A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 21. szám - A végrehajtási törvény 174. §-áról - Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. 10. [r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 21. számához. Budapest, 1907. május 26. Köztörvényi ügyekben. Szecskavágónál történt baleset folytán, köteles a gép tulajdonosa felperesnek kártérítési összeget fizetni, annak dacára, hogy a munkaközben bekövetkezett baleset körül őt semmiféle gondatlanság nem terheli, ha felperest a gazdasági munkás- és cselédsegélypénztár tagjául felvétetni elmulasztotta. A soproni kir. törvényszék (1905. évi június hó 17-én 3,260. p. sz. alatt) Sz. K. ügyvéd által képviselt P. L-né szül. M. A. mint K. K. M. F. t. és h. gyámja felperesnek, T. I. dr. ügyvéd által képviselt B. B. és özvegy B. A. né és K. K. mint K. R., B. A. t. és t. gyámja alperesek ellen 4,000 K. tőke és járulékai iránt következőleg itélt: A kir. törvényszék felperest keresetéve! eiutasitja, s a perköltséget peres felek közt kölcsönösen megszünteti. Indokok: Felperes keresetet indított az alperesek ellen 4,000 K. kárösszeg és jár. iránt azon az alapon, hogy neki 1904. március hó 14-ére alperesek Gyóró községbeli «Antal» nevü majorjában, amikor B. I. alperesek majoros gazdája benzinmotor által hajtott szecskavágógépen szecskát vágatott, a gép jobb kezét leszakította, s ezt a balesetet az idézte elö, hogy amíg ő a gép etetését végezte, B. I. egy karóval az emelvényre hullott töveket igazgatta, miközben a karó az ő lába alá került, s ő ezen megcsúszván, esésközben jobb keze a szecskavágó gépbe jutott. Kérte alpereseket kértérités cimén 4,000 K. tőke, ennek a kereset beadásától számított kamata s a perköltség megfizetésében marasztalni. Alperesek az alábbiak értelmében tagadták a felperes kereseti tényállításait, előadván, hogy felperes, aki mezei munkára volt felfogadva, a déli pihenés ideje alatt, amig a gép etetőjéül alkalmazott K. I. rövid időre a géptől eltávozott, önként állott a gép mellé, hogy K. I. helyett az etetést végezze, mikor pedig K. 1. visszatért, s felperest az etetés abbahagyására felhívta, ő a géptől nem távozott, hanem az etetést tovább folytotta, s erre mindjárt bekövetkezett a baleset, amelyben felperes jobb kezének ujjait teljesen elvesztette. Tagadták alperesek, hogy a baleset bekövetkezése körül őket akár személyesen, akár alkalmazottjuk révén gondatlanság terhelné, s azt állították, hogy a balesetet egyedül felperes vigyázatlansága s könnyelműsége idézte elő, kérték a keresetet elutasítani, s felperest a perköltségben marasztalni. Felperes azt vitatta, hogy alperesek gondatlansága már abból megállapítható, hogy a benzinmotorral hajtott gép mellett rendes gépészt nem alkalmaztak, majoros gazdájuk pedig a gép működése közben attól eltávozott s ennek folytán vált lehetségessé az, hogy a géphez etetés végett bárki hozzáállhatott; vitatta továbbá, hogy ő a szecskavágó géphez segédmunkásként volt felfogadva és alkalmazva, amiből folyólag, minthogy alperesek őt baleset ellen nem biztosították, még abban az esetben is, ha alperesek irányában semmiféle gondatlanság meg nem állapitható, őket az 1902. évi XIV. t.-c. 26. § a értelmében feltétlen kártérítési kötelezettség terheli. Az alperesek által felhívott B. J., K. J., V. J. és B. J. tanuk vallomásából a kir. törvényszék tényként megállapítja, hogy felperes V. J.-nal és B. J.-sal a szántáshoz volt napszámosként felfogadva, s amint d. e. 11 óra tájban a szántásból hazajöttek, őket B. J. majoros gazda beküldte a pajtába szecskát vágni. Felperes M. J. oda állott a gép mellé s ketten együtt végezték az etetést, midőn pedig K. J.-t L. borjukereskedő kihívta, felperes a munkát egyedül folytatta. K. J. rövid idő múlva visszatérvén, felszólította felperest, hogy az etetést hagyja abba, de felperes a felhívásnak nem engedett s azt mondotta, hogy ő tud etetni, ö már másutt is etetett szecskavágót. K. J.-nek a bűnügyi nyomozás során tett vallomása szerint, ezután mintegy 10 perccel a baleset bekövetkezett. A kihallgatott tanuk egyike sem tud arról, hogy B. J. gazda felperes lábai mellett egy karóval a töveket tisztogatta, s a balesetet az által idézte volna elő, hogy a karóval felperes lábait érintette. B. J. maga is azt vallotta ugyan, hogy felperest W. J~. és B. J. küldötte a szecskavágóhoz dolgozni, de hogy felperesnek bárki is meghagyta volna, hogy a gép etetésénél segédkezzék, azt egy tanú sem bizonyította, hanem ehhez a munkához ő maga fogott, s azzal még akkor sem hagyott fel, mikor őt K. J. a munka abbanhagyására felhívta. Minthogy eszerint felperest etetőnek se alperesek, se a munkára felügyelő gazdájuk nem alkalmazták, s egyedül abban, hogy a gazda a 21-ik évében lévő felperest, aki maga kijelentette, hogy a gép etetéséhez ért, mert ő már más gépet is etetett, ennél a különös szakértelmet nem igénylő munkánál rövid ideig megtűrte, gondatlanság fel nem ismerhető ; minthogy a munkaadót a munkáért a munka teljesítése közben ért baleset miatt kártérítési kötelezettség csak akkor terheli, ha a baleset bekövetkezését a munkaadó gondatlansága vagy mulasztása idézte elö, minthogy felperes a szecskavágógéphez etetőül alkalmazva nem volt s igy őt alperesek az 1902. évi XIV. t.-c. 25. és 26. §-a értelmében biztosítani sem tartoztak, az a körülmény tehát, hogy felperes baleset ellen biztosítva nem volt, alperesek mulasztásául nem tekinthető és az 1902. évi XIV. t.-c. 26. §. utolsó bekezdése értelmében alperesnek kártérítési kötelezettségének alapjául cl nem fogadható: mindezeknél fogva felperest keresetével el kellett utasítani, mindamellett a perköltséget az 1868. évi LIV. t.-c. 251 §-a alapján a felek közt kölcsönösen meg kellett szüntetni; mert alperesek költségeiket a perben tel nem számították. A győri kir. ítélőtábla (1908. évi jan. 16. 2,923. P. sz. a.) következőleg itélt: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét az alperesi ügyvéd dijának és kiadásának megállapítását mellőző nem felebbezett részében nem érinti, a többi részében pedig helybenhagyja. Indokok: Felperes kártérítési igényét arra alapítja, hogy az alperesek tulajdonát tevő szecskavágógépnél etetőnek alkalmaztatott, anélkül, hogy az 1902. évi XIV. t.-c. 26. §-a rendelkezésének megfelelően baleset ellen biztosíttatott volna, amely mulasztás következtében alperesek a felhívott §. értelmében szerinte kártérítéssel tartoznak, mégha a felperest ért baleset körül őket különben semmiféle gondatlanság sem terhelné; alpereseket a felügyelet körül pedig vétkes gondatlanság is terhelte. Az 1902. évi XIV. t.-c. 26. §-a szerint a szecskavágógép tulajdonosa a szecskavágógépnél alkalmazott etetőt az ezen §-ban meghatározott módon biztosítani köteles. A kihallgatott B. I., H. I., W. I. és B. f. tanuk vallomása szerint B. [., az alpereseknek majoros gazdája a szántásra felfogadott napszámosokat, köztük a felperest is a déli pihenő alatt a szecskavágáshoz küldte segíteni. A szecskavágógépet K. I. az alperesek bérese etette s felperes annak a kezére adta a takarmányt, midőn pedig K. I. rövid időre távozott, felperes önként lépett annak helyébe, s K L-t felszólittatása ellenére oda visszamenni nem engedte, hanem tovább etette a gépet, miközben jobb keze a gépbe került és ott a győri közkórház igazgatóságának a csatolt bűnügyi nyomozati iratok közt lévő átiratából is kitetszőleg elszakadt. Ezekből nyilvánvaló, hogy felperes az alperesek részéről a szecskavágógépnél etetőnek nem alkalmaztatott, hanem azt a munkát önként végezte; minthogy pedig ekként alperesek felperest az 1902: XIV. t.-c. 26. §-a értelmében biztosítani nem tartoztak, alpereseket az ezen biztosítás elmulasztása okából kártérítési kötelezettség nem terheli. De nem terheli őket kártérítési kötelezettség abból az okból sem, hogy terhökre a felügyelet körül vétkes gondatlanság forogna fenn. Mert a szecskavágógépre való felügyelet magasabb szakképzettséget nem feltételez, követezcskép B. B. majoros gazda a felügyeletre képes, s ekként arra alkalmazható volt; s mert az a körülmény, hogy B. I. elnézte hogy a gépet a felperes etette, minthogy az a munka semmiféle különös szakbeli ügyességet nem igényelt, s minthogy felperes akkor már 21 éves volt, tehát a kellő belátással birt és a szükséges gondosság kifejtésére is képes volt, de az akkor tett kijelentése szerint olyan munkát már korábban is végzett, kártérítési kötelezettséget megállapító gondatlanságnak annál kevésbé tekinthető, mert a felperes az etetés abbanhagyására vonatkozó felszólítás ellenére végezte azt a munkát. A perköltség kölcsönös megszüntetése az egyedül felebbező pervesztes felperesre nézve nem sérelmes. A magyar királyi Kúria (1907. évi április hó 3-án 2,511. P. szám alatt) következő ítéletet hozott: A m. kir. Kúria mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával az alperes egyetemleges kártérítési kötelezettségeit megállapítja ; ehhez képest az alsóbiróságok ítéleteinek a perköltséget tárgyazó rendelkezését hatályon kivül helyezi, s az elsőbiróságot arra utasítja, hogy a kártérítési összeg tekintetében hozzon a perbeli és felebbezési költségre is kiterjedő uj határozatot. Indokok : Az előnyomozat, valamint a per folyamán kihallgatott B. ]., K. J., B. J. és W. I. tanuknak egybehangzó vallomása alapján kétségtelenül megállapítható, hogy a felperes kiskorú fiát M. F.-et ért baleset napján, az alperesek gazdaságában a szántással foglalkozó napszámosokat, — közöttük a felperesnek emiitett kiskorú fiát is, — délelőtti 11 óra után B. I. majoros gazda a szecskavágó pajtába rendelte szecskát vágni, hol azok munkához is fogtak. A szecskavágót K. I. béres etette, felperes kiskorú fia pedig a takarmányt adta kézhez az etetőnek íelvágás végett; munkaközben az etető K. I. a szecskavágó mellől egy kis időre távozott, akinek távoztával M. F. felperesnek