A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 2. szám - Törvényjavaslat a családi otthon védelméről (homestead) Franciaországban

A JOG 7 A kassai kir. ítélőtábla (1905. évi június hó 14. napján 1,427/1905. keresk. szám alatt) következő ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, a felperes kereseti jogát az alperessel szemben megállapítja, ennek folytán ugyanannak az ítéletnek a költségekre vonatkozó intézkedését hatálvon kivül helyezi s a kir. törvényszéket utasítja, ho gy az ítélet jogerőre emelkedésével és a netán szükséges póteljárás foganatosítása után a kereseti követelés érdemében a perköltségre s az ügyvédek járandóságára is kiterjedően újból ítéljen. Indokok: A felperes mint a «JosefMüllner & Comp.» bejegyzett cégű közkereseti társaságnak — állítása szerint — volt tagja az 1891/92-ik üzletév tiszta nyereségének őt megillető Va-od részét követeli az alperestől, aki a hiteles cégkivonat tanúságaként ama közkereseti társaságnak a jelzett üzletévben (Sch. Gottfried néven) tagja volt és (Sch. Frigyes néven) ez idő szerint is tagja. A kir. törvényszék ezt a keresetet kizáróan azért utasította el, mert ugy találta, hogy a felperesnek az alperessel szemben nincs kereseti joga, amennyiben a felperes követelése csak a közkereseti társasággal és nem annak valamelyik tagjával szemben hatályos, mégis a felperes keresetét nem a cég, helyesen a jelzett céggel bejegyzett közkereseti társaság, hanem annak egyik tagja — az alperes ellen intézte. Az elsőbiróságnak ez a jogi álláspontja téves. A kereskedelmi törvény 88. §-a szerint ugyanis a közkereseti társaság tagjai a társasági kötelezettségekért egész vagyonukkal egyetemlegesen felelősök. Ebből a jogszabályból önként következik, hogy a közkereseti társasággal szemben fennálló mindennemű követelés a tagok ellenében is érvényesíthető s pedig az egyetemlegesség elvéből folyóan akként, hogy a hitelező tetszésétől függ a társaságot és annak tagjait, mint egyetemleges fizetési kötelezettséggel tartozó adóstársakat egy közös keresettel megperelni, avagy keresetét csak a társaság, vagy csak a tagok ellen, esetleg ezeknek csupán egyike vagy másika ellen külön megindítani, anélkül, hogy a megperelt társasági tag a társaság hitelezőjével szemben a törvény alapján a sortartás kifogását sikerrel érvényesíthetné. Ha tehát a felperesi követelés társasági tartozásnak minősíttetik is, a felperesnek kereseti joga az alperes mint társasági tag irányában ez esetben is megállapítandó. A kereskedelmi törvény 121. §-a szerinti elévülésről pedig azért nem lehet szó ebben a perben, mert az alperes a «Josef Müllner & Comp.» bejegyzett cégű közkereseti társaságnak kezdettől fogva s ez idő szerint is tagja, a társaságból mindaddig ki nem lépett és ki nem záratott, vele szemben tehát a 121. §-ban érintett és a kilépés vagy kizárás közzétételétől számítandó öt évi elévülési idő mindaddig meg sem kezdődhetett. Egyébként pedig a felperes perbeli nyilatkozataiból kétségtelen, hogy igényét az alperessel szemben nem a közkereseti társaság tartozásaként, hanem az alperesnek mint a felperessel szerződött és a társaság vagyonát a jelzett üzletévben egyedül kezelt társasági tagnak személyes kötelezettségei alapján érvényesiti. A fent kifejtett indokok alapján a kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét a rendelkező rész értelmében megváltoztatandónak találta. A m. kir. Kúria (1906. évi november hó 28. napján 1.201/1905. V. szám alatt) következő ítéletet hozott : A kir. Kűria a másodbiróság ítéletét a benne felhozott indokok alapján helybenhagyja. Közkereseti társaság üzletvezető tagja ellen számadás előterjesztése iránt indított kereset. A soproni kir. törvényszék (1904 augusztus 31-én, 4,353. sz.) A felperesek részéről számadás előterjesztése iránt felhívott alperes F. A. számot tartozik adni. Ehhez képest köteles alperes 30 napi záros határidő alatt az 1898 —1903. évekre vonatkozó számadását előterjeszteni. . . . Indokok: Felperesek az alapon hivták fel alperest számadás előterjesztésére, hogy ez, mint a köztük és alperesek között 1898. évben létrejött téglagyártás- és eladásra irányult közkereseti társaságnak a téglavető üzlet vezetésével megbízott társtagja, az elmúlt 0 éven át, dacára a részéről folytatott üzletvezetésnek, számadást sohasem terjesztett elő. A peres felek közt nem vitás . . . hogy alperes a közte és felperesek között fennálló közkereseti társaság által gyakoroit iparüzlet üzletvezetésével lett megbízva és hogy alperesezen megbízás alapján a közkereseti társaság tulajdonát képező egész vagyont, valamint a pénztárt is kezelte; ő fogadott el a társaság nevében megrendeléseket, ő végezte és illetve alkalmazottjai által végeztette az iparüzlet üzemét, ő adta el a készített gyártmányokat és ő volt hivatva a vételárakat bevételezni; eme teendői fejében alperes részint határozott készpénzfizetésből, részint természetbeli kiszolgáltatásokból álló díjazásban is részesült. Üzletvezetési hatáskörének eme terjedelme . . . kétségtelenné teszi, hogy alperes a közkereseti társasággal, illetve annak többi tagjaival szemben idegen vagyon kezelőjének tekintendő. Minthogy pedig a K. T. 83. §-a, mely a közkereseti társaság üzletvezetésében tényleges részt nem vevő tagoknak a társasági ügymenettel szemben való jogait megállapítja, a társaság üzletvezetésével megbízott tagot az alól a kötelezettség alól, hogy feltétlen számadási kötelezettségéből kifolyóan a szabályszerű könyvvezetésről gondoskodjék, fel nem menti; minthogy alperes elismerte, hogy e felhívási keresetben érintett időre az általa vezetett üzlet állapotáról számadást nem vitt, de sőt könyveket sem vezetett; minthogy ily körülmények fenforgása mellett a társasági tagoknak fentebb érintett törvényes joga nincs biztosítva és illetve általuk nem gyakorolható és igy módjukban nem áll a társaság állapotáról maguknak bármi tudomást szerezni; minthogy az üzletvezetési jogkörből kifolyólag kétségtelen, hogy a vagyoni állapotot feltüntetni hivatott könyvvitelről, illetve kimutatások vezetéséről és felvilágosításáról az üzletvezető tag köteles gondoskodni, és az a körülmény, hogy elsőrendű alperes munkáját elősegítendő, részleges számadásokat tényleg készített, az üzletvezető tagot kötelezettsége alól fel nem menti: alperes számadási kötelezettségét megállapítani . . . kellett. A győri kir. ítélőtábla (1904 december 14-én, 2,529 sz.) Az elsőbiróság végzését megváltoztatja, felpereseket keresetükkel elutasítja. Indokok: Felperesek alperest, mint a köztük fennálló és törvényszékileg bejegyzett közkereseti társaságnak az üzletvezetéssel megbízott tagját, felhívási kereset utján számadásra köteleztetni kérték. Számadási viszony azok között áll fenn, akik közül az egyik fél a másiknak vagyonát, vagy a másik félnek vele közös vagyonát kezeli; e viszony alapján az 1881. évi LIX. t.-cikk 81. és következő szakaszaiban meghatározott eljárás szerint csak akkor lehet számadást követelni, ha a kezelt vagyon mibenlétéről más módon nem lehet meggyőződni és igy a számadás követelése szükségesnek mutatkozik. Meg nem szűnt közkereseti társaságnál éppen a fennálló társas viszony természete zárja ki a formaszerü számadás szükséges voltát, mert az 1875. évi XXXVII. t.