogy némely tények egymással kapcsolatosan jelentkeznek. Az ily kapcsolatos tényeknek együttes létét feltételezzük akkor is, ha csupán az egyik ténynek léte; fennállása van bizonyítva. Sőt amennyiben a tényekből jogi következtetések vonhatók, a kapcsolatban álló tény létezését feltételezve megállapítjuk a szabályt is, mely a tényálladékból következtethető jogállásra ráillik. így vélelmezéssel a bizonyítás terén eredményekhez juthatunk, azért a közvetett bizonyításnak a művelt nemzetek törvénykezési gyakorlatában mindig helye van. A vélelmeket rendszerint két főcsoportra szokták osztani, megkülönböztetik a törvényes, vagy jogi vélelmeket, továbbá a közönséges, vagy emberi vélelmeket. Kétes jogviszonyok kiegyenlítésére a törvény állit fel szabályokat, melyeket igazság gyanánt kell tartani mindaddig, mig annak ellenkezője bizonyítva nincs. így P- °- a törvényes házasságban 7 hónapon tul született gyermekre az a vélelem, hogy törvényes, anélkül, hogy bizonyítani kellene, hogy a gyermeket a házasságban élő férj nemzette. Itt a születés és nemzés tényei állítanak fel oly kapcsolatot, hogy az előbbeni tény létének bizonyítása esetén az utóbbi tény létezése kétségtelennek tekinthető. A törvény által felállított szabálynál fogva pedig elég csupán arról szerezni bizonyságot, hogy a születés a házasság megkötésének időpontján tul 7 hónap múlva ment végbe. A törvény azonban minden kétes jogviszony szabályozására nem állithat fel tájékoztató rendelkezéseket, a gyakorlati életnek magának kell gondoskodnia arról, hogy szükségletének hézagait pótolja. Ahol tehát a közszükséglet még talál kiegyenlíteni valót, ott a törvényes szabályok hiányait a gondolkodó ész következtetéseivel pótolja, ezeket a következtetéseket szabályként állítja fel, valamely bizonyított tényhez, az azzal kapcsolatban álló másik tény joghatását fűzi, igy jutnnk a közönséges, vagy emberi vélelmek fogalmának meghatározásához. A bizonyításnál az ily vélelmeknek is szerepük van, mert ezek ugy jelentkeznek, mint a logikus rend személyesitői, igy a biró meggyőződésére befolyást gyakorolnak. A mi törvénykezési gyakorlatunk a bizonyítási rendszer kötöttségét évtizedeken át sínylette. Ebben a rendszerben a közvetett bizonyításnak alig jutott hely. Az 1868. évi LIV. t.-c, 155. §-a némi alapozó munkálatot teljesített, amennyiben kimondotta, hogy közvetlen bizonyítékok hiányában valamely állítás, vagy tagadás valósága teljesen bebizonyított tényekből vont okszerű következtetés által közvetve is bebizonyítható, azonban a kötött bizonyítási rendszer alkalmazása jogászainkra kényelmesebb volt, s ők nem siettek a szabad bizonyítási rendszer úttörői lenni. A felsőbb bíróságok régibb gyakorlatában alig találunk utalást a perrendtartás 155. szakaszára, ellenben a 153. §. merev szabályainak gyakorlati alkalmazása annál sűrűbben fordul elő. A felsőbiróság azonban maga is érezte a nyomást, mely a kötött bizonyítási rendszer merev alkalmazásánál ítélkezésére nehezedett, szabadulni törekedett a nyomás alól, amit azáltal ért el, hogy tömérdek jogszabályt gyártott, melyeket mint a jogvédelem törvényes szabályait alkalmazott, igy a perrendtartás 153. §. kötöttsége mellett is szabadabb irányban mozgott, azonban az a szokásjog talaját tultermékenyitve, az anyagi jogot annyiféle szabálylyal gazdagította, hogy azokat együtt alig lehet megemészteni. A mostani jogásznemzedék már önállóan gondolkodik s nem hisz a felsőbíróságok csalhatatlanságában, azonban nem így volt ez a 80-as évek derekán, amidőn az egész társadalmat átható fegyelmezettség a felsőbíróságok elvi mondásainak is csalhatatlanságot biztosított. Bírák, ügyvédek lesték a Kúriának meg-megnyilatkozó elvi kijelentéseit, kapkodták a szavakat s azok okainak kifürkészésével nem törődve vitték át az életbe, s az alsó bíróságok az ily elveknek feltétlenül alá rendelték jogi meggyőződésüket. Az ügyvédek nem a tényálladéknak kifejezésére, hanem a magasabb elvi kijelentésekkel való érvelésre helyezték a bizonyítás súlypontját. Igy találta a gyakorlatot 1893. évben a törvényhozás intézkedése. Szó sem lehetett arról, hogy a bizonyítási kötöttség által lenyűgözött törvénykezést ebből a nehéz állapotból ki lehessen emelni. Belátta ezt maga a törvényhozó, amikor a talajt elkészítve nem találva, teljes reform helyett csak részletes reformot adott, sőt a törvényhozás annyira kevéssé bízott a bírói kar erejében, hogy a közvetett bizonyítás alkalmazását csak tartózkodva említi. A sommás eljárási szabályok tehát a közvetett bizonyítás fundamentomát ki nem építették. A gyakorlat azonban már utat tört a közvetett bizonyításnak is. A som. elj. 64. §-a öntudatra ébresztette a bírót, keresett, kutatott a bizonyítás adatai közt, önkéntelenül megtalálta a tények kapcsolatát, következtetett, s amint azelőtt a Kúria gyakorolta, most már az alsó bíróság is állított fel jogszabályokat. A sommás elj. törv. életbeléptetése óta a következtetéssel való bizonyítás mindig nagyobb tért hódit, nemcsak a törvényes, hanem a közönséges vételnek gyakori alkalmazását átvette az élet. Az uj perjogi intézmény talaját most már a gyakorlati élet maga elkészítette. Aggályok merülhetnek fel abban a tekintetben, hogy a következtetés által való bizonyítás veszedelmessé nőheti ki magát, ez az eszköz elfajulhat a birák kezében. Már azt is szabad mérlegeléssel állapítja meg a biró, hogy fenforog-e annak a ténynek léte, amelyből a kapcsolatos tény jogszabályát vonja le, igy a közvetett bizonyítás a biró ítélkezési önállóságának fogyatékossága mellett sokszor tévedésekre vezethet. Ez az aggály azonban túlzott, a mai bitói kar rátermettsége garanciát nyújt egyfelől, de másfelől a biró tévedése a kötött bizonyítási rendszernél is előfordulhat, azonban az az előny, ami a közvetett bizonyítással elérhető, könnyen kárpótolja a veszteségeket. A közvetett bizonyításnak tehát az uj jog keretébe való teljes beillesztése már korszerű. A törvényjavaslat alkalmazza a védelmekkel való bizonyítást, azonban a javaslat a vélelmek elvi tanával nehezen tudott tisztába jönni. Lapunk mai száma 8 oldalra terjed.