A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 22. szám - Színházi jogunk. 8. [r.]

A JOG tétben, vájjon az a kérdés, hogy valamely vagyontárgy, illetve érték hagyatékot képez-e, vagy sem, az örökhagyó hitelezője által inditandó teljesítés iránti per keretén belül birálandó-e el, avagy előzetes per keretén belül ? Csak egy példát hozok fel annak igazolásául, hogy a jogszabály bizonytalansága minő ferdeségeket idéz elő : Hitelező perli elhalt adósa örököseit, állítván, hogy az általa megjelölt vagyonok hagyatékot képeznek. Első és másodfok fizetésre kötelez a megjelölt hagyaték erejéig. A Kúria feloldó végzésben elrendeli a hagyaték miségének megállapítását. Az ujabb véghatározatban a törvényszék és a tábla elutasítóan határoz, mert nincs igazolva, hogy a megjelölt hagyaték valóban hagyaték-e ; egy hasonló másik perben azonban a másodfok felfüggeszti az egész peres eljárást, kimondván, hogy mindaddig, mig külön perben nem hozatik jogerősen tisztába, vájjon a keresetileg vitatott vagyontárgy hagyatéki-e avagy nem, mindaddig az örökhagyó hitelezőjének keresete érdemében dönteni nem lehet. Ugyanazon tény- és jogkérdés tekintetében tehát egyszer ugy döntött a másik fok, hogy 1. az örökös fizetni köteles, 2. az örökös nem köteles fizetni s 3. nem lehet még tudni, hogy az örökös köteles-e fizetni vagy sem ? A kérdést tehát, melyet a T. 2,008. §-a tekintetében fölvetettünk, abban összegezhetjük: 1. Személyes vagy dologi adós-e az örökös? 2. Egyáltalán megilleti-e az örökhagyó hitelezőjét a jog, hogy mindaddig, mig okirattal (esetleg alkalmas más módon) nem bizonyítja, hogy létezik-e adósa után hagyaték, követelhesse követelésének bitói megítélését és az örökösöknek a hagyaték erejéig való marasztalását ? 3. Ha vitás, hogy van-e hagyaték s hogy mi és minő értékű a hagyaték, e kérdés tekintetében az örökhagyó hitelezője mikor, mely perben provokáljon bírósági döntést, a teljesítés iránti perben-e, avagy külön perben? Nézzük a második kérdést, az elsőre visszatérünk. Már felületes vizsgálatnál két homlokegyenest ellenkező álláspontot fogunk találni. Az egyik álláspont a következő : Lehetetlen, hogy az a hitelező, kinek adósa elhalt, jogsegély dolgában hátrányosabb helyzetben legyen, mint az, kinek adósa véletlenül él. Az a kérdés, hogy a hitelező fog-e kielégitést találni vagy nem, az nem az állam és bíróságának a dolga. Joga van a hitelezőnek kívánni, hogy a biró állapítsa meg követelését és mondja ki, hogy az elhalt adós vagyonjogi személyiségének folytatója (örökös), ha birtokában hagyatéki vagyon létesik, ennek értéke avagy esetleg állaga erejéig fizessen a hitelezőnek. Hiszen a bíró nem kérdi a hitelezőtől, mikor életben levő adósát perli, hogy van-e adósának vagyona vagy nincs, hát akkor ne kérdezze akkor se, mikor az adósa elhalt. A másik álláspont a következő: Ameddig az adós életben van, nem férhet ahhoz kétely, hogy a hitelező csakis az adós vagyonában fogja keresni a kielégítés tárgyát és különben is, ha ma nincs vagyona, okszerűen fenforog annak a lehetősége, hogy holnap lehet; nem lehet tehát kívánni a hitelezőtől, hogy a bírói Ítélet szorgalmaztatásával addig várjon, mig igazolta, hogy adósa vagyonnal rendelkezik. Ámde oly esetben, midőn az adós már nem él s a hitelező a vagyon, t. i. hagyatéki vagyon létét igazolni nem képes, oly esetben már nem is forog fenn az az okszerű vélelem, hogy a kielégítési alap majd előkerül, mert hisz arra a csodára nem lehet számítani, hogy valahonnan vagyoni alap fog felfedeződni. Nem méltányos tehát, hogy a hitelezőnek itéletileg megadassák a jog adósa örököseinek végrehajtás utján való zaklatására pusztán ama körülmény alapján, hogy az örökös vérség alapján az elhalt adósnak törvényes örököse. íme a másik álláspont. Igaz, hogy e másik álláspont abban a hibában szenved, hogy hát hiszen a hitelező, ki még adósa életében nyert marasztaló ítéletet, még mindég fordulhat az elhalt adós örökösei ellen kielégítés iránt (végrehajtási törvény 14 §-a). Nyilvánvaló, hogy csak az egyik felfogás lehet helyes. És nézetünk szerint, — de lege ferenda szólván, — csak az lehet helyes, hogy a hitelező, — tekintet nélkül arra, hogy hagyaték létét igazolja-e, vagy sem, szükségkép feljogosittassék arra, hogy marasztalásra irányított keresetét a bíróság előtt érvényesíthesse s hogy amennyiben e per során a hagyatékot nem igazolja, — annak igazolásával külön perre utasittassék. Volenti non fit injuria. Ha a hitelező marasztaló ítéletet nyer, nem panaszkodhatik, hogy jogsegélyhez nem jut. Úgyis minden hitelező meg fogja gondolni, inditson-e ilyen pert, ha nincs alapos kilátása a kielégítés nyerésére. Olyan esetben pedig, midőn az az eldöntendő kérdés, hogy mely, vagy mily értékű vagyontárgy képez hagyatékot, ily esetben ez a kérdés magában a teljesítés iránti perben biráltassék el, az örökös saját személyében a perköltséget csak akkor szavatolván, ha jogerősen megállapíttatik ellenében, hogy az általa el nem ismert vagyoni tárgy vagy érték hagyatékot képez és ezt rendes előrelátás mellett az örökösnek tudnia kellett. Ily értelmű dispositio azonban a Tervezet szóban levő szakaszában, illetve az azzal összefüggő fejezetben nincs. Nem világos azonban a T. 2,008. ij-ának rendelkezése a tekintetben sem, hogy visszatérjünk az 1. alatt felvetett kérdésre, vájjon e kifejezés alatt «hagyatékkal felebi a T. mit ért, állagot-e vagy értéket s ha értéket ért, ugy akkor ennek megállapítása tekintetében mely időpont irányadó ? A hagyaték megnyíltának, avagy birtokbavételének avagy végül a hitelező keresetindításának időpontja-e ? A T. 2,014. g-ából az a következtetés vonható, hogy a javaslat értéket és nem állagot ért, e szakasz második bekezdése ugyanis ugy szól, hogy: «Ha leltár nincs, valamint ha az örökös sére adott igazgatói rendeletnek vagy felhívásnak, a kiadástól számitott 24 órán belül nem engedelmeskedik ; d) ha a tag igazgatói engedély nélkül 3 napnál tovább távol van, vagy más színháznál fellép, vagy más színházzal oly szerződést köt. mely előbb kezdődik, mintsem szerződése lejárna. (Vigsz. szerz. 16. p. f), i), b), h); Népszínház szerz. 11. p. a) b), d), e); Királyszinház szerz. 9. p. c), d), f).) Mindezen esetekben az igazgató szerződésszegést megállapítani és a szerződést minden birói beavatkozás nélkül felbontani jogosult. A tag nem csupán összes szerződéses jogait veszti, de köteles még egy évre járó összes illetménycinek megfelelő bírságösszeget 3 nap alatt lefizetni. Ha ezt nem tenné, a bírság birói utón lesz behajtva. (Mire való akkor a 3 nap?!) (A birság, helyesebben kötbér intézményével, mely hasonló képpen német forrásra vezethető vissza, — színigazgatóink hamar tudtak megbarátkozni és igy azt minden — bármily természetű — színházi szerződésben látjuk szerepelni. Ritka élvezet is lehet: egy rókáról két bőrt lehúzni, az állását vesztett szegény színészen még bőséges kötbért is megvenni ! (Az Opera szerződésének 11. pontja a kötbér tekintetében következőképp rendelkezik : «Ha a tag meghatározott szerződési idő eltelte előtt az intézetet bármi okból hűtlenül elhagyná, köteles a M. kir. Operaháznak szerződésileg esetről esetre megállapított kötbért fizetni. Az intézet hűtlen elhagyását, mint befejezett tényt, megállapítja a tagnak ily értelmű Írásbeli kijelentése, vagy ha a tag a szerződés tartama alatt — igazolt betegség kivételével ! — engedély nélkül nyolc egymás után következő napon át ' szolgálatra nem jelentkezik; ezen esetekben joga van az igazgatóságnak jelen szerződést, minden birói határozat nélkül, azonnal felbontani és a tagtól a kikötött kötbért per utján behajtani.)) A Vigszinház kötbére (25. p.) a Nemzeti Színházéval megegyező, de előbbinél bírósági Ítélettel nem mérsékclhctö\ Hogy mennyire téves és törvényellenes e kikötés, azt alább fogjuk látni a «Felsőbiróságaink judücaturájau cimü fejezetben. A Népszínház kötbére (11. p. c) megegyező a fentiekkel. A Királyszinház (18. pont) a kötbért: esetről esetre meghatározott összegben külön megállapítja. A tag elismeri, hogy ezen kötbér «azon érdeknek, mely az ő fellépéséhez fűződik, teljesen megfelel és igy semmifele mérséklésnek tárgya nem lehet (Lásd nFelsőbirósági Judikaturatt cimü fejezetünket. Ezt a kötbért a tag akkor is fizeti, ha a színházi tszék ítélete az igazgatót, a tag által elkövetett súlyos vétség miatt, azonnali elbocsátásra jogosítja.) e) Ha a tag már a szerződés megkötésekor, tevékenységét hosszabb időre lehetetlenné tevő idült bajban szenved, vagy betegsége működő társaira nézve kellemetlenséget szül (nyavalyatörés, ragadós, kiütéses betegség és undort gerjesztő egyéb baj) és ő ezeket a körülményeket tudva és szándékosan elhallgatta. (Azonos Operai szerz. 14. p. d); Királyszinház szerz. 9. p. e).) E szakasz a régibb szerződésekben nem foglaltatott és az ujabbakba már saját, régebbi figyelmeztetésünk folytán lett felvéve.) f) Ha a tag elmebeli tehetsége, látása vagy hallása csökken, bénulás vagy eltorzulás folytán működésre képtelenné válik: a szerződés 3 havi felmondás mellett megszüntethető