A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 25. szám - A büntetőjogi uj irányok

A JOG 197 jes rendszerű repressziót és segítést képviselt volna, s amelynek az összhangját 1832-ben megszabadították, hanem ama hiba szinte szükségszerűen állott elő. Kétségtelenül könnyen diadalmaskodhatunk az erkölcsi felelősség doktrínáján, ha rámutatunk arra, hogy a btk. 64. szakasza elfeledte az elmebeteg bűntettes helyzetének a szabályozását. El kell ismernünk, hogy e kérdés égető'. Mindenki belátja, hogy korunkban, a modern élet izgalmaival és az alkoholizmus szomorú növekvésével, a személyek ellen, az elmezavar hatása alatt elkövetett bűncselekmények száma napról-napra szaporodik. A bírónak gyakran kell kérdeznie magától, hogy felelős-e a vádlott, vagy nem, vájjon a 64. szakasz szerint van-e fölmentésnek helye.:') Az orvosszakértők néha haboznak, a közvélemény felzúdul, az esküdtek lelkiismerete pedig megzavarodik. Mit kellene tennünk e zavarok megszüntetésére ? Az elmebeteg bűntettesekre vonatkozólag ki kell egészítenünk a törvényt egy szakaszszal, amely ugy a korrekcionális-, mint az esküdtbiróságnak kinyilatkoztatná, hogy a nem-vétkesség az elmezavarra vonatkozik, nem pedig valamely más okra s hogy a bíróság föl van hatalmazva arra, miszerint a vádlott valamely speciálisan e célra szolgáló elmegyógyintézetben helyeztethesse el, ahonnan az csak akkor bocsátható majd ki, amidőn kétségtelenül meglehet állapítani, hogy az elmezavarba való visszaesése ki van zárva s ha a bíróság a gyógyulást megállapította. Sőt még tovább kellene terjeszteni ezen alapelvnek az alkalmazását. A pozitív/ iskola egyik kívánalma szerint azon egyének, akiknek a felelőssége korlátoltnak nyilváníttatott, veszedelmesebbek, mint azok, akik akaratszabadságuknak teljes birtokában vannak, mert elméjükben csupán részleges sötétség, ítélőképességükben pedig csak félfogyatkozás van, míg a gonosz hajlamaik ellensúlyozására szükséges erő teljesen hiányzik náluk. Ha az idegbajban, monomániában, alkoholizmusban, vagy morfinomániában szenvedő egyéneknek az állapotát, kriminalitásukra vonatkozólag, enyhítő körülménynek tekintjük, miért ne lehetne őket, büntetésük kiállása után, birói határozattal olyan intézetekbe küldeni, amilyeneket Olaszországban állítottak föl s amelyekben azoknak a gyógyítására törekszenek ? * * * Ezen reform-javaslatokon kivül meg más, figyelemreméltó javaslatok is kerültek az utóbbi években a francia kamara elé. Ezek közül különösen kettő érdemel figyelmet, amely 9) A francia btk. 64. szakasza igy szól: «Sem bűntett, sem vétség nem forog fönn akkor, amidőn a vádlott a cselekmény elkövetésekor az elmezavar állapotában volt, vagy amidőn ellenállhatatlan erő kényszere alatt állott.» az első ízben bűnöző egyének oly érdekes csoportjára vonatkozik, s amely azoknak a javára még a Bérenger-törvén y által gyújtott kedvezménynek a határait is tágítani igyekszik. Az első, amely a büntetőjog csaknem minden újításai fáradhatlan kezdeményezőjének köszönhető, megengedte, hogy (7 feltételes elitéles egyszerű vizsgálóbírói intéssé változtattassék át. Az eljárás ideiglenesen fölfüggesztendő volna, s csak ujabb bűncselekmény elkövetése esetén lenne folytatható. «Manapság, — mondja Bérenger — a vádlott, akinek jogában áll a halasztás,10) végigszenvendi az üldözés és a bíróság előtti megjelenés s az elnöki intelmek minden megalázását. Eddig csupán egyetlen dolog van, amitől mégis meg lehetne őt kímélni: « büntetés végrehajtása. Az ettől való félelem eléggé hatékony arra, hogy a visszaesést ugy szólván kizárja. Azonban kérdem: hány ember ragaszkodnék még jobban a jóban való megmaradásban, ha nem csupán arra volna kilátása, hogy a büntetés elszenvedését kikerüli, hanem afelől is biztos lenne, hogy elkerüli a nyilvános tárgyalással és elitéltetéssel járó szégyent is. Vájjon nem hatna-e ennek a tudata jótékonyan a vádlott erkölcsi megjavulására ? S ha ez valóban igy van, akkor ugyan mi szükség van minden haszon nélkül való lealacsonyitásra és kínzásra ?» Az eszme, első pillanatra, csábító ; azonban közelebbről megvizsgálva, rögtön észreveszszük, hogy súlyos ellenvetéseket provokál s hogy gyakorlati megvalósítása legyőzhetetlen akadályokba ütközik. Először is attól kell félnünk, hogy a hivatali helyiség homályában, csupán a védő és a jegyző jelenlétében történt átváltoztatásnak semmi üdvös eredménye se lesz. Másrészről, a nyilvánosság — ha egyébnek nem, de — a bíróság részrehajlatlanságának a biztositéka s tekintélyt szerez a bíróságok határozatainak. Vájjon hihető-e az, hogy a közvélemény nem fogja bizonyos befolyásnak vagy kedvezésnek tulajdonítani, azon határozatokat, amelyeket nem tud kellő mértékben kritizálni és értékelni? S ugyan ki fogja hozni ezeket az engedékeny határozatokat ? A javaslat szerint, a vizsgálóbírónak vagyis egy olyan tisztviselőnek, aki nem csupán a bűnvádi perrendtartás elveit tartja szem előtt, hanem aki nehéz funkciói tudatában, szélesebb látókörrel végzi hivatását, — kell megállapítania a bűnösség tényét, anélkül azonban, hogy ezen bűnösségnek a valóságát kinyilatkoztathatná, más bírákra bízván annak a végiegyes eldöntését, amire nézve ő már előzetesen határozatot hozott. Nem tudjuk elképzelni, hogy ezon esetekben, amelyekben a vádlott nem tesz teljesen beismerő vallo10) Célzás az itélet föltételes végrehajtására. A tag kötelezi magát fizetéséből a közvetítő ügynök provízióját kifizetni (13. §.). A tag lemond a kiskornság kifogásáról s kijelenti, hogy műelőadása saját keresete. (14. §.) — (Mintha ily kifogásról lemondani lehetne !) Végül az igazgatóság jogában áll: a szerződést egyoldalulag meghosszabbítani (15. p.). * * * A nyári «Variété»-k sorában első helyet foglal el Osbitdavára. Szerződéseiben, a fentiekkel közös határozatokon kivül, a következő jellemző külön feltételek foglaltatnak : Az igazgatóság kifogástalan teljesítést, kosztümirozást és az egész «munka» kivitelét követeli (Ausführung der ganzen Arbeit). Február hó csak 28 napnak számíttatik. (De az idény május elején kezdődik.) A szerződött tag Budapesten és 5 mértföldnyi kerületében csakis a szerződésileg vállalt előadásokban léphet fel és szerződése lejárta után egy éven át Budapesten és 5 mértföldnyi kerületében még más néven vagy más mutatványnyal (Mit anderer Arbeit) sem vállalhat szerződést (1. §.). Ha a tag saját neve, vagy más név alatt Budapesten már ezen, vagy más mutatványnyal fellépett, ugy azt az igazgatósággal a szerződés megkötése előtt közölni tartozik, ellenkező esetben a szerződés azonnal kártérítés nélkül felbontható (2. p.). 14 nappal a szerződés megkezdése előtt köteles a tag tartózkodási helyét bejelenteni és 25 Litho-, Photo- és Cliché-t beküldeni, valamint a szerződés megkezdése napján reggeli 10 óráig az igazgatóságnál jelentkezni és a próbákban ingyen közreműködni (3. §.). Amely napon előadás nem tartatik, vagy a tag fel nem léptettetik, fizetés nem jár (4. §.). A szerződésszegés esetén kikötött kötbér, a tagot szerződési kötelezettsége alól fel nem menti. Per esetén az igazgatóság által szabadon választandó bíróság illetékes (7. §.). Ha a tag mutatványa a közönségnek nem tetszik, vagy az igazgatóság igényének meg nem felel, a szerződés nyomban felbontható; éppúgy, ha a szerződött társulat más tagokból áll, mint a szerződés megkötésekor — és betegség esetére is. Tizennégy napi felmondás mellett a szerződés bármikor felbontható (8. §.). Az Orpheum 5. és a Folies Caprice szerz. 10. pontjában emiitett eseteken kivül a szerződés akkor is felbontható minden kártérítés nélkül, ha a rendőrségi tilalom csak egy mutatványszámra is kiterjedne (9. §.). Az igazgatóság a szerződést hason feltételek mellett a legközelebbi hónapok egyikére is kiterjesztheti (10. §.). Balesetekért, melyek a szerződött tagot hivatása teljesítése közben, saját vétkessége folytán vagy ennélkül érik, semmitéle kártérítési igény nem emelhető és ezen igényről a tag határozottan lemond (11. §.). (E lemondás törvényeink értelmében teljesen hatálytalan és bíróságaink ily esetben a kártérítést a kikötés dacára feltétlenül megállapítják. De a külföldről idevetődött artista az ily szerződési kikötés folytán nem is gondol arra, hogy ily kártérítési igényt érvényesítsen.) A szerződést közvetítő ügynök 10°/0-nyi provisiót nyer i a tag összes illetményeiből (! !), mely provisió fizetéséből le lesz | vonva (13. §.). A szerzői jog megsértése esetén, a sértő tag az igazgatóságnak minden ebből származható kárért felel és jogában áll ! ez utóbbinak a szerző által követelt kártérítési összeget a tag | fizetéséből, az ügynek végleges eldöntéséig visszatartani (16. §). A tag köteles az igazgatóság szállodájában szállást fo' gadni (17. §.). (Ily szálloda azonban nem is létezik! !) A szerződés szószerinti szövege a szerződő taggal anyai nyelvén közlendő (19. §.). (Ha ez lehetséges, akkor absolute j nem látjuk be annak szükségét, hogy a szerződés német nyeli ven és ne magyar nyelven legyen szerkesztve. A dolog annál j kómikusabb, mert a pecsét helyét pótló szárazbélyeg kör! írása magyar szövegű.) A szerződést a szerződő tag ugy saját nevével, mint | artista nevével köteles aláírni. Révai Lajos dr. (Folytatása következik)