-c. 83. §-a a társtagnak biztosítja azt a jogot, hogy a társaság kereskedelmi könyveit és iratait megtekinthesse és azok alapján mérleget készíthessen, azonfelül a fenti törvény 85. §-a rendeli, hogy az üzleti év végén a nyereség vagy veszteség a leltár és mérleg alapján megállapítandó és minden társasági tag ebbeli jutaléka kiszámítandó. A fenti törvén y tehát határozottan megállapítja azt az utat, amelyen minden társasági tag a vagyoni állásáról és nyereségjutalékáról meggyőződést szerezhet az által, hogy az üzletvezetéssel megbízott társaságtól követelheti, hogy ez a könyveket és iratokat rendelkezésére becsássa és a mérleget neki átadja, de ez a feljogosítás s illetve kötelezés ennek számadási kötelezettségét kimeríti, amiből következik, hogy a közkereseti társaság tagját az üzletvezetéssel megbízott társtag irányában a fent felsorolt jogon kivül az 1881 : LIX. t.-c. 81. és következő szakaszaiban szabályozott számadás követelhelése iránti jog meg nem illeti. Ezek szerint a felperesnek a fenti törvényszakaszokban szabályozott eljárás utján való számadási kötelezettségét megállapítani nem lehetett. A m. kir. Kúria (1900 június 2r>., 1905. évi 1,447. sz.) A másodbiróság végzését az abban foglalt indokok alapján helybenhagyja. Bűnügyekben. Aki a szénalopás könnyebb elkövethetése céljából vasvillát visz magával, annak lopása nem minősül a B. T. K. 337. §-a szerint. A szekszárdi kir. törvényszék (1905. március 28-án, 1,756. sz.) M. István, S. Ferenc, S. Mihály vádlottak két rendbeli, B. József vádlott pedig egy rendbeli s a B. T. K. 333., 334. §§-aiban meghatározott lopás vétségében mondatnak ki bűnösnek, elkövetve az által, hogy M. István, S. Ferenc, S. Mihály 1904. november 24-én G. József dedényi pusztájáról a szabadon levő kazalból három lepedőre való szénát eltulajdonítottak, 1904- évi november hó 28-án S. Mihály, S. Ferenc, M. István és B. József ugyancsak az előbb nevezett károsnál szénalopás céljából megjelenvén, a magukkal vitt lepedőbe a szénát bele is helyezték, ámde ennek elvitelében B. József mezőőr által megakadályoztattak : és ezért a B. T. K. 96., 97., 339. és 341 .§§-ai alapján M. István, S. Ferenc, S. Mihály fejenként egy havi fogházra, B. József pedig a B. T. K. 339., 341. §§-ai alapján két heti fogházra és fejenként egy évi hivatalvesztésre és politikai jogaik gyakorlatának ugyanily tartalmú felfüggesztésére ítéltetnek. Indokok: Az Ítélet rendelkező részében foglalt tényállást vádlottaknak F. Ignác és B. József tanuk vallomásával egyező beismerése bizonyítja. Azon körülmény, hogy a lopások elkövetése alkalmával S. Ferencnél vasvilla volt, mert a vasvilla nélkül a szénát a kazalból ellopniok sokkal nehezebb lett volna, mert a vasvillát kizárólag azért vitték, hogy azt a széna húzására és rakására használják és ez ilykép fegyverül nem tekinthető : a cselekménynek bűntetté minősítésére nem szolgálhat. Mindezek figyelembe vételével vádlottak az ítélet rendelkező része értelmében voltak bűnösöknek kimondandók s mint ilyenek büntetendők. A pécsi kir. ítélőtábla (1905. augusztus 10-én, 1,446. sz. a.) Az első bíróság ítéletét a minősítés tekintetében felebbezett részében helybenhagyja ; ugyanezt az ítéletet nem felebbezett részében nem érinti. Indokok: Tekintve, hogy S. Ferenc a vasvillát a záratlan pajtában elhelyezett széna ellopásának megkönnyítése végett vitte magával, tekintve, hogy vádlottak B. József mezőőr közeledtére menekülni törekedtek, mi B. Józsefnek sikerült is; és tekintve